Még kissé fáradtan sétáltam le a lépcsőn reggel, hét órakor. Aludhatnék még, de ha egyszer felébredek, sosem tudok visszaaludni. Egyenesen a konyhába mentem, hogy csinálhassak magamnak egy meleg kávét.
-Jó reggelt!.-köszönt nekem az asztalnál ülő Jimin, akit először észre sem vettem.
-Szia!-mosolyogtam rá, és elővettem egy bögrét.
-Miért nem alszol még? Korán van.-állt oda mellé és berakta a mosogatógépbe a tányérját.
-Nem vagyok már álmos.-vontam vállat.-Te is kérsz?-mutattam a készülő kávéra.
-Jól esne.-mosolygott.
-Ma van valami dolgotok?-érdeklődtem míg kiöntöttem egy bögrébe az italt.
-Csak délután lesz egy táncpróba.-legyintett.-Te ,it csinálsz ma?
-Nincs tervem. Szerintem elkezdek a közelben nézegetni lakásokat. Nem maradhatok nálatok örökre.-adtam a kezébe a kávét és leültem az enyémmel.
-Szerintem senkinek nincs baja azzal, hogy itt vagy. Legalábbis én határozottan örülök neki.-nézett a szemembe.
-Majd megkérem Hobit, hogy segítsen lakásokat nézni. Nem nagyon ismerem még a környéket.-tereltem a témát és inkább a bögrémet bámultam. Zavarba ejtő volt a tekintete. Azt a tényt, hogy az egész banda jó pasikból áll, akikkel én jelenleg egy fedél alatt vagyok, próbálom figyelmen kívül hagyni, de nem könnyű, ha így néz rád az egyikük.
-Ha gondolod nézhetünk együtt a laptopon most is.-ajánlotta fel kedvesen.
-Az jó lenne, köszönöm. Csak reggelizek előtte. Nagyon éhes vagyok.-mosolyogtam.
-Az nem fog összejönni.-mondta mire kérdőn néztem rá.-Az előbb ettem meg az utolsó szelet kenyeret. De ha akarod elmehetünk a pékségbe, van egy a közelben.
-Oké, csak átöltözök.-indultam meg az emelet felé, vele a nyomomban.
5 perc múlva már mindketten kész voltunk. Egy fekete farmert, fehér pólót és maszkot viselt. Én is hasonlóan néztem ki, hisz csak a pékségbe megyünk.
-Nem kocsival megyünk?-kérdeztem, mert Jimin elkezdett gyalog elindulni.
-Közel van és nem árt egy kis séta. Vagy nem bírnák a tempót a kis lábaid?-jelent meg egy huncut félmosoly az arcán.
-Csak fél fejjel vagy magasabb nálam Park Jimin.-mondtam tettetett felháborodással.
-De magasabb vagyok!-mondta büszkén és gyengéden a hátamra helyezte a tenyerét, hogy elinduljak.
-Mi lesz, ha észrevesz valaki?-kérdeztem pár pillanattal később.
-Nem fognak. Ha meg mégis, akkor lesz egy jó napjuk.-kuncogott halkan.
-Mitől vagy ebben annyira biztos? Mi van, ha felhívom rád a figyelmet?-kérdeztem játékosan. Tudta, hogy csak szívatom és kicsit sem gondolom komolyan.
-Akkor, ha hazaértünk kénytelen leszek jól megcsikizni téged.-bökte meg az oldalam mosolyogva.
-Akkor inkább csöndben maradok.-kuncogtam.
Tényleg hamar megérkeztünk és vettünk reggelit a srácoknak is.
-Hagyd csak!-mondta mosolyogva mikor kiakartam fizetni a részem és odaadta a pénzt a pultos néninek.
-Köszönöm!-mondtam kicsit zavarban.-Ne segítsek vinni?-mutattam az egyik szatyorra a kettőből.
-Elbírom.-kacsintott és elindult a kijárat felé. Kinyitottam neki az ajtót, hisz nem volt üres keze és elindultunk haza.
