Olyan nyugodt volt minden. A színek, ahogyan elterültek a sötét égbolton, új árnyalatot adva a környező fáknak, a sötét különböző árnyalataiba varázsolva az égész környéket, tudatva, hogy az éjszaka megérkezett. Ennek ellenére még néhol láthattad a világos foltokat makacsul elterülni az égen, elbújtatva a csillagokat.A csend, ami elárasztott mindent, és mint egy fátyol úgy terült szét, nem foglalkozva a távol apró morajlásaival, ma éjjel az övé a főszerep.
Ez volt az igazi tavasz egyik első éjszakája és én úgy éreztem, hogy teljes nyugalom járja át a lelkem. Megnyugodtam, minden vad gondolatom elhalkult, ahogyan csak néztem az egésznek az összképét. A békesség, ami tetőtől talpig átjárt oly ritka volt, szinte azonnal elfeledtem minden bánatom és keserűségem, ami az elmúlt időszakban ért.
Tavasz. Gyönyörű jelenség, minden megváltozik, minden sokkal színesebb lesz.
Tavasszal az emberek lelke végre újra elkezd élni.
Lehunytam a szemeimet és mély levegőt vettem, amellyel lehűtöttem a lángoló lelkem.
Azt hiszem nincs is szebb dolog a változásnál. Nézni, ahogyan napról napra változnak a dolgok és ennek te mind része se lehetsz, sőt bele is szólhatsz ebbe a változásba!
Végig nézni, ahogy a dolgok jóról rosszra fordulnak, vagy rosszról jóra, de a végeredmény mindig ugyan az lesz, bármi történjék: A végén mindenki megtalálja a saját helyét a világban és megnyugszik.
Legyen az egy hideg téli éjszaka, a takarók puha rétegei közé bújva, elmélázva vagy egy kellemes őszi estén, egy szál kötött pulóverben kint üldögélni, nézni hogyan színezi be az éjszaka hideg színeivel, az ezer színű faleveleket.
A változás akár milyen irányú lenyűgöző tud lenni. Minden alkalommal tanít nekünk valamit, és többnek érezhetjük magunkat, több értéket birtokolhatunk, több érzelmet fogadhatunk be és érthetünk meg.
Az évszakok változása egy gyönyörű folyamat, az élettel teli zöld, a vidámságot sugalló kék, a puffancs fehér vattacukor szerű felhőkkel szépen lassan elbúcsúzik tőlünk és egyre szebb naplementéket és napfelkeltéket ad nekünk a hideg beköszöntével.
Az ég, rózsaszín, narancssárga, sőt még a piros színeiben is tündököl, hogy megmutassa nekünk milyen szép és dús is az ősz valójában. A növények, a falevelek az időjárás ugyan az elmúlásra emlékeztetnek minket, de egy gyönyörű elmúlás. Az évszakok az élet elmúlását mutatják be nekünk, szépen becsomagolva, mindig más és más árnyalatokkal.
Amikor az utolsó falevél is befejezte a búcsúját, hideg téli napok köszöntenek minket, de még is milyen szépek! Ha jobban belegondolsz, a kék, a fehér, és a fekete különböző keverékei dolgoznak egész télen. A tél számomra egy ellentét. A fehér olyan ártatlan és őszinte szín, egyszerűen túl tiszta és még is, a sötétkék majdhogy nem fekete, kiegészítik egymást.
A telet, mind zordnak éljük meg, nehéz időszakokkal, de valahol mind tudjuk még is van abban valami szép, amikor nézed, ahogyan a fehér hó hullik, a sötét égboltból. Amikor minden a tisztaság színébe öltözik, valahogy még sem tudom zordnak érezni.
Az évszakok olyan mély érzésekkel rendelkeznek. De számomra talán a tavasz rendelkezik a legtöbbel, mint ahogy fent is említettem, tavasszal valahogy, elkezdünk élni.
És nincs is szebb dolog annál, mint mikor egy ember hosszú idő után, kilép a sötétségből és megpillantja az élet apró színes foltjait.
Nincs is szebb annál, mint amikor egy ember elkezd érezni.
