Az esti incidens, nagyon megviselt. A szobámból kilépve pont összefutottam Attilával. Nagyon megujedtem, ahigy közeledett felém. - Én nagyon sajnálom, ha bántottalak, nem emlékszem semmire. Az úton túlsok hányinger elleni gyógyszert vettem be.- Nagyon őszinte volt, és nagyon megsajnáltam, de még féltem tőle. - Nem tettél semmit, csak majdnem, de jól vagyok. - Tényleg sajnálom. Legyünk barátok. Jó? - Oké. Szia.-Megkönnyebbülten mentem le reggelizni. Ezt is megbeszéltük. Reggeli után felmentem a szobámba. Halálra untam magam. Egyszercsak zzzzzz, megszólal a telefonom. Szófi az. Tök meg is feletkeztem róla. Micsoda marha vagyok. Felvettem.
- Szia mi a hejzet kislány.- köszöntött szokásosan.
- Semmi különös.
- Engem nem tudsz becsapni. Mondjad!
- Hát... találkoztam egy sráccal és....
- Ííííí..- sípítitt a telefonba barátnőm.
- Ugye nem mondod komojan, hogy a segítségem nélkül sikerült kifognod egy fiút?
- De. Sipítoztunk eggyütt.
- Látom, hogy van még valami. Mesélj! - erre már nem lelkesedtem. - Mi a baj?
- Tegnap este egy Attila nevezetü, nálam idősebb fiú, majdnem megerőszakolt.
- Te úr isten! Miaz, hogy majdnem?
- A huga berontott és leszedte rólam. Egyébként csak azért akart megdönteni mert túl sik gyógyszert vett be.
- A faszfej!
- Ne örjöngj, már bocsánarot kért.
- Akkoris.
- És mijen paris?
- Tök jó. De te hol vagy mert ez nem a te szobád?
- A nagyimnál.
- Az jó. Mennem kell, majd még beszélünk a te hercegedről.- Sgakította meg skyp vonalat. A beszélgetés után zenét hallgattam. Ojan romantikus kedvemben voltam. Azt hiszem fülig szerelmes lettem Marciba. Délfelé lementem ebédelni. Láttam Attilát, ahigy csak kavargatja levesét. Nagyon elkeseredett volt. Annyira megsejnáltam. De majdnem elvette a szüzességem. Csak elsétáltam mellette, hizzám se szólt. Tudta hogy ott vagyok. Csak nézte e levest, és egyre fancsalibb képet vágott. Ebéd után kimentem körülnézni a szálló udvarán. Ahogy sétálgattam eszemne jutott az én kiskutyám Lédi. Elkébzeltem ahogy felém rohan és rám ugrik amitől hanyett vágódok. Nagy meglepetésemre tényleg felém rohant és tényleg elvágódtam. De nem Lédi volt, nem. Ez egy jan golden retriver volt. Alig bírtam leszedni magamról. - Szia, téged hogy hivnak? - vuaf, vuaf.- a nyakörvén az állt, hogy Pajti. - Szua Pajti. Akarsz játszani. Vagy egy órát játstottunk kint az udvaron. Nagyin aranyis kutya, és engedelmes. A nagy játékot megunva leheveredett a fübe. Én us csatlakoztam. Úgy négy óra körül arra ébredtem, higy valaki nyalogatja az arcimat, de nem Pajti, nert túl kicsi. Kinyitottam a szememet, és egy tiri-tarka kiscicával találtam madam csembe. - Jaj, de édes vagy. - Miau, miau, miau.. - A te neved pedig.... - fürkésztem a byakörvér, emurea Majonéz volt írva. - Majonéz? Mijen fura név egy macskának - Miau.- Sikáig cirógattam aztán elszekadt játszani. Én meg bementem vacsirázni.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Nagyi, nem is mondtad, hogy van kutyád, meg macdkád. - Nem kérdezted.- mosojgott rám. - Elmegyek zuhanyozni. - Rendben.- Letusoltam. Felhúztam ez egyszarvús pizsimet, és halk zene mellet elnyomott az álom.
