Ez Egy Álom! (BTS f.f) -BEFEJEZETT-

16.fejezet: Vége...

Reggel/délben

A Robival töltött nap után, nagyon álmos voltam, alig aludtam, és indulnunk kellett a reptérre, szerencsére Robi délutánra szerzett jegyet, így többet birtam aludni.
Lementem reggelizni,vagyis úgymond   ebédelni, majd össze pakoltam.
Tae adott egy úgymond "reggeli csókot", utánna elindultunk a reptérre. Nagyon féltem hogy az az álmom újra keringeni fog..
Az úton, az autóban, elszundítottam egy percre. Arra keltem fel, hogy Tae költöget.
-M-mivan?-Morogtam
-Kilyukadt a kerék, gyalog kell menünk 1kmt.-Válaszolt
-Mi? Nemár....-Morogtam.
-Ez van.-Nevetett Hopi. Lina is alig  akart kimászni a kocsiból, de amikor meglátta hogy Jimin kiszált, villámgyorsan ment utánna.
Kiszáltam a kocsiból, kiszedtem a böröndeimet, majd húzni kezdtem a többiek után. Az úton észre vettem hogy Jungi nincs itt.
-Am... hol van Jungkook?-Kérdeztem.
-Az autónál maradt, várva a szerelőt.-Válaszolt Robi.
-Jah...

Már fél km-nél tartunk, én meg olyan szinten kifáradtam, hogy még kimondani is fáj. Mindenki szomjan halt, szó szerint. Amikor már mindenki kezdett nyafogni, épp akkor jött a mi megmentőnk, Jungkook utánunk jött autóval.
-Jungiiiii!!!!! Sose örültem ennyire hogy látlak!!!-Kiabálta fel Namjoon.
Mindenki beült a kocsiba, és el is aludtak, nem csoda, hiszen elfáradtak.
Alvásunkat a testőr szakította meg, aki jelezte, hogy ideje felszállni a repülőre.
Mindenki felszállt, én úgy akartam, hogy Tae mellettem üljön, Robi meg a hátam megett. Namjoon elöttem ült, tehát megmondhattam neki, hogy megtudtam, hogy ki is volt az utálóm.
-Namjoon!?-Szólítottam meg.
-Igen?-Válaszolt.
-Beszélnünk kell az utálóról.-Mondtam.
-Jaj bocsi, még nem igazán sikerült kiderítenem ki az.
-Nem baj! Mert megtudtam, hogy valójából ki az.-Válaszoltam
-Tényleg? És... elmondanád, hogy ki az?-Kérdezte.
-Hát.... nem jött hogy elhidjem, de az nem más, mint.... Robi.
-Mii?? Robi? Azt meg mégis hogyan?
-Ez az én hibámból volt, mert nem törődtem vele, annyit kellett volna.-Válaszoltam.
-Ez... érdekes... mostmár minden rendben?-Kérdezte.
-Hát nem tudom, de őszintén remélem,hogy igen.-Válaszoltam
-Én is.-Mondta.

Betettem a fülhallgatót a fülembe,majd kifele néztem az ablakon. Össze szedtem minden erőmet hogy NE aludjak el.
Ezzel kiszedtem a fülhallgatót pont akkor, amikor azt mondták hogy csatoljuk be az öveket, mert vihar következik. Félelemben, Tae ölébe bújtam. És tudtam, hogy bármi következne, ez már nem egy álom.
Minden rendben volt, egy darabig. Az ég elkezdett egyre jobban dörögni, a villámok meg egymás után jöttek.
A repülő elkezdett zuhanni.
Elkezdet Tae kezét minnél erősebben szorítani, a szívem egyre gyorsabban dobogott. A repülő már majdnem földet ért, tudtuk, hogy mi fog következni, fel voltunk készülve.
-Ha ez lesz az utolsó földi útunk eggyütt, azt szeretném, hogy tudd meg, hogy bárminél és bárkinél jobban szeretlek!-Mondta Tae, majd megcsókolt.
-Én is!-Válaszoltam
A csók közben egy nagy robbanás hallótszódott, ennyi.... vége... ez a kis értéktelen életnek is ennyi.

De mégis... mi ez? Még mozgok! Igaz, hogy borzasztóan fáj, de még élek, bár semmit sem látok. Minden fekete. Valami nem engedi, hogy kinyissam a szemem.
A nagy fájdalomban, hallok egy hangot, vajon ez az akire gondolok? Nem, nem lehet. Tae meghalt...
Minden erőm össze szedtem, hogy kinyissam a szemem. Végül sikerült. Egy korházban keltem fel. Az ágyam mellett egy házaspár, meg egy orvos állt. Sose láttam még öket...
-Úristen! Nem hiszek a szememnek! A kislányom él!!-Mondta örömkönnyekkel a szemében a nő.
-M-Milyen kislányod?-kérdeztem félve.
-Nem emlékszel?-Kérdezte a pasas.
Csak bólíntottam hogy nem.
Az orvos elmagyarázta..... megdöbbentet minden amit hallottam....
Nem hittem a fülemnek....
Az orvos azt álította, hogy egy repülő baleset után, három évig kómában voltam, hogy nem hívnak Bellának, hanem Beatrix-nek, hogy az a két házaspár a szüleim, hogy nincs egy Robi nevü testvérem, és....sajnos...hogy sosem voltam Koreában.
Ebböl az derült ki, hogy ebben a három évben, egy kamu életet találtam ki magamnak, Tae nem is tud a létezésemről, a jó az, hogy még él.
De... ez az egész, csak egy hazugság volt, MINDEN ami ott történt, csak egy  sima álom volt. Semmi más...

                          ~Vége~