A Fehér Oroszlán | Írás alatt📝

3. Fejezet - A baleset

Hamar utolérte. Érdeklődve pillantott abba az irányba, ahova Elina megszállottan figyelt. Egy ágon ülő, veréb alakú madárkát látott meg, hívogatóan fütyörészett feléjük. -Ezt a repdeső madarat figyelte nemrég Rochus is.- A lány sem véletlenül követte a hangot, hisz ez a viskóba berepülő kék madár hangja volt. Előtte hosszú sorban a kivágott fák rönkjei, valószínű csak arra vártak, hogy tűzifa legyen belőlük. Ám Rochus szemszögéből a sok fa ijesztően sorakozott fel, a helyszín ismerős volt neki álmából. Pontosan nem emlékezett az itt történtekre, de érzékei mérhetetlen szomorúságot sugalltak, ahogy egyre közelebb értek a rönkökhöz.

- És ezeket a farönköket ki fogjuk kerülni, ugye? - pislogott a lányra vészjóslón.

- Minek? - kérdezett vissza játékosan, majd futásnak eredt a kivágott fatörzsek előtt pár méterrel.

- Ez a helyszín benne volt az álmomban! - Lina rá sem hederített az aggódó fiúra, csak rohant a feje után. Rochus feszülten várta egy helyben, mi fog történni; Egyáltalán a lány fel tud mászni a nyirkos törzsekre? Lina macska ügyességgel felkapaszkodott a rönkökre, meg sem kottyant neki a veszélyes művelet. Már fent a fákon talpra állt, s leporolta magát. Magabiztosan Rochus felé kiáltott:

- Látod Róka! Nem történt semmi baj. - s a lány hirtelen mozdulattal lépett át egy másik fára, biztonságosabb pontot keresve a rönkökön. Ám a lehető legrosszabb volt ez, amit tehetett... Váratlanul megimbolygott alatta egy fatörzs kolosszus. Egyik pillanatról a másikra, nagy sebességgel indultak meg a törzsek lefelé...

- Úristen, vigyázz! - kiáltott fel azonnal Rochus.

A farönkök azzal a lendülettel maguk alá temették a lányt. Az egész erdő búsan gyászolta a történteket a lassan halkuló robaj visszhangjával. A fiú 'lelki szemei' előtt levetültek az álmában történtek. Tényleg mindent megálmodott előre... Róka a világ leggyorsabb futóját meghazudtolva a betemetett Lina felé sprintelt. Tologatta a fatörzseket, hogy kiszabadíthassa a lányt. A megemelkedett adrenalin szintje miatt olyanokat is meg tudott emelni, melyeket normál esetben meg sem tudott volna moccantani, pedig Rochus alapból sem a gyengék közé tartozik.

Lassan kezdte megpillantani három fa leküzdése után. Ezt látva egy negyediket is leemelt róla. Gyorsan kihúzta a rönkök fogságából a biztonságos helyre. Térdre borult az ájult leány mellett, s pulzusát gyorsan leellenőrizte. A szíve még dobog. Nincs vesztve semmi, ha időben orvosi segítséget tud hívni. Apropó: Egy erdő közepén vannak, ahol sem térerő, sem semmilyen eszköz nincs a segítségkéréshez. Akkor elviszem én magam egy orvos elé. - gondolta magában a fiú. Óvatosan kezei közé kapta a lány ájult testét, majd elindult ki azon az ösvényen, ahol betévedtek ide. Halk madárdal hallatszott, ám az a hívogató csicsergés abbamaradt. Vele együtt az a gyönyörű kék szajkó is eltűnt, ki a csalogató csiripelés forrása volt.

Elina azonban már más világokon járt: Eszméletvesztése után egy üres, sötét helyen találta magát, egy hang sem hallatszódott. Dobbantott párat, azt sem lehetett hallani. Minden olyan csöndes, sejtelmes volt. Hirtelen egy hangot hallott maga mögül, izmai megfeszültek, nem tudott megmozdulni:

- Sejtelmes egy hely, egyetértek... - erre hátra kapta fejét, s a barátságos oroszlánjával találta szembe magát - Olyan érdekes, hogy egy szempillantás az egész, s el is tűntél a megszokott kis világodból. Minden gond megszűnik, az életed csak egy képzeletbeli világnak sejlik. Vajon mi a garancia arra, hogy az, amit életednek vagy világodnak nevezel, nem csak a képzeleted? - merengett egyre közeledve Elinához. Egy ködfelhő elsuhant előtte, pár pillanatra szem elől tévesztette a Fehér Oroszlánt. Lassan újra kirajzolódott egy alak... viszont, nem az oroszláné, hanem egy fiúé. Ahogy egyre közelebb ért, előtűntek az arcvonásai. Egy világosbarna hajú, kék szemű, kissé szeplős fiúval találta szembe magát. Állcsontja enyhén kidomborodó, haja kusza. Tipikus álompasi, ám Lina nem rendült meg a látványától.