Csak álltam a tükör előtt.
Álltam és magamat bámultam.
A piros szemek nem valami ámulatosak.
Rég nem divat már érezni, csak is létezni.
És így az életet élvezni.
Közben mégis szeretetért éhezni.
Könnyek mardosását észlelni.
Ezzel csak magam folytom meg.
Fuldoklom könnyeimtől, magamtól, tőled és mindenkitől.
Egymást folytogatjuk ebben a szar világban...
