Az asztal hidege kicsit se esett jól, de Erwin forró kezei, ölelése, a csókja kárpótolt.
Miután elszakadtál az ajkaimtól egy ideig csak néztél rám.
A tekinteted mintha csak a lelkem járná.
Odalent lüktetett egyre jobban és jobban.
Megszabadítottál a nadrágomtól amiért zavaromban elcsaptam a fejem.
-Csak csináld Erwin!
Mondtam, de valahogy éreztem az óvó tekinteted a szerető mosolyodat.
Végig csókoltál a nyakamtól egészen a köldökömig.
A nagy, meleg kezeid az oldalamon cirógattak.
Kéjes nyögés tört fel az ajkaimból mikor egyik pillanatról a másikra az ajkaidba vettél.
A kezeim maguktól kerültek a hajadba, a tincseket meg meg húzva.
Olyan messziről jött a darabokra törő csésze hangja.
A bejáratomnál kezdtél játszani a nyelveddel.
-Ne...ott...mocskos!
A másik pillanatban azt hittem szétszakítasz.
Hang mégsem jött ki a számon mert az ajkaid elnyelték azokat.
Forró, mocskos, kéjes,
Mégis szükségem van rá.
Nekem egy tisztaságmániásnak.
