Alig egy perce ment el Petra, Elmerültem a gondolataimban.
Rajtad vagyis rajtunk agyaltam.
Te pedig már meg is jelentél.
Tch még én sem tudom mit érzek.
Legalább ne nézz így mint aki vallomásra vár.
Fusztrálttan fújtam ki a levegőt.
-Erwin tegyük fel, hogy nem ismerem el amit érzek. Te mit érzel?
Megleptem, de örült is annak amit mondtam.
Odajött és leült az ablak párkányra. A tekintetembe fúrta az övét.
-Fontos vagy nekem...nagyon.
Többet érzek irántad mint ami normálisnak számítana.
Folyton félek, hogy elveszítelek. Hogy többet nem nézel rám úgy, hogy a lelkem megborzongjon.
Tehát így érzel irántam. Tch.
