Ez Egy Álom! (BTS f.f) -BEFEJEZETT-

15.One day with brother

A szervezkedés közben elaludtam.

Robi szemszöge.

Bementem Bella szobájában, láttam hogy alszik, egy lappal a kezében.
Azt írta rajta hogy " A LEGJOBB NAP A TESTVÉREMMEL.
1.Fagyiii (kedvence)
2.REEENGETEG kép!
3. Pizzát sütünk eggyütt.
4.Meglepi"

Meglepi? Mi lenne az? Adok én egy meglepit. Ha megtudná, hogy igazából én vagyok az utálója, tuti megváltozna a gondolata.
Miért vagyok én az utálója? Hát mert neki többet ér a BTS, mint én, a saját testvére. Bár igaz, hogy nem jól cselekedtem, tudtam hogy miattam nem evett, mert ki akarta deríteni hogy ki utálja őt. Mégis a testvérem.... betakartam, majd lassan kimentem.
Össze futottam Jungkook-al.
-Hello!-Köszöntem.
-Szia.-Köszönt vissza.
-Hallod Robi,segítenél a tánc végét megtanulni?
-Persze!
Elmentünk a Jungi szobájába próbálni.

Reggel. (Bella szemszöge)

EZAZ! REGGEL VAN! Elkészítek mindent, majd jöhet a Robival töltött nap. Elmentem a boltban még amikor Robi még aludt, megvettem mindent a pizzához, meg a meglepihez.

Megvettem a kellékeket, majd elindultam a Robi szobája felé.
Bekopogtam nagy örömmel.
Kinyitotta az ajtót.
-Sziaaaa!!! Kezdhetjük?
-Igen, igen csak hadj reggelizni.
-Oké!!
Lementünk reggelizni a többiekkel. Robi meg Namjoon mellett ültem.
Még mindig nagyon álmos voltam, enni is alig volt erőm.
-Még ti reggeliztek, én még vissza alszok.-Mondtam, majd felálltam.
-Nem!-Mondták egyszerre Robi meg Tae.
-Enned kell!-Jelentette ki Hopi.
-Oké... de álmos vagyok.-Morogtam, majd leültem enni.
Az evés után gyorsan megmostam az arcom hideg vizzel.
Vissza mentem a szobába.
Rövid időre rá valaki betoppan az ajtón.
Robi volt az.
-Kopogni luxus?-Kérdeztem nevetve.
-Ja, csak most nem.-Nevetett Robi.
-Mit csinálsz itt?-Kérdeztem.
-Hát ma nem a mi napunk?-Kérdezte
-Deee!!!-Válaszoltam boldogan.
-Megyünk?-Kérdezte.
-Igen!-Válaszoltam.
Elmentünk a parkba, ahol Robi szeret sétálni.
Onnan elmentünk fagyizni, a kedvenc fagyiját vettem, bár utáltam azt a fajtát, ezt ő is tudta, de megettem miatta.
-Hogy ízlik a fagyi?-Nevetett Robi.
-N-nagyon f-finom.-Dadogtam ki.
-Még veszünk egyet?-Nevetett Robi hangosabban.
-I-Igen.... alig várom.-Válaszoltam.
Robi bement venni még egy fagyit.
Addig én eldobtam az eddig evett "finomság"-omat.
-Jöttem!-Mondta Robi a fagyival a kezében, amire csak mosolyogtam.
Észre vettem hogy nem ugyan az a fagyi van a kezében.
-Ez... nem ugyan az.-Mondtam.
-Tudom, ez jobban ízlene neked.-Nevetett fel.
-Igen, jól ismersz.-Válaszoltam nevetve.

Megettük a fagyit, majd következett a hazamenés.
Hazaértünk, majd neki áltunk pizzát sütni. Elmentem Jungi szobájához, majd megkértem hogy kis időre terelje el Robi figyelmét, hogy el tudjam készíteni a meglepit.

Bementem a Robi szobájával a korábban vásárolt cuccokkal és rengeteg képpel.
Vettem rengeteg fali ragasztót aminek kotta alakja volt.
Kitettem a falra, az ágya felett hullámosan feltettem a kotta alakú díszeket,majd az alá kiraktam az egész képet rólunk.
Lementem, a pizza már készen állt.
Megfogtam Robi kezét majd elvittem a szoba fele. Bekötöttem a szemét, és elvezettem a meglepihez.

-Hova viszel?-Kérdezte Robi.
-Majd meglátod!-Válaszoltam.
Beértünk a szobába.
-Készen álsz?-Kérdeztem
-Igen!-Válaszolta, majd levettem a szeméről a fedelet.
-E.....ezt... te csináltad?-Kérdezte
-Igen!-Válaszoltam boldogan.
-Jaj Bellus, nem kellet volna!-Mondta mosolyogva.
-Dehogy nem! Neked megérte!-Válaszoltam.
-Köszönöm!-Mondta, majd megölelt.
-Nincs mit!-Válaszoltam.

Lementünk, megettük a pizzát, majd mivel hogy este volt, megnéztünk egy horror filmet. Csak mi ketten. Mint régen.
A film után (ami amugy elég félelmetes volt)
Elkeztünk megbeszélni mindent amit eddig nem, a félelmeinket, az érzelmeinket, el mondtam neki az utálós cuccot amire nem jól reagált.
-Van valami gond?-Kérdeztem aggódva.
-Nem.... Annyira... na jó, van...
-Mi az?-Kérdeztem.
-Tudod..... én...Tudom, hogy ki az utálód...
-Tényleg? Ki?
-É....én...-Válaszára leesett az állam. Robi az utálóm? Pont ő? Az ég világon pont rá nem gondoltam volna.
Ez furcsa...
-Te vagy az??? Pont te? Miért??-Kérdeztem.
-Hát... amióta itt vagyunk, ez az egyetlen alkalom, hogy érzem hogy testvérem vagy.
-Hogy hogy?
-Mert egész nap el vagy foglalva a BTS-el.
Erre elhallgattam.
-De ma, vissza kaptam a testvéremet. -Mosolygott.
Átöleltem, majd megigértem neki, hogy soha többé nem fordul ugyan ez elő.
Már este 1 óra volt, tehát aludnom kellett, mivel másnap megyünk Amerikába.
Bementem a szobámba, majd elaludtam.

GYEREKEK! Nem gondoltam volna hogy ennyi olvasóm lesz, azt sem, hogy valaha elérek a történet végéig!.