~Most én lettem a nappal,s az éjszaka egyben...Beléd szédülve,szerelmes lettem..Értelmetlen dolgok kavarodnak a fejemben,elveszetnek érzem magam gyönyörű szemedben..
.........
-Azt hiszem szerelmes vagyok.. -Mondtam,bár előtte egy nagy levegőt vettem..
Nati teljesen megbódult,Jázmin pedig értetlenül fürkészte tekintetem..Elméláztam ekkor az üres padsorok között,s hosszas várakoztatás után ismertettem..
-Hogy ki az?Fogalmam sincs,magas,és barna szemei vannak..Azt hiszem,Eggyel felettünk jár,10.-es lehet..
-Az,akinek rengeteg idióta kinézetű pólója van?-Mondta Nati halál komoly fapofával,mire nevetés tört ki rajtam..
-Igen,azt hiszem ő.. -Mondtam nevetve..
Ekkor bejött a történelem tanár,és egyböl elkezdte néha,és most is teljesen értelmetlen és összefüggestelen mondókájat,az igen helyett az: AHAA szócskát használva..
Minden mondatán volt mit nevetni,igazábol nem is lett volna szükségünk erre a külön órára,csak nevetni jöttünk..Miközben rengetet tanultunk is..
-Holnapra mindent kifogok deríteni,azt hiszem vannak jó forrásaim..-mondta jázmin enyhe mosollyal arcán..
-Rendben-nevettem el magam ismét...
Elköszöntünk egymástol,s szédülve elindultam az iskola kijárata felé,de megtorpantam,mikor tekintetem a portával szemben lévő nagy órára keveredett..Nem sokára kicsengetnek a hetedik óráról...Valamiért késztetést éreztem,hogy megvárjam a kicsengőt az ajtó mellett,igazából tudtam hogy őt várom..Csak nem akartam elhinni. Amint lesétált a hatalmas lépcső soron,s megpillantott engem,tágra nyílt szemei mintha ujra fényárban táncolnának,s szédült arcán megcsillant a napfény..Én azért is máshova néztem,igazábol a semmibe,s láttam hogy elsétál előttem,majd ki a kapun...Iskolánk tükrös ajtaján át besütött a tavaszi napsugár,s ebben a gyönyörü fényben láttam,mintha az utcán láthatatlan akadályba ütközne...Hátrafordult ujra,s úgy éreztem azonnal meghalok,amint tovább indul..Rémülve,bár boldogan rontottam ki a kapun,s szaladtam a buszmegállóba..Hogy miért rohantam?Nem tudom...Csak szaladtam mint egy bolond...
