Így két héttel az utolsó rész után már illet megírni ezt is, meglepődtem volna ha valamit időben megcsináltam volna. Előre bocsánat de nem igazán értek az ilyenekhez de azért igyekszem.
Ez volt az első történet amit ebben a formában írtam és őszintén szólva először furcsa volt de élveztem. Főleg, hogy ez nem vett igénybe sok időt és rendszeresebb tudtam frissíteni mint a többit de ez titok. Abból a szempontból is ez volt az első könyvem, hogy itt tartottam magam az eredeti elképzelésemhez. Esküszöm így sokkal könnyebb volt. Annak ellenére, hogy rövid volt én szerettem vele foglalkozni és megtetszett ez az írás mód így több mint valószínű, fogom még használni a jövőben.
Remélem a tömör mondatok ellenére is át tudtam adni azokat az érzéseket amik Youngjae-ben kavarogtak. Kissé sötétebb hangulatú lett mint én azt gondoltam de nem is lehetett vidámabb formában írni. Legalábbis azt hiszem.
Nagyon szépen köszönöm azoknak akik elolvasták és szavaztak rá, ezzel is támogatva engem.
Nem lett valami hosszú ez sem (illik ide) de ezzel hivatalosan is befejezettnek lehet tekinteni a Traumát.
