A sötét oldal után

Vágyak

Már megint idejött. Pedig az előző alkalommal mondtam neki hogy ne tegye. Leszállt az x-szárnyú hajóval a hadiszállás fedélzetére. Egy rohamosztagos szinte berontott a szobámba. 

- Uram.. A lány megint itt van. Mit csináljunk vele? Esetleg vigyük a kihallgató szobába ? 

- Nehogy hozzáérjenek....Bízza rám a dolgot!- rivalltam rá. A katona azonnal távozott a helyiségből. Úgy döntöttem lemegyek a leszállótérbe Rey-hez. Ahogy meglátott azonnal futni kezdett felém. Szorosan átölelt. 

A rohamosztagosok nem hallgattak rám. Az egyik le akarta lőni, de én elé ugrottam. Meghúzta a ravaszt, és a lézerlövedék engem talált el. Meg akartam fojtani a tettest de az már nem volt sehol. Ekkor egy éles fájdalmat éreztem az oldalamnál. Fájdalomtól nyögve a földre rogytam. Innentől elég homályos volt a látásom. Hallottam amint Rey kétségbeesetten mondogatja a nevemet. Éreztem ahogy átfogja a sebet, és  gézt csavar rá. Óvatosan megcsókolt, majd felvánszorgott velem a hajóra. Poe és Finn is vele voltak. Gyengéden lefektetett egy ágyra, majd elővette az elsősegély ládát. Ekkor már félig ájult voltam, szóval nem igazán tudtam felfogni mi történik. Lefertőtlenítette a sérülést, majd minél óvatosabban megpróbálta eltávolítani a lövedéket. A fájdalmamnak hangot adva szorítottam meg a lány kezét. Csitítgatni próbált, de nem járt túl nagy sikerrel. Ezután kitisztította a sebet, majd  jó szorosan bekötözte. Ekkor elvesztettem az eszméletemet. 

Arra ébredtem hogy Rey fogja a kezemet. Megcirógattam az arcát. Megpróbáltam felülni, de a fájdalom miatt nem bírtam.

- Ben, feküdj vissza! Pihenned kell. -Visszadőltem az ágyra.

- Soha többet nem megyek vissza az Első Rendhez! Veled maradok örökre..

- És még Luke azt mondja nem lehet jó útra térni a sötét oldalról. De igen is lehet ! Te is ezt tetted. Büszke vagyok rád Ben! -simított végig a homlokomon. 

- Köszönöm...

A szemhéjam kezdett elnehezedni. Sejtésem sem volt arról, vajon mennyit aludhattam. Mikor újra felkeltem már nem a hajón voltam. Egy olyan szobában feküdtem ahol minden csupa fehér volt.  A sarokban lévő asztalnál egy orvosi droid tevékenykedett. Ekkor vettem észre hogy a fekete ruháim helyett egy világos színűt viselek. A robot észrevette hogy felébredtem, közelebb jött.

- Jobban érzi magát uram? 

- Igen, köszönöm. Ugye az Ellenállásnál vagyok?!

- Természetesen. Úgy látom egy picit kiesett az emlékezete. Már egy hete itt tartózkodik. Éppen ma volt harmadik napja eszméletlen. Egy kis ideig azt hittem nem tudom meggyógyítani.  A többi nap magánál volt csak úgy látszik kicsit kihagyott az agya...Remélem nem haragszik ha én most megyek, sürgős dolgom van. Egyébként is értesítenem kell Leia hercegnőt és Reyt az állapotáról. Sőt a hercegnő még nem is látta önt mióta itt lakik nálunk.

- Nem, semmi baj menj csak! - Ezzel a droid elhagyta a helyiséget. Pár perc múlva kopogtak az ajtón. Rey volt az. Ekkor láttam hogy nincs egyedül, ugyanis vele volt az anyám és Luke. 

- Ben, hála az égnek hogy magadnál vagy! Már három napja eszméletlen voltál, az orvos droid azt mondta nem biztos hogy meg tud gyógyítani... Annyira aggódtam. - ölelt át szorosan Rey. Az anyám és én percekig csak bámultuk egymást, nem tudtunk megszólalni a boldogságtól. Végül csak csöndesen átöleltem. Azóta nem beszéltünk egymással egy normális szót, mióta Snoke  át nem csábított a sötét oldalra.  Luke is odajött megölelni. Csodálkoztam hogy meg tudnak bocsájtani azután hogy megöltem  apámat. 

