A nagy ötleteknek hülyék a szülőatyjaik! Ezt miért mondom? Én hülye belementem, hogy Octaviannal együtt vezessem a Tábort három napig. Reyna elhatározta, hogy kicsit átmegy a görögök táborába(nagyon jól is teszi, túl sokat dolgozik) és Octavian elintézte a helyét. Nagyjából ez volt a szenátusi ülésen.
-Diplomáciai okok miatt három napra a Félvér Táborba megyek. Addig a társam Anna lesz a teljes jogú praetor! Bármilyen döntésben egyedül az ő szava számít! - nézett Reyna szúrósan Octavianra.
-De Reyna. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a kedves praetorunk mennyire jól teljesít, de én azon a véleményen vagyok, hogy kell neki egy tapasztalt, régóta a Légióban szolgáló társ. Csak erre a három napra.
-És ki lenne az?
-Szerintem nyilvánvaló, hogy én vagyok a legjobb választás. A jósként elég tapasztalt vagyok, de ha Anna azt mondja mindent tud... - nézett ki a többiekre. Hülye egy helyzet. Ha nem fogadom el az ajánlatát beképzeltnek fogok tűnni. Ha elfogadom saját kezűleg folytom meg. De néha áldozatokat kell hozni. Jegyezd meg! A vezető áldozatot hozz!
-Elfogadom, hogy Octavian, Táborunk jósa legyen a tanácsadóm- néztem rá nyomatékosan- erre a három napra.
Most már Reyna nélkül ülünk a szobában. Nem nagyon érdekel mit mond.
-... És indítunk egy kis létszámú csapatot, hogy megszerezzük a hárpiát ami minket illet! - keltette fel egy mondat a figyelmemet.
-Mi van?! Nen indítasz semmilyen csapatot!
-Dehogynem! Reyna nincs itt, te pedig túlságosan fiatal vagy!
-Ne hidd el, hogy nem tudom átvágni a nyakad csak azért, mert fiatalabb vagyok nálad! Amúgy szerintem apám nagyon örülne egy új halottnak! - nyomtam a tőrt a nyakához és a kezemmel elkezdtem megidézni néhány csontvázat. - Akarsz még ellenkezni?
-Nem akarok, praetor! - ha szemmel ölni lehetne én halott lennék.
Hogy fogom ezt kibírni?
Plusz hír
Az Argo II-nek sikerült megint lebombáznia Új Rómát. Nem tudom, hogyan vagy miért, de nem is érdekel. Meghagytam a légiósoknak, hogy kezdjenek el takarítani én pedig kimentem az istenek szobraihoz. Nem tudom honnan szedtem a bátorságot, de elkezdtem beszélni hozzájuk.
-Ööm... Nagyra tisztelt istenek! Segítséget szeretnék kérni! Éveken át, vagyis igazából fél éve védelmezem a porontyaikat és lenne egy kérésem. Igazán nem bánnám, ha segítenének az építésben! Valami varázslat vagy ilyesmi. Ha nem akkor lehet, hogy elfelejtünk áldozni. Szóval remélem segítenek! - mosolyogtam a szobrokra majd visszamentem. Láss csodát Új Róma jobb állapotban volt, mint valaha.
