WISH YOU BETTER LIFE // Hungarian Fanfiction

Kellett ez nekem?

*Megágyaz nekem a matracon, (én választottam a földet) majd betakarózunk és elalszunk.*

Másnap reggel amikor felkelek, ő még alszik. Felülök az ágyon, és kinézek az ablakon. Miközben nézelődöm, azon a tegnapi dolgon  gondolkozom... a "csókon".
Elhamarkodott döntés volt! Nem szabadott volna megtörténnie. 14 vagyok... könyörgöm. Mostantól távolságtartóbbnak kell lennem.

-Jó reggelt!- zökkent ki  gondolataimból Finn álmos hangja-

-Jó reggelt!-mondom közömbösen-

-Mi a baj? - elmondjam neki?-

-Figyelj! Az a tegnapi dolog... elég elhamarkodott dolog volt.

-(a francba) -suttogja alig érthetően elhadarva- Bocsi, hogy zavarba hoztalak! -megint vakarja a tarkóját és ráncolja a szemöldökét-

- Semmi baj! De nem szeretném ha erről beszélnénk másoknak.

-Ígérem! - nyújtja a kisujját-

Ujjat rázok vele, majd baráti mosollyal kisétálok a fürdőbe.

El sem lehet képzelni, milyen jól esett a zuhanyzás... Ahogy éreztem, hogy a forró víz végig égeti a hátam, - isteni érzés volt.

A zuhany után fogatmosok, fésülködök és visszamegyek Finn szobájába.
Összepakolom a cuccaimat, mivel nem tudom mikor jön értem apu.

-Kész a reggeli!!!! -ordibál Nick, az alsó emeletről-

-Megyek már teeee!! -válaszolja Finn-

-Én is mehetek? -kérdezem poénból-

-Nem!! -vágja rá Nick hót komolyan-

-jó akkor megyek. - suttogom majd elindulok lefele. -

Útközben csekkolom a ruháimat, mert nem akarok félmesztelenül lemenni...: egy  Vans póló és egy sima fekete farmer van rajtam... Változatos az öltözékem... mi?

-Jóétvágyat!

-Köszi!- mondjuk egyszerre Finnel, majd egymásra mosolygunk-

A kaja gofri volt, méghozzá nutellával.  Én nem ettem nutellát, mivel hízlal és épp elég a 60 kilóm nyolcadikra... mondjuk gyúrok, tehát ez ideális... de mindegy.

Kaja után, megcsörren a csengő. Apud jött mondja Nick az ajtó kinyitása után.

-Hozom a cuccom!- mondom, majd felszaladok -  Finnel a hátammögött - a lépcsőn-.

-Remélem jól érezted magad! - mosolyog és végig a szemembe néz -.

-Túlságosan is!- mondom szemkontaktust tartva-

Próbálok a szobaajtón kimenni, de elém áll... egyre közeledik... már érzem az ajkát az enyémeken, de Nick beleszól..

-Kimberly siess!

-Basszus Nick- suttogja az orra alatt alig érthetően Finn-

-Suliban találkozunk! -mondom és kacsintok egyet a jobb szememmel-

- Sziasztok! Köszönjük a bébiszittert!- mondja apa.. mindig vicces akar lenni, több kevesebb sikerrel-.

-Nincs mit! Viszont látásra, szia Kim! -Nick megint kiabál... mint mindig-

-szia Kim! -integet Finn-

Majd apa beindítja az autót és elindulunk.
Már vagy 5 perce megyünk miután megszólal:

-Jófej ez a Nick gyerek... jót beszélgettem vele.

-Szerintem is az! - nem is beszéltem még vele-

-És  Finn kedves? -kérdezi az utat figyelve-

*Ami azt illeti nagyon is...*

-Igen... az ! -mondom akadozva-

-Mit csináltatok?

*Csók.. akarom mondani táncoltunk*

-Just Danc-eltünk... meg filmet néztünk. - mondom általános hangnemben-.

-Nah az jó! Lehet, hogy még párszor lesz ilyen alkalom! -mondja szomorú hangvétellel-.

-Miért? Hova mentek megint? Anya is? -kérdezem pánikszerűen-.

-Nyugodj meg Kicsim! Nem most lesz, és nem is a közeljövőben. -túl nyugodt a hangja... ez nem tetszik nekem ! -

-Rendben... megértettem! - jó oké.. elvagyok Finn-éknél, de azért ők csak a szüleim... Nem dolgozhatnak mindig... az önbizalmam ígyis porig van alázva. Szülők nélkül csak mégrosszabb lesz... -.

Az út többi fele csöndben zajlott... néhol picit kínos is volt az a csönd, de végül megérkeztünk...
Alig vártam már, hogy hazaérjünk...

-Kim! Drágám! Nekem még el kell mennem valahova. Elleszel egyedül, vagy hívjam anyát? -mondja bűbánó tekintettel -.

-megleszek! - mondom pici bunkósággal -.

-Rendben kicsim. Szeretlek! Szia.

Csattan az ajtó...

-Én is téged! - valószínű ezt már nem hallotta-.

Valahogy elütöm az időt amíg itthon vagyok nem? Hát nem!
Untam magam mint a szar...
Finnel jobban ellettünk volna, de mondjuk eléggé letörtnek látszott a reggeli bejelentésem után. ( mintha azt mondtam volna neki hogy terhes vagyok lol )

Hosszas tanakodás után, eldöntöttem, hogy elhívom hozzánk... bent még úgysem járt.

-szia finn! Ha szeretnél eljöhetsz hozzánk! Várlak
K

-szia. Megyek :) 20 perc
F

Oké... ez is megvan! Akkor már unatkozni nem fogok... majd tanulunk, vagy nemtudom.
Holnap úgyis suli. Nem akarok rossz jegyet kapni... a félévi beleszámít a továbbtanulásba, és még ígyis kihagytam egy csomót a költözés miatt.

Kb. 20 perc múlva csengetnek.
Biztos Finn az.

Lemegyek, ajtót nyitok és finn feje köszön mosolyogvan... Dejavu nemde?

Beinvitálom és vázolom a választásait:
Vagy tanulunk mindketten, vagy csak én tanulok, amíg te szétnézhetsz.

Először azt választotta, hogy ő is tanul, aztán meggondolta magát, mert mégse  olyan érdekes az a Pitagoras...

Járkál a szobámban... körbe-körbe, amíg el nem szédül... aztán visszafelé sétálja le a köröket...
Az első 10 percben még vicces volt, de aztán meguntam és inkább leültem vele beszélgetni.

-Most te mesélsz magadról ! -mondom izgatottan-