Tavaszi szerelem

Randi, vagy nem randi

Már  hatkor fennt voltam. Alig vártam, hogy marci betoppanjon. Föl- le járkáltam a házban, kábé mindenkit felébresztettem a trappolásommal. Mindenki lement reggelizni. Az egyik 16- évkörüli srác nagyon bámult rám. Én is lementem, és pont mellém ült. Már amikor meg akart szólítani kopogtak az ajtón. Marci volt az.
- Szia Lulu.
- Miért hivsz Lulunak? Egyébként szia.
- Zavar?
- Nem, nem zavar.
- Akkor mehetünk?
- Igen.- Kimentünk a kertbe onnan pedig a kapuhoz. Az a srác igencsak fancsali képet vágott amikor Marci megjött. Így járt. Lementünk a faluba a kispiacra. Nagyon szép volt. Rengeteg virágdísz volt mindenütt.
- Miért van ennyi dísz kirakva?
- Jövőhéten lessz a falusi fesztiválunk, ijenkor rengeteg vitágdíszt rakunk ki.  Az ünnupség végén a fiatalok, azaz ojanok mint mi, párt válastanak.
- Nagyon érdekes. És kötelező párt választani?
- Hát akinek nincsen?
- Klassz.
- Eljössz a fesztiválra?
- Hát a nagyi biztosan lenoszogatna, úgyhogy igen.- Jókat nevettünk, megmutatta a környéken lévő tavakat patakokat, tanyákat. Elmentünk fagyizni is, természetesen ő fizetett. Utána lementünk az egyik tóhiz megnézni a naplementét. Csodálatos volt, jókat bestélgettünk, nevettünk, olyan romantikus volt.

- Nagyon vicces vagy.
- Kösz, sokat gyakoroltam.
- Holnap ráérsz?
- Nem sokat kell segítenem az apámnak.
- Értem. Pontosan mikor is lessz a fesztivál?
- Szerdán.
- Rendben, biztos, hogy ott leszek. Jó srác vagy.
- Kössz.
- De komojan, még soha nem nevettem ennyit egy sráccal.
- Miért, nem szoktál srácokkal beszélgetni.
- Hát az én sulimban nincsenek ojan fiuk mind te. Veled jó elbeszélgetni.
- Köszi. Ez jól esett. Meg a fagyi is.- Még sokat nevedgéltünk, a nap már majdnem teljesen lement. Csak néztük a tájat, és a kezem valahogy a Marci kezébe vándorolt, és gyengéden megszorította. Nem ellenkeztem, annyira jólesett. Hékás ez nem randi. Vagy mégis. Nem tudom eldönteni. Végül elengedtem a kezét, és felálltam.
- Ideje mennünk, mát egész sötét van.
- Igazad van. Menjünk!- Haza mentünk, elkisért az ajtóig, és elköszöntünk egymástól.
- Szia Marci.
- Szia Lulu.- nyomott egy puszit az arcumra, és elment. Félig kábultan mentem be a szobámba. A nagyi sunxi mosojjal kukucskált be az ajtómon.
- Na hogy sukerült a randi?
-Mijen randi? Nem voltam randin.
- És a Marci?
- Az nem randi volt. Csak megmutatta a környéket, és fagyiztunk.
- Értem.
- Ja és alhivott a fesztiválra.
- Ha nem hívott volna, én akkor is eltessékeltelek volna.
- Elég lessz nagyi, mehetsz.
- Rebdben, jó éjszakát.- Fú ez a nagyi nagyin tud kérdezősködni. Minden áron azt akarja, hogy össze jöjjek valakivel, és pont a Marcit nézte ki. Nemsokkal azután, hogy a nagyi elment bekopogott az a fiu aki reggel úgy nézett engem.
- Szia. Te vagy Lujza igaz? Az én nevem Attila.
- Szia Attila.
- Bejöhetek?
- Ő... persze.- Bejött, és lült mellém az ágyra. Sokat kérdezett rólam, meg a Marciról.
- Kivel mentél el reggel?
-  A szomszéd fiával. Megmutatta a környéket.
- És van barátod?
- Nincs, és még nem is volt.- Felállt, és becsukta ez ajtót, majd vussza ült mellém.
- Akkor most én leszek az első.- Lelökött az ágyra és rám mászott. Kiabálni akartam, de lefogta a számat. Nagyon megijedtem, eljezte feltürni a pólómat. Kapálóztam, megpróbáltam larugni magamról. Egyszercsak valaki berontott az ajtón. Le rántotta rólam afiút aki beverte a fejét a padlóba. Az a valaki valószinüleg at Attila barátnője lehetett. Felsegített és átölelt. Biztos azért, hogy megnyugtasson.
- Jól vagy?
- I.. igen, azt hiszem.
- Ne haragudj, a bátyám miatt. Nagyon sajnálom.
- Nincsen bajom, nem bántott annyira.- Attila felállt, még a fejét fájlalta.
- Az én nevem Mia. A tiéd?
- Lujza. A nagymamámé a fogadó.
- Megígérem, hogy az Attila nan fog bántani, csakhát kicsit sok fejfájós gyógyszert vett be. Egyébkébt nem ijen.- Mia kirugdosta Attillát a szobámból, és elköszönt. Énpedig bebújtam az ágyba és magpróbáltam  kiheverni a letámadást.