- Váo! Te tényleg nem vicceltél! - nézett körbe enyhén tátott szájjal.
- Nem.
- És most hova megyünk? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Arra, át az erdőn - mutattam elénk.
- Ez az! - emelte magasba mindét kezét örömében.
- Elmondanád, minek örülsz? - kerdeztem, miközben meggyújtottam a lámpást a kaszámon.
- Szeretek az erdőben mászkálni - mosolygott.
- Ez nem kirándulás, kis hölgy, ne felejtsd el. És ez nem egy hétköznapi erdő.
- Hanem? - döntötte oldalra a fejét kíváncsian.
- Ez az árnyak erdeje. Az er...
- Ooohh - szakított félbe - de király - vigyorgott, mire sóhajtottam.
- Menjünk, útközben elmesélem miért nem "király".
- Okké! - karolt belém mosolyogva, majd felnézett rám - Gondolom nem szabad elmászkálnom - kuncogott.
- Nem kéne - azzal elindultam, kissé megrántva a lányt. Még el sem haladtunk az első fa mellett, de már láttam őket. Érdekes. Ritkán jönnek ki ennyire az erdő széléig. Biztos vagyok benne, hogy ők is érzik, hogy a lány más. Nem fél, sőt izgatott, ami szokatlan. Érdeklődnek iránta, ami bajt jelent. Viszont amíg ég a lámpás csekély a veszély.
- Héé! Hahóó! Kaszás! - kiabált és kalimpált előttem, mire megtorpantam gondolataimból kizökkenve.
- Ne kiabálj! - szidtam le, újra elindulva.
- Akkor figyelj rám - szorította meg jobban a karom morcos arccal.
Sóhajtottam.
- Ne haragudj. Mire nem figyeltem?
- Azt mondtad, hogy út közben elmondod, hogy miért nem király ez az erdő, mikor tök faja neve van - mosolygott.
- Jól van. Kezdem ott ahol félbeszakítottál.
- Mikor? - most komolyan észre sem vette?
- Mindegy. Szóval ez az erdő beborítja az egész 1. és 2. kapu között fekvő területet. Az ösvény, amin most haladunk az eddig ismert legrövidebb út a 2. kapuig.
- Várj, mi volt az 1. kapu?
- Az 1. kapu az az ajtó, ami elválasztja a földi világot ettől a világtól.
- Oh. És van több ösvény is?
- Van.
- Akkor menjünk egy másikon.
- Bolond vagy? Nem azért keresek mindig rövidebb és rövidebb ösvényt, mert unatkozom. A többi út hosszabb, ami több veszély lehetőséget rejt.
- Milyen veszélyeket?
- Elmondanám, ha nem kérdeznél ennyit.
- Oké - bólintott.
- Az erdőben az egyetlen veszélyt ők jelentik.
- Ők?
- Az árnyak. Nem véletlenül árnyak erdeje. Az árnyak fekete, 1 méter körüli teremtnények, iszonyat gyors mozgással. Most is itt vannak körülöttünk és figyelnek. Várják, hogy akár egy pillanatra is kialudjon a lampás, hogy idejöhessenek. A fő ellenségük a fény. A fényben láthatóvá válnak a te szemednek is, ami nekik nagy gondot jelent. Illetve a túl erős fény megöli őket. Másként csak megakadályozni lehet őket, például a kaszával ketté vágni őket. Ez olyan sérülés nekik, mint neked egy...lábtörés, mondjuk, csak ők néhány óra alatt felgyógyulnak. Érted, már miért nem király?
- Mm, és mi történik ha kialszik a lámpás, azon kívül, hogy idejönnek?
- Nem hiszem, hogy akarod tudni.
- Azért kérdezem, mert akarom! - rántotta meg a karom. Hallottam őket kacagni.
'Mondd el neki!' 'Hallod, ó nagy kaszás, tudni akarja. Hát hadd tudja.' 'Makacs a lány, kaszás. ' 'Gyerünk, kaszás, mondd csak!'
Azt akarják, hogy féljen. Nem mondtam el neki, mert utána arra fog koncentrálni, de van egy dolog ami erősebbé teszi az árnyakat a fénynél, ez pedig az félelem.
- Naa, kaszás, légyszi! Legalább az utolsó kalandomról hadd tudjak mindent - nézett fel rám könyörgő szemekkel.
- Ez nem egy kaland!
- Tök mindegy! Mondd el! Nem fogok megijedni meg ilyenek. Amíg teljesen éltem egy csomó horror filmet néztem, nem mondhatsz olyat ami meglephet - húzta ki magát büszkén. Szóval ez egy jó dolog?
- Horror...film? Az mi?
- Horror film, tudod ijesztő sztorik, démonok, szellemek, sorozat gyilkosok, meg ilyenek. Amiktől az emberek félnek. De tanulságosak is, például egy ház az erdő közepén mindig bajt jelent. Igazából annyi ilyet láttam, hogy nem sok mindentől félek. De attól mondjuk, hogy...
- Ssh - fogtam be a száját. - Ebben az erdőben nem beszélünk arról, hogy mitől félsz, sem, hogy mit szeretsz.
- Miért?
- Mert felhasználják ellened.
- Oh. Értem.
- Egyébként a 'film' dolgot nem értettem. Tudom mit jelent a horror szó - próbáltam elterelni a témát.
- Nem tudod mi a film? Melyik időszámításból származol?
- Nem emlékszem.
- Ahamm. A filmek mozgóképek. Tehát ha egy filmben lennénk azt úgy látnád, mint most ahogy megyünk.
- Értem - igazából ennél értelmetlenebbül nem is tudta volna elmagyarázni.
- De hogy hogy nem tudod mi az a film?
- Felesleges információ, amit el fogok felejteni amint vége az utunknak. De jelenleg legalább tudni fogom miről beszélsz ha megint említenéd.
Innentől egy jó ideig folyamatosan beszélt mindenről ami épp eszébe jutott, én pedig kérdezgettem, olyat is amiről tudok csak, hogy teljen az idő és kerüljük az félelem/szeretet témákat. Azonban egy idő után elkezdett lengedezni a szél és hozta az eső illatát...
