Behind The Pain

3.

-HÉ! Szálljon le rólam tata! Inkább menjen vissza vécét pucolni!- kiabáltam rá önfeledten, majd egyszer csak ellöktem egészen a folyosó másik feléig.

Nem tudtam mit művelek. Nem szoktam veszekedni senkivel. Most meg még el is löktem egy öregembert. Megakartam állítani magam de nem ment.

Sietve a szekrényembe nyúltam és kivettem, egy fekete dobozos gyógyszert és kezembe szórtam egy darabot.
Beakartam venni, de csak bámultam pár percig. A kezem nem mozdult.

-Mi van már? Ne tedd meg! Miért nem megy? -kavarogtak a gondolatok a fejemben mintha saját magammal vitatkoznák.

Végül egy nagyobb erőfeszítés múlva sikerült bevennem és le nyugodnom.

Megfordultam és láttam a takarító ijedt arcát. Szegény alig tudott felkelni annyira öreg volt. Miket mondok? Szegény? Dehogy is!
De egyszerűen ahogy láttam hogy mennyire szerencsétlenül érte az egész annyira megsajnáltam.

- Öhm...izé.. Elnézést, hagyja hogy segítsek! -futottam oda hozzá hogy felsegítsem.

-Ne! Ne gyere ide! Te...- Korához képest egészen gyorsan pattant fel onnan ahol még elterülve szenvedett másodpercekkel ezelőtt.
-Inkább kotródj innen az órádra, és ne aggódj, erről panaszkodni fogok az igazgatónál!- mondta felháborodva majd a kicsöngő elhangzása után elsietett végezni a munkájával...vagy faszom tudja hova ment. Bár kicsit mégis aggódtam...

Miután kivettem a szekrényből a matekot (következő órához) az osztálytermünk felé igyekeztem áttörni magam a tömegen.

-GREY! -ugrott a hátamra a legjobb csaj barátom.

-Szia neked is Sarah. Mizujs?

- Nem sok...Azon kívül hogy nem jöttél be órára.-vágott durcás arcot, amit nála nem lehet komolyan venni -...Mi történt?

-Ja semmi. Pusztán út közben ki akart rabolni és meg is akart erőszakolni két dagadt férfi. -vágtam rá rezzenéstelen arccal.

-MII?! TÉNYLEG?? -hirtelen annyira meglepődött hogy majdnem kiejtette a telefont a kezéből.

-Ha látnád az arcod...haha...Nyugi...-próbáltam abbahagyni a röhögést- ...Nyugi nem. Csak lekéstem a buszt.

Egyszer csak egy lányos ütést éreztem a karomban. Persze Sarah boxolt belém.

-Te...Idióta...-kitört belőle is egy kis nevetés. -Pedig már majdnem bevettem.

-Áh...Nem csak majdnem! Bevetted!

-Nem is...

-De de! -kezdtünk el vitatkoznii, és még néhány percig ez ment.

Egy kezet éreztem a vállamon. Oldalra néztem és megláttam egy vállig érő barna hajat és tudtam hogy Werst az. Az iskolából csak ő neki van olyan "hosszú" haja.

-Szevasztok! Mi a téma?

-Szia Werst!

- Cső...- mondtam kedvtelenül.

- Naa, Miaz haver? -kérdezte tőlem.

-Na vajon? Nem ébresztettetek fel, ezért lekéstem a buszt. -néztem rá szúrós szemmel.

- Grey...Tudom hogy lakótársak vagyunk de nem vagy egy alsós kisgyerek, hogy fel kelljen ébreszteni téged. Ébresztőd nem szólt?

-Nem... -válaszoltam.

- Jól van. Előfordul! -karolta át a vállamat erősen a másik kezével pedig megpaskolta a fejemet, majd közelebb hajolt hozzám és mély, halk hangon elkezdett suttogni nekem.- És a gyógyszered itt van és bevetted?

- Jesszusom Werst! Igen elhoztam és be is vettem. De hagyd már abba ezt a stílust, agyfaszt kapok tőle. -próbáltam kibújni a keze alól.

-Tudom, pont ezért poén. -nevetett majd elengedett.

Sarah, tipikus kislányosan előlre csapta a kezeit és elkezdett körbe-körbe nézni, és a felettünk lévő lámpákat bambulta, úgy minthogy ha nem rég rakták volna őket oda. Kicsit mintha zavarban érezte volna magát.

- Srácok... Szerintem el kéne indulni az óráinkra! -hadarta Sarah. Talán mégse csak a lámpákat figyelte.

Igaza volt. 2 perc maradt a szünetből, így elindultunk. Mind hárman külön órára. Werst drámára, én meg Sarah pedig matekra indultam.
Miután megérkeztünk az osztályterembe, Sarah leült a barátnője mellé, én pedig beültem a szokásos helyemre, Dayna mellé, aki szokásosan a telefonját nyomkodta, és néha lőtt magáról pár szelfit. Tipikus "Szelfi guru" aki minden képét kiposztolja valahova.

-JÓ REGGELT DIÁKOK! -köszönt a matek tanárunk, és máris rakta a tanári asztalra a cuccait.

Dayna ezt látva gyorsan a pad alá rakta a telefonját és ott folytatta az online életét.

- Mégis hogy lenne már jó, ha ön itt van... - motyogtam halkan, mély hangon.

- Mondott valamit, kedves Grey? -kapta fel a fejét a tanár.

- Nem dehogy is!

- Remek! Akkor pedig én kérlek meg rá hogy mondd fel a házit és persze annak megoldását! -mosolygott.

Francba...