Megidéztél

2.rész

Helo itt a kövi rész. Remélem tetszik. Bocsi, hogy sokáig nem voltam de síeltem Franciaországban.

Just_rosalie

Ficánkoltam, próbáltam szabadulni tőle de nem tehettem semmit, Lucas varázslata erős volt nem engedett. Szikrazó szemekkel fordultam a srác felé és egy állatias morgás hagyta el a számat. A démonoknak nagyon nehéz kordában tartaniuk a dühüket és ha elszabadul, nos nincs mindig jó vége.
-Engedj el rohadt boszorkány! Nem tudod mit csinálsz!-ordítottam önkívületi állapotban.
Lucas dacos pillantást lövellt felém, mély kék szemei lyukat vájtak az én zöldjeimbe. A fiú felemelte a kezét és képszakadás.

Körülnéztem az ismerős helyen, ez a kabinom! Minden a helyén volt. Egy alak lépett be az ajtón, feléfordultam.
-Ki franc vagy te?- köszöntöttem az ismeretlen srácot.
Kék póló volt rajta és egy kopott farmer, szőke haja szürkés színű szemébe lógott. Az arca határozottságott sugárzott míg meg nem látott. Elkerekedett a szeme és teljesen összezavarodott.
-Én én egy senki mármint de vagyok valaki úgy értem persze vagyok valaki ööö-ráncolta a szemöldökét a saját hülyeségén, majd megrázta a fejét és még mindig egy kicsit zavarodottan de rám nézett-Engem küldtek az álmodba Lucék. Én is egy boszorkány vagyok csak nem vagyok otthon a boszikörnél mármint Lucéknál. A lényeg, csak azért jöttem, hogy beszélgessünk.
-Ja a kis csipet csapat küldött? Na barátocskám akkor dumáljunk!-leültem az ágyamra és várakozóan néztem rá.

Lucas szemszöge

Úgy döntöttünk, hogy Celesték házában tartjuk a rituálét, nagy dolognak számított ha egy boszorkánykör démont idéz. Lementem a konyhába és felkaptam egy csipszes zacskót, jó értem. Minek a rituáléhoz? Én igy kapcsolódok ki na. Feltartottam a lépcsőn és egy sikítást hallottam. Bethany, gondoltam. Nos ő egy ilyen személyiség, fél mindentől még a saját erejétől is néha. Felértem és rátettem a kezem a kilincsre. Kinyitottam az ajtót mire egy nem okés látvány tárult elém.
-Sziasztok, hoztam egy kis nasit a..-felnéztem és a levegőm bennem rekedt, a vörös rám nézett és csípőre tette a kezét.
Karcsú, középmagas lány, vörös hajjal állt a szoba közepén. Na jó én biztos meghülyültem, ez a csaj meg mit keres itt?
-Ne mondjátok, hogy ti vagytok azok az agyatlan boszik akik démonokat akarnak idézni!- megforgatta a szemét, teljesen meghökkentett ez a viselkedés- Persze Mr. Mindjártmegöllek ki fog rám akadni és Aven be fog zárni örökre!- he?
-Ki a bánat vagy te?- kérdeztem értetlenül.
A lány felém fordult és szarkasztikusan hozzám szólt.
- Hát barátocskám, az akit a kis barátnőcskéid megidéztek- jelentette ki.
Meghökkenve néztem a lányokra, Bethany a sarokban kuporgott és rettegve nézett az unott elvileg démonra. Lily és Celeste szégyenkezően sütötték le a szemüket.
- Már elvégeztétek a rituálét?- vontam kérdőre őket.
Celesték kelletlenül bólintottak.

Valamivel később

Leteleportált. Hülye vagyok, miért nem vettem szàmításba ezt a lehetőséget? Meglehetősen okos példány, nem szabadott volna így hagyni, hogy kicsússzon a kezemből. Igaz megalázóan beszéltem Isabellával, de megvolt rá az okom. Beavatlak titeket zűrös múltamba.

Amikor még kb. 6-7 éves voltam a családom nem szimpatizált a démonokkal, megfenyegettek minket azzal, hogy ne pártoljunk a Menny mellett és álljunk az ő oldalukra és ha nem tesszük akkor megölnek minket. Apa és anya hűségesek voltak, anyával megszöktünk otthonról ami Canada volt. Apa tartotta fel a démonokat amíg kijutunk az országból. Azóta nem láttam apát. Emlékszem a varàzslatokra amit akkor tanított amikor még kicsi voltam. Kiképezett a démonok ellen, megtanított arra, hogy hogyan ejtsem csapdába és fogjam el őket. Anyával a nagynénémhez költöztünk, anyukám testvéréhez Los Angelesbe. Azóta élek itt, csak pár éve találkoztam a boszikörrel és akkor csatlakoztam hozzájuk. A mostani idézés célja az volt, hogy elfogjunk egy démont és tanulmányozzuk. Elsőre felelőtlen tervnek gondoltam és most is így gondolom, főleg, hogy Isabella most elteleportált.