Sokáig beszélgettünk, anyu hozott nekem sütit is. Ekkor visszatért az orvosi droid. 

- Egy jó hírem van számukra! Az úr ahhoz képest mennyire rosszul nézett ki a balesetnél, egész jól gyógyul. Ha kívánja már ma elhagyhatja a betegszobát.

- Rendben, köszönöm! - pattantam fel az ágyról. A hirtelen mozdulattól egy erős fájdalmat  éreztem a lőtt seb helyén. Az oldalamhoz kaptam, a földre rogytam. Valaki pont elkapott, bár nem tudom ki volt az, mert a szédülés miatt homályosan láttam mindent. A fejem is nagyon fájt, és  úgy körülbelül mindenem. Annyit még láttam, hogy észrevegyem amint Rey gyengéden  megsimítja a homlokomat majd sírni kezd.

Mikor megint csak  magamhoz tértem, senki sem volt a szobában. Azonnal felkeltem, és kivánszorogtam a helyiségből. Ahogy végigsétáltam a folyosókon szemem Reyt kereste. Minden tekintet rám szegeződött, aminek látványa rossz érzéseket keltett fel bennem. Az a sok hideg, komor arc.. legszívesebben elővettem volna a fénykardomat és lekaszaboltam volna mindenkit magam körül. De nem tettem, belül egy hang megálljt parancsolt, nem engedte hogy újra rossz útra térjek. Még sokáig bolyongtam a hadiszálláson, mire rátaláltam arra akit kerestem. Leia odasietett hozzám mikor meglátott. Mankóval a kezemben öleltem át. 

- Annyira megrémültem amikor összeestél.. Luke szerencsére elkapott, mielőtt megütötted volna magad. De egyébként hogy vagy?

- Ezerszer jobban. Rey hol van?- anyám arca elkomorult. 

- A barátnőd az Első Rendnél van.... Meg akarja bosszulni azt amit veled tettek. 

- Tessék?! Rey megbolondult.. Nem mehet oda egyedül, túl veszélyes! Azoktól az is kitelik hogy megöljék.. Utána kell mennem, most azonnal! És amúgy meg miért nem mentettétek már meg?!

- Ben, te magadnál vagy? Egy pár órája még nem voltál az eszméletednél.. Nem mész sehová. Majd Finn és Poe megkeresik. 

- Nem. Elmegyek! Megmentem Reyt akár az életem árán is.. - Már pont indultam volna, mikor anyám visszarántott. 

- Itt maradsz. Nem hagyom hogy megint valami bajod történjen! - ráncigált magával Leia.

Mindig is úgy kezelt mint egy óvodást. Ennek is az lett a következménye hogy bezárt a szobámba.  Végre órák múlva kinyílt az ajtó. Leia volt az  egy orvosi droid társaságában. 

- Szia kisfiam! Csak jöttem megnézni hogy vagy, ja és persze a sebeidet is átkötözzük. 

- És mikor is akarsz kiengedni innen? Tisztára úgy érzem magam mintha fogoly lennék...- kezdtem el sétálgatni fel s alá. 

- Nem tudom Ben, majd nemsokára. De most feküdj le légyszíves,átkötözzük a sebeidet! - tolt oda az ágyhoz anyám. Lefeküdtem, és levettem a jedi ruhát. Ő eltávolította a gézt a sebről, majd lefertőtlenítette.  Én jó párszor felszisszentem a művelet alatt, amire ő csak csitítgatni próbált. Végül alaposan becsavarta kötszerrel. Ezt a műveletet megcsinálta minden egyes bekötözött sérülésnél. Amikor végzett felültem, és visszavettem a ruhámat. 

- Na, most már kiengedsz ebből a szörnyű szobából?!- kérdeztem Leiát, amire ő csak bólintott.

- Menj, és menekítsd ki Reyt a fogságból.. Ne hagyd hogy bármi bajotok essen! -ölelt át, olyan szorosan hogy felnyekkentem a fájdalomtól.