Ez Egy Álom! (BTS f.f) -BEFEJEZETT-

8.Go to home....or no?

J-hope szemszöge.

Bella meg Tae lejött a lépcsõn.
Vicces próbáltam lenni és beszoltam.
-Meglett Bella!-Mutattam Bella felé.
-Jah... feltünt nektek is. Én inkább megyek aludni-Mondta Bella majd felment a szobájába.

-M-mi a baja?-Kérdeztem Taetõl.
-Hát valaki egy széket tett az ajtójához tehát nem birt kijönni, és senki se vette észre hogy nincs itt-Mesélte Tae
Ezt tuti elbasztam. Nem kellett volna ezt mondanom.

Bella szemszög

1. Hónap mulva

Véget értek a koncertek,
Magyarországon is tehát
mehettünk haza.
Linát és Jimint mindig valahogy egybe hoztam.
És azt is láttam hogy Jimin megpuszilta az arcát.
Olyan cukiiiikk.
Csak sajnos el kell váljanak mert Krisztina szülei nem engedik õt ilyen messze.
Elbúcsúztam a barátnömtõl aki jobban Sírt Jimin után mint utánnam.
Hát kössz.
De mégis olyan cukik mikor ölelkeznek.

Átöleltem Krisztinát majd elbúcsúztam.
Elvittem volna Koreába csak a szülei nem engedik el.

-Robi.... Beszéltem anyuval...-Mondtam
-Igen? És?
-I-Itt akarok maradni.
-Mi? Nee. Kérlek! Gyere velünk.-Mondta Robi
-Mi folyik itt?-Szólt közbe Jungkook.
-Bella itt akar maradni-Nézet szomoruan rám Robi.
-Mi? MIÉRT?-Idegeskedett Suga.
-Fiuk nyugi!-Szoltam közbe.
-Mi az hogy nyugi? Nem maradsz itt!! Jössz velünk haza.-Támadott le Namjoon.
-Fiuk!-Mondtam de közbeszolt valaki.
-Szó se rólla hogy ittmaradsz!-Jelentette ki Jimin.
-De fiuk.-Mondtam volna De MEGINT közbe szóltak.
-Alig ismerkedtünk meg rendesen most meg itthagysz?-szomorkodott Jin
-Igen Bella! Ne hadj itt!-Karolt át J-hope.
-FIÚK!-Kiabáltam fel mire mindenki elhallgatott.
-CSAK EGY HÉTIG MARADOK ITT!-Kiabáltam.
-Jaaa..-Nézett egymásra a 8 fiú.
-És aztán jössz vissza?-Kérdezte Hopi.
-Igen.-Mondtam.
-Én is itt maradok vele! -Jelentette ki Tae.
-Én is!-Mondta Suga.
-Nem, Suga neked kell hétfõig új dalt írnod. Tae maradhat.-Mondta Robi.
-Ohh tényleg...-Szomorkodott Suga.
-Akkor... Találkozunk egy hét mulva..-Szomorkodott Robi.
-Aztán ne felejts el!-Nevetett Jungkook.
-Dehogy!-Mosolyogtan rá.

Elkisértük a repülõ térig a 7 fiút.
Mindenkit megöleltem és mindenki fog hiányozni, bár csak egy hétrõl van szó, és Tae-al leszek itt, lehetne ennél jobb?
Nem hiszem.
Elmentünk anyám lakásához. Ott egy kétágyas szoba volt szabad. Mivel Robi is ott aludt régen, csak most Tae fog ott lakni.

Tae elhozta a csomagját a szobába, kipakoltunk és mentünk le vacsorázni.
Egész végig csak a BTS-re gondoltam.
-Megint ketten alszunk, csak nem egy ágyba.-Kacagott fel Tae.
-Jah-bólíntottam egyett

SUGA SZEMSZÖGE

Épp pakoltunk, már minden készen állt és mentem a lépcsõn lefele pont egy érdekes beszélgetés közben.

-Mi folyik itt?-Kérdezte Jungkook a nagy kiabálásban.
-Bella itt akar maradni!-Szomorkodott Robi.
-Mi? MIÉRT?-Szoltam közbe.
Fiuk nyugi!-Kiáltott Bella
-Mi az hogy nyugi? Nem maradsz itt!! Jössz velünk haza.-Támadta le szegény lányt Namjoon.
-Fiuk!-Mondta de közbeszolt valaki.
-Szó se rólla hogy ittmaradsz!-Jelentette ki Jimin.
-De fiuk.-Mondta volna De MEGINT közbe szóltak.
-Alig ismerkedtünk meg rendesen most meg itthagysz?-szomorkodott Jin
-Igen Bella! Ne hadj itt!-Karolta Bellát át J-hope.
-FIÚK!-Kiabált fel Bella mire mindenki elhallgatott.
-CSAK EGY HÉTIG MARADOK ITT!-Kiabálta.
-Jaaa..-Nézettünk egymásra mint a bambák.
-És aztán jössz vissza?-Kérdezte Hopi.
-Igen.-Mondta.
-Én is itt maradok vele! -Jelentette ki Tae.
-Én is!-Mondtam örülve.
-Nem, Suga neked kell hétfõig új dalt írnod. Tae maradhat.-Mondta Robi.
-Ohh tényleg...-Szomorkodtam el.