Gyorsan észbe kaptam és csettintettem egyett, Celesték követtek engem és már lent is termettünk a démon mögött pár lépéssel. Celesték oda akartak rohanni de Isabella hátrafordult és dühös képpel elröpítette őket. Tudni kell a tűzdémonok ereje a legnagyobb a titánoké mellett. Magamban elmormoltam egy elég erős varázsigét ahoz, hogy magamhoz kössem. Ficánkolni kezdett és önkívületi állapotban ordítozott, gondolkodás nélül altatóigét küldtem rá és összeesett. Odarohantam hozzá és felkaptam, forró volt a bőre és az ajkai enyhén szétnyíltak. Kísértést éreztem, hogy megérintsem őket, már indult is a kezem, hogy végigsimítsak rajtuk.
-Luc!- sietett mellém Lily utána Celeste és Bethany. Leálítottam magam még mielőtt valami hülyeséget csinálnék.
- Megvan és most hívjuk fel Sebet, hogy cselekedjen és ismerkedjen a csajjal- mondtam érzelemmentesen.
Bethany telepatikusan szólította Sebastiant, aki visszaüzent, hogy rendben.

Sebastian szemszöge

Nem láttam még démont ezért elhatároztam, hogy keményen bánok majd vele még akkor is ha lehet, hogy egy 2 méteres izomtömeg félelmetes erővel.
Egy szürke sötét helyen termettem, a homályos fényben megláttam egy ajtót. Beléptem rajta és megláttam őt.
Életemben nem láttam még ilyen csajt, teljesen letaglózott, ahogy kinézett, a haja színe, ahogyan a vállára omlott és azok a zöld szemek amik értetlenül meredtek rám az úgy zavarba ejtett.
- Ki a franc vagy te?- erre pont nem számítottam, úgy ledöbbentem, hogy csak néztem pár másodpercig a gyönyörű arcát.
- Én én egy senki mármint de vagyok valaki persze vagyok valaki ööö- megráztam a fejem és próbáltam a lényegre koncentrálni, azért még is csak egy démon- Engem küldtek az álmodba Lucék. Én is egy boszorkány vagyok csak nem vagyok otthon a boszikörnél mármint Lucéknál. A lényeg, csak azért jöttem, hogy beszélgessünk.
Persze, hogy azért jöttem ez egyértelmű, csaptam fejen magam gondolatban.
-Ja a kis csipet csapat küldött? Na barátocskám akkor dumáljunk.
A lány leült és rám nézett nagy igéző szemeivel.
-Öhm én Seb vagyok boszi de ezt már mondtam Los Ang...- a démon elkezdett kuncogni, majd duzzadt ajkait összezárva magában elfolytva tettét megránduló szájjal szólt.
- Nem akarsz teát is a beszámolódhoz? Nem ismerkedő délutánt tartunk.- majd ismét elkezdett nevetni, összevont szemöldökkel páztáztam az arcát.
- Valami könnyedebbel kezdjük! Mondjunk átkokkal az álomban- összedörzsölte két kezét.
Közelebb léptem hozzá és lehajoltam az ülő megszeppent csajhoz. Félrehajtotta a fejét és elkezdett vigyorogni, rátette a kézfejét a kezemre. Tűzforró volt a bőre de egyben puha is. Ellenben az ő lángoló bőrével az enyém jéghideg lett. Ellenálltam a forróságnak egy igével, közben belenéztem szemeibe amik csillogtak a halvány fényben. Természetellenes  ez a csillogás, a lágy bőre, az ereje, a vörösen rikító haja amibe legszívesebben beletúrtam volna, maga az egész lány természetellenesen tökéletes. Túl gyors, túl gyors mint egy gyorsan írt történet, elkapkodott. Felugrottam és megráztam a fejem, hogy végleg kitisztuljon. Olyan mintha szerelem átkot küldtek volna rám, ez csak valami hiba az álomban. Biztos egy parazita aminek nem kellene itt lennie. Léptek hallatszódtak és egy magas kigyúrt pasi lépett be, megint összezavarodtam.
- Aven!-ennyi.
Ennyitt hallottam és kép mosódás, egy vörös hajú kislány egy nő kezében aztán titánok, Menny, virágzás, egy csepp vér a fehér hóban és egy flegma csaj akivel nemrég találkoztam.

Zihálva felültem az ágyamból, a kezembe temettem a az arcom. Én ezt nem értem, ez valami gát nem tudom áttörni. Természetellenes.