Egész úton beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. Örülök, hogy a közelbe költözök, így sokkal sűrűbben találkozhatunk, mint előtte.
-Ti hol voltatok?-kérdezte kómás fejjel a bátyám, míg nevetve beléptünk a lakásba. Bizonyára most kelt csak fel.
-Elmentünk hozni reggelit.-mutattam mosolyogva a szatyrokra.
-Király, úgyis éhes vagyok!-vette ki a szatyrokat a kezéből, mi pedig levettük a cipőinket és kabátot.
Reggeli után leültünk a kanapéra, laptoppal az- ölemben és elkezdtük nézni a lakásokat.
-Mizu?-huppant le mellénk Tae, nagyjából 20 perc múlva. Kicsit megugrottam ijedtemben, hisz belevoltam mélyülve a nézegetésbe. Jimin keze a hátam mögött pihent a kanapé hátlapján.
-Házakat nézünk Yoonnak.-nézett rá Jimin és kuncugott, amiért megijedtem.
-Elköltözöl Amerikából?-nézett rám meglepődve.
-Igen, szeretnék a közelbe költözni hozzátok.-mondtam mosolyogva.
-Jujj, Hobi tudja már?-csillantak fel a szemei.
-Még nem, én is nem rég döntöttem el.
-Találtatok már?-nézett a laptopra.
-Van pár ami tetszik, de majd elmegyek megnézni őket élőbe.
§§§§§§§§§§§§§§
Már elmentek egy ideje próbálni a srácok, én pedig nem tudom mit kezdjek magammal, így elkezdtem vacsorát főzni nekik. Munkákat is elkezdtem nézegetni, de az annyira nem sürgős, így inkább alaposan körbenézek.
1 óra múlva végeztem a főzéssel, leültem a kanapéra és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatom.
-Mit nézel?-támaszkodott rá a vállamra körülbelül fél óra múlva. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam és leestem a kanapéról.
-Jeon Jungkook, ha mégegyszer így megijesztesz seggbe rúglak!-kiabáltam a nevetéstől földön fetrengő fiúnak.
-Lát-ta-tad volna az arcod.-fogta a hasát a nevetéstől.
-Na annyira nem volt vicces.-ütöttem meg gyengén a vállát mikor felállt.
-Bocsánat-nézett rám boci szemekkel, majd kuncogva megölelt.-Mit nézel?-kérdezte miután elváltunk.
-Az egyik kedvenc doramamat. Akarod nézni?-ültem le a fotelbe.
-Nem a stílusom. Inkább megyek lezuhanyzok. Hulla vagyok. A srácok is biztos mindjárt jönnek.-mondta és felment az emeletre.
Már mindenki hazaért csak Jimin és Hobi nem. Tudom, hogy biztos csak tovább próbáltak, mint a többiek vagy valami, de inkább ébren maradok amíg nem érnek haza.
Éjfél körül halk ajtónyitás és kulcszörgés hallatszott, majd megjelent a bátyám.
-Hát te? Miért nem alszol még?-ült le mellém miután levette a cipőjét.
-Megakartalak várni titeket. Csináltam vacsorát is.-mosolyogtam.
-Én már csak holnap eszek szerintem. Menj aludni, késő van.
-Megvárom Jimint is. Biztos mindjárt ideér.
-Rendben, de akkor takarózz be.-fogott meg egy plédet és rámterítette.-én megyek, jó éjszakát!-puszilta meg a homlokom.
Körülbelül fél óra múlva megint azokat a hangokat hallottam, mint Hobinál, de már fél álomban voltam, így nem volt erőm kinyitni a szemem, inkább aludtam tovább.
Egyszer csak azt érzékelem, hogy valaki menyasszony pózban felemel és elkezd az emelet felé cipelni.
-Jó éjt!-suttogta és megpuszilta az arcom, miután lefektetett az ágyra és betakart. Azonnal leesett, hogy kihez tartozik ez a hang, elmosolyodtam és újra elaludtam.
