A sötét oldal után

Csalódás felsőfokon

Elindultam az Első Rendhez. Kissé furcsa érzés volt egy Ellenálló hajót vezetni. Túl gyorsan történt minden.. Sajnos Poe és Finn rábeszéltek hogy ők is velem tarthassanak. Mondjuk többek között ez a csodás ötlet drága édesanyám agyának szüleménye volt. Nem tudtam őket lerázni szóval... még Leia is részt vett a mentőakcióban. Vagy minek is nevezzem ezt?! De mindegy, maradjunk az előbbinél. Szóval, tő mondatba foglalva a fél lázadó csapat velem jött. Ami sok macerát okozott a bejutást illetően. Egyrészt már az álcával is problémák adódtak. Néhány rohamosztagos megölését követően már mindenkinek megvolt a tökéletes álruhája. Chewi  bevállalta hogy ő majd betölti a fogoly szerepét. Minden a legnagyobb rendben volt addig amíg nem találkoztam Hux tábornokkal, az Első Rend új vezetőjével. 

- Úgy látszik vendégeink érkeztek... Elfogni őket! Bent vigyék a kihallgató szobába. - Engem elhurcoltak valami kínzó helyiségbe, ahol lekötöztek.  A tábornok kérdezgetett, de én nem válaszoltam egy kérdésére sem. Egy rohamosztagos belém szúrt egy bénító szert.  Ekkor megparancsolta  a katonáknak hogy hagyják el a szobát. 

Közelebb lépett hozzám, a fénykardom volt a kezében. Olyat csinált, ami ellen nem tudtam mit tenni. Még közelebb jött, annyira hogy az már kellemetlen volt.

- Állj vissza, Kylo! Ennek semmi értelme, úgy is tudom hogy szenvedsz.. Én szeretlek! - Ügyetlenül megcsókolt, amire én ellöktem magamtól. Legszívesebben leszúrtam volna... De nem tettem. 

- Te nem vagy normális! Én Reyt szeretem.. Különben is.. nem vagyok meleg! - Téptem le magamról a kötelet. Felkaptam a földről a fegyverem, majd kirontottam az ajtón. 

Poe és Finn kint vártak rám. 

- Jól vagy Ben? - kérdezte Poe  amint meglátott. 

- Igen, a körülményekhez képest egész jól. Na de most nem ez a lényeg! Meg kell mentenünk Reyt és a többieket. - Elindultunk. Finn sikeresen kiderítette Rey börtönének helyét. Berontottunk az ajtón, természetesen rohamosztagos ruhában. A lány egy ágyon feküdt, megkötözve. Az arcán és a karján súlyos égési sérülések voltak, ami arra utalt hogy valószínűleg megkínozták. Alig volt magánál.. Minduntalan a nevemet suttogta. Ekkor levettem a sisakomat, és odaültem az "ágy˝ szélére. Megfogtam a kezét, ami tiszta vér volt. Magam felé fordítottam, és ekkor megpillantottam a vállán egy lőtt sebet. Biztos sokat szenvedhetett.. 

- Rey.. Én vagyok az, Ben! Kérlek térj magadhoz.. Eljöttünk téged megmenteni! - A lány rám nézett. Láttam a szemén hogy azt sem tudja hol van.

- Ben..Ben..tényleg te vagy az?! - kérdezte rekedtes hangon. 

- Igen, én vagyok az. De most gyere, el kell menekülnünk mielőtt visszajönnek. - Ölbe vettem, és gyorsan elhagytuk a helyiséget. Én sikeresen elvittem Reyt a hajóhoz, ahol biztonságba helyeztem. Meglepetésemre már ott volt Leia és a többi ellenálló aki velünk jött. A rádión gyorsan szóltam Poe-nak hogy ne keressék a többieket, mert már itt vannak. 

Már el is felejtettem hogy az Első Rendnél meglőttek egy bénítóval. Ennek most kezdtem érezni a hatását. Szóltam édesanyámnak, aki természetéhez híven nagyon elkezdett aggódni. De mindez hiába volt, ugyanis egy óra alvás után már teljesen jól éreztem magam. 

Gondoltam megnézem hogy van a barátnőm. Mikor átmentem a betegszobába, anyu épp a sérüléseit tisztította ki. A lány hangot adva fájdalmának, szorította meg a kezem. Csitítgatni próbáltam, de nem nagyon segített. Mondtam Leiának hogy majd én átveszem Rey ellátását, amire ő csak bólintott. A lőtt sebét is lekezeltem. A golyót a legóvatosabban próbáltam eltávolítani, de még így is feljajdult néhányszor a művelet alatt.

Ma este már a szerelmemmel aludtam. Régen volt már ilyen.. Nagyon vigyáztam rá, ugyanis az a fránya Első Rend iszonyatosan megkínozta! Mióta elláttuk őt azóta sokkal jobban nézett ki. Az égési sérülések nagy része kezdett eltűnni és a lőtt sebek  is gyógyulásnak indultak. 

- Rey, el kell mondanom valamit.. - fordultam oda hozzá. Majd megfogtam a bekötözött kezét. 

- Mondd csak! Nem kell félned a reakciómtól.- fogta meg ő is a kezem. 

- Hux tábornok a kínzásom közben megcsókolt..Én le akartam szúrni, de nem tettem meg. Ugye megbocsájtasz?!-kérdeztem bűnbánóan. Erre ő csak elnevette magát, ami meglehetősen meglepő volt számomra. Arca komolyabb lett.

- Ezzel nincs semmi baj, egészen addig amíg te így nem érzel iránta,amit igazán kétlek szóval ezért ne érezd magad rosszul! Te nem tettél semmi rosszat.- ölelte át a nyakamat , majd egy gyors csókot lehelt ajkaimra.