~A folyosón várakoztunk..A levegőben Férfi,és Női parfüm illata keveredet...Fogalmam sem volt arról,hogy ezt a napot meg kell jegyeznem....Csak utánna értettem meg..
........
Éppen valamiért haragos hangulatban voltam,mint mindig. Álltalában volt is miért..Szememmel a teremből kizúduló diákokat szemléltem... Az arcukat bámultam,irigyeltem mindig vidám,gondtalannak tűnő életüket..Egy pillanatra szemem egy másik szempárt vélt felfedezni,mint egy csilllagot a végtelen sötétségben..Mikor észreveszed hogy egy tekintet,a tiéd figyeli szüntelen,nem tudsz máshova gondolni,minden elhomályosul,mintha egy filter védné látszatra a világot,s csak neki van éles fénye,erős kontrasztja,éles vonalai..Végig figyeltem ahogy elsétál,s tekintetét rólam a maga előtt lévő padlóra helyezi..S halvány mosollyal arcán tovább sétál..Én egészen elgyengültem,s bazsalyogva sétáltam végre be osztálytermembe,ahol becsengetés után,csak a kicsengőt vártam,hogy a folyosón őt ujra lássam..Teljesen megvoltam bolondulva,szóltak hozzám,de én csak rövidke válaszokkal jutalmaztam mindenkit,persze egyből feltünt mindenkinek..
-Adél?Hahó..
-hmm..?..-Figyeltem fel Jázminra,aki idegesen szólongatott.
-Mi bajod van? -Kerdezte feszülten,majd leült mellém
-Semmi,mi lenne?
Ekkor leült mellém Nati is,az örök boldog,az örök álmodozó..És az,akit mindig érdekel minden..kinyögtem végre amitől egésznap olyan zakkant voltam..
Folytatás..
