Változás

#Különkiadás#

Valentin nap

- Végre elkészültem! *pattan fel kelleténél picit hangosabban*
- Juvia az Istenért! Fél tizenegy van! Feküdj le azonnal vagy holnap nem mész sehova! *kiabálnak a szomszéd szobából*
- Bo-Bocsi anya! Jó éjt!
- Jó éjt, jó ejt könnyű azt mondani... *mérgelődött a nő*
- Hhhhhhhhaaj... *sóhajt szomorúsan*
Visszatekeri a fonalra a maradékot és összepakolja az ágyon lévő anyagokat és kötőtűket, majd mindet belerak a bőröndjébe. Miután elkészült bekeni kedvenc kakaós testápolójával kezeit és leoltja a lámpát, s bebugyolálja magát.
Forgolódott, mocorgot, de nem tudta lehunyni a szemeit. Csak feküdt az ágyon és régi szobálya üres falait bámulta. Eszébe jutott néhány régi emlék, de még is inkább a holnapi nap járt a fejében.
~ Anya még mindig haragszik rám..... De tudod mit? Nem izgat! Holnap is találkozunk és JÓL fogjuk érezni magunkat! Vagy is remélem... Egyáltalán otthon lesz? Vagy tetszeni fog neki az ajándék? Lehet, hogy Ur tévedett és van már ilyen sálja... Nhaaajj Juvia annyira ideges! Jajj neeeee már megint kezdem... ~
Nem tudom, hogy a fáradtságban vagy a heves gondolkozásban aludt el, de egy óra alatt sikerült is neki.

Másnap reggel egész korán kelt annyira bevolt zsongva. Kikászálódott az ágyból, elő kotort a bőrönből egy aranyos kék pulcsit és most kivételesen egy vastag nadrágot, mert az utóbbi napokban elég hűvös volt. Felöltözött és a fürdőbe indult. Mikor kinyitotta az ajtót egyből megérezte a