Sosem Irányíthatsz!♡

4.rész: Már megint kezdi..

*Hermione szemszöge*
A vacsora után lassan ballagtam vissza Ginnyvel a hálókörletbe. Megfogta a cuccait, és elment a prefektusi fürdőbe, ahová nekem már nem volt gusztusom bemenni, így én a diákoknak szóló fürdőbe mentem. Gyorsan végeztem, majd felmentem, és ahogy felért Ginny is, bedőlt az ágyába, és már el is aludt. Én is megpróbáltam, de valahogy nem jött álom a szememre..

Egy óra forgolódás után elhatároztam, hogy inkább lemegyek a könyvtárba, hátha elálmosodom. A pálcámat készenlétben tartva leosontam a sötét folyosókon a törzs helyemig. Lassan benyitottam a részlegbe, és meggyújtottam pár gyertyát a hangulat kedvéért.
Találomra levettem egy könyvet, elhelyezkedtem az egyik fotelben, felraktam a lábam, és kinyitottam az irományt. Pont egy mugli könyv akadt a kezembe, valami thriller, vagy mi a szösz..

Ahogy olvasgattam, teljesen magával ragadott a rettegés, és az izgalom. A könyv egy fiatal fiú életét meséli, akinek meghalt az apukája egy olyan balesetben, amit ő okozott. A fiú szörnyen rosszul érzi magát, és döglött állatokon kezd boncolásokat végre hajtani, ok nélkül. Igen.. Elég creepy, de nagyon fordulatos könyv. Az egyetlen bajom az ilyen könyvekkel, hogy utánna hetekig parázok tőlük.

Most sem történt ez másképp.. Ahogy olvasgattam, hallottam valami furcsa hangot. Mintha valami kattant volna.. Általában a zárnak van ilyen hangja. Amint meghallottam, rögtön felszökött a pulzusom. Nagyon megijedtem a hang ismeretlen okozójától. Eloltottam a gyertyákat, a pálcámat megragadva behátráltam egy könyves polc mögé, majd csöndben vártam a fejleményeket..

Hallottam lépteket.. Amik egyre közeledtek.. Imádkoztam, hogy ne vegye észre a gyertyákat ez a valaki. Amikor már olyan közelinek éreztem, hogy már csak kb két méter lehett közöttünk, lassan bebújtam a szekrény alá, és kilestem alóla a személyre. A lábát láttam csak. Mezitláb volt egy szürke nadrágban. Nem igazán tudtam hova tenni, nem tudtam hogy melyik házba tartozik, de a lábméretéből ítélve férfi lehetett.

Odalépett a szekrényhez, ami alatt lélegzetemet visszafolytva bújkáltam. A lábfejét simán elértem volna. Az emberke a polcot tanulmányozta, és egy picit meglöktre a szekrényt, mire leesett egy könyv. Lassan lehajolt érte, de pont nem láttam az arcát.

-Hol lehet az a nyamvadt könyv? Hisz ide tettem.. -hitetlenkedett.

~Basszus... Onnan vettem el a mugli thrillert. Vajon azt keresi? De miért olvasna Malfoy mugli könyvet?~ gondolkoztam, és egy kicsit megemeltem a fejem, megfeledkezve, hogy fa van felette. Egy kicsit bevertem, de alig hallható volt a koppanás, csak a szekrény egy picikét megremegett.

Malfoy megdermedt, és körbe fordult, és zsebéből kihúzta a pálcát: -Ki van ott?

Ahh.. Ahogy ez a mondat elhagyta a száját, rázni kezdett a hideg, és rettegni kezdtem a határozott szavaktól. Elővettem a pálcám szintén, majd a szomszéd szekrény felé fordítottam: -Getaro. -suttogtam alig hallhatóan. A polc megremegett, és kiszaladt alóla egy kis egér, Malfoy elé a földre.

-Ja, csak te vagy kis öreg?- érezni lehetett a hangján a mosolygást és a törődést. -Tudod, nagyon megijesztettél.. Azt hittem van itt még valaki rajtam kívül.. -lassan kifújtam a levegőt.

-De máig nem tudom, hova a picsába tűnt a könyvem.. Nem láttad? Valami mugli könyv.. Valami fiúról szól.. Asszem az a címe: "A 19-es holttest" vagy valami ilyesmi..

~FRANC EGYEN MEG MALFOY!! Miért az én könyvem kell neked annyi közül?~ mérgelődtem a könyvemre pillantva. -Wingardium Leviosa! -a könyvet lassan felreptettem a szekrény másik oldala mentén a helyére, és míg Malfoy nézegette a többi könyvet, lassan becsúszott a helyére.