Belláék elkisértek a repülõ térig, ahol Bella majdnem sírt amikor mindenkit megölelt.
Vajon lesz valami köztük egy hét alatt? Lehetõség megvan.
Na jó Suga, elég, ne gondolj erre, egy hét alatt mi történhet, bár Krisztina meg Jimin olyan jóba voltak, és csak 3 nap-ot ismerték egymást.

Felültünk a repülõre.
Én Jungi mellett ültem.
Néztem az ablakon a tájat, el voltam gondolkodva valamin.
Azt hogy min, még én sem tudom.
Minden hülyeségen, az új dalomon, a felhõkrõl, arrol hogy nemsokára orba verem Jungit ha nem hadja abba a lökdösést.
-Na mivan? Ráz az ideg?- kérdeztem nevetve.
-N-Nem c-csak röhögõ görcsöt kaptam-Mondta majd majdnem megfulladt a nevetéstõl.
Elkezdtem én is lökdösni.
Csak lökdöstük egymást mint két lökött. Bella tuti élvezné a veszekedésünket.
-Naa-Ne lökdössétek a székemet!-Morgott Hopi.
Erre annál jobban elkezdtem lökdösni.
-Suga! Leruglak! Namjoon rugd má meg!-Morgott J-hope Namjoon nak aki a hátam megett ült.
Elkezdett lökdösni.
-Oké, Oké abbahagyom!-Kiabáltam fel.
-Köszi Namjoon!-Mondta Hopi
Addig hülyéskedtünk míg be nem aludtam.

Bella szemszög

Tae egész nap sétált össze-vissza.
Szerintem mert szokatlan volt neki a hely.
-Baj van?-kérdeztem
-Nem.. csak tudod... szokatlan a hely. -Válaszolt.
Tehát igazam volt.
-Biztos hogy csak ennyi?
-Hát...-Még lenne valami.. csak azt majd máskor mondom el.
-Ahogy akarod-Mondtam majd rá mosolyogtam.
-Meg... hilyányoznak a többiek.
-Lehet hogy nem kellett volna itt maradnod.-Szomorkodtam el.
-Neem, szivesen maradok itt, fõlleg veled, csak még sosem voltam ilyen messze a többiektõl, meg a családtól sem, de mindenkire ráfér egy kis kaland.-Mondta majd leült mellém
-Ismerõs az érzés.-Fogtam meg a kezét.
-Ismerõs? Hogy hogy?-Kérdezte.
-Hát.... Tudod.. Elmentem innen a tesómmal hogy veletek találkozhassak, és messze voltam a családtól. De most úgy érzem hogy ti olyanok vagytok mint a második családom.-Válaszoltam
Tae csak közelebb jött és megölelt.
-Köszönöm!-Mondta
-Mit köszönsz?
-Hogy együttérzel velem.
-Nincs mit!
Majd abba hagyta az ölelést.
Elment az õ ágyához, majd lefeküdt.
-Jóét!-Mosolygott egyett rám.
-Jóét!-Mosolyogtam vissza.

Reggel

Arra keltem fel hogy Tae nem volt a szobában.
Kimentem a konyhába.
Tae meg anya nagyba dumáltak.
-Tae? Anyu?-Szóltam be.
-Szia kislányom!-Köszönt anya.
-Szia Bella!-Köszönt Tae is.
-Olyan cuki a barátod!-Mondta anya mosolyogva.
Erre csak elpirultam majd leültem az asztalhoz.
-A pasid?-Mondta anyum magyarul.
-Mi? Nem! Ez egy BTS tag akivel jóba vagyok. És akire aztmondtad hogy sminkes most pár éve amikor mutattam videót.
-Jaah, hát olyan aranyos, segített fõzni!-Jelentetette ki anyum angolul.
Tae rám mosolygott.
-Min mosolyogsz?-Kérdeztem lepõdten.
-Ohh, semmin, csak hogy aranyos vagyok.-Mosolygott rám perverzen.
-Anyu mondta.-Kacagtam.
-És? Nem tekintesz aranyosnak?-Szomorkodott el.
-De!-Nyugtattam meg.
-Nahát akkor.-Mosolygott fel.
-Na jólvan galambkáim, mit esztek?-Kérdezte anya.
-Ne galambkázz!-Nevettem fel.
-Oké, oké!-Kacagott miközben ment a hütõ fele.

Evés után

-Gyerekek öltözzetek mert megyünk várost nézni.-Jelentette ki anya.
-Oké!-Kiabáltuk mindketten.