Aznap este Yoongi kivonta magát ölelésemből, majd szó nélkül haza ment.
Ez volt 1 hete. Azóta az iskolában hozzám se szól. Mindennap oda mentem hozzá megkérdezni, hogy mikor fogunk tanulni. Ilyenkor úgy csinált mint aki süket, rám se hederített.
7 nappal ezelőtt még boldogan mentem iskolába, tudván, hogy ott lesz Yoongi és legalább egy szót fog hozzám szólni, vagy legalább egy percig megajándékoz azzal, hogy csak rám figyel. De most még a maradék életkedvem is elment. Az nem érdekel, hogy az egész osztály úgy csinál mintha szellem lennék, de az nagyon fáj, hogy már Yoongi is.
Tanácstalan vagyok, nem tudom mit kéne neki mondanom. Bocsánatot kérjek? De hát miért? Nem tettem semmi rosszat ellene.
Ilyenkor jól jönne egy barát, akivel minden problémám (esetleg örömem) megbeszélhetném.
Emlékszem, még általános iskolában volt egy nagyon jó barátom. Taehyungnak hívták, de 8. osztály végén elköltöztek, azóta pedig nem láttuk egymást, és nem is beszéltünk sehol. Hónapokig sírtam miatta, de mára már kezdem elfelejteni.
Elmélkedésemből a csengő fülsüketítő hangja zökkentett ki. Éppen vettem volna kifelé az irányt, mikor a tanár megszólított:
-Jimin, Yoongi azt mondta, hogy mostanában sosem mész át hozzá tanulni, és miattad romlottak le a jegyei. Mesélj nekem erről egy kicsit.-osztályfőnököm hangja kicsit mintha csalódottan csengett volna.
Most én is az vagyok. Csalódott. Félreismertem volna Yoongit? Ő is az utálóim táborát erősítené?
-Elnézést tanárnő.-hajtottam le fejem.
-Egy évben egyszer kérlek meg valamire és azt sem vagy képes rendesen megcsinálni.-látszott rajta, hogy dühös, hangja mégis nyugodt volt.
Nem válaszoltam, nincs értelme vitatkozni, nekem úgysem hisz senki, holott semmi sem igaz amit Yoongi mond.
Vajon ő is tönkre akar tenni? Mert akkor elég jó úton halad.
-Mehetsz.-úgy látszik tanárnő sem találta értelmét ennek a beszélgetésnek.
Kifelé menet úgy döntöttem, ellátogatok rég nem látott pszichológusomhoz. Utoljára középiskola elején voltam nála, amikor elkezdődtek életem legrosszabb napjai. Valószínű azért fájt ennyire az egyedüllét, mert általános iskolában nem tapasztaltam.
Lassan nyitottam ki a nagy fekete ajtót és örömmel vettem tudomásul, hogy semmi sem változott. A falak ugyanolyan színűek, a portán még mindig ugyanaz az idős hölgy ül s rengetegen várakoznak a sorukra, hogy végül elbeszélgethessenek egy olyan emberrel, aki megérti őket. Én is ezért vagyok itt. Szükségem van egy kis társaságra, mert ez a magány lassan felemészt.
Lassú léptekkel közelítettem meg a már jól ismert ajtót, ami mögött pszichológusom van.
Bekopogtam, majd miután meghallottam a "gyere" szócskát, beléptem.
-Jó napot Mr.Kim.
Sziasztook!💘
Meghoztam (jó nagy kihagyás után) a 3. részt is. ☺️
Annyit megsúgok, hogy Taehyungnak még fontos szerepe lesz ebben az egészben, szóval próbáljátok megjegyezni azt a pár sort róla. 😶
+Kicsit átírtam az első és a második részt, mert volt benne sok dolog ami nem tetszett. Tanácsolnám az újra olvasást (azért is mert nagy volt a kihagyás és lehet nem is emlékeztek már) bár annyira nem fontos, csak akinek van kedve hozzá.
Ha tetszett nyomj egy csillagot és kommentelj! ❤️
Igyekszem hozni minél hamarabb a következő részt, addig is puszi nektek.
أنت تقرأ
Help! (Yoonmin ff.)
أدب الهواةPark Jimin az osztály jó fiúja, azt a feladatot kapta tanárától, hogy az iskola rossz fiúját Min Yoongit jó irányba terelje. 5 hónapja van arra, hogy Yoongit és a jegyeit is megjavítsa. Vajon sikerül neki? Vagy esetleg Yoongi rontja el őt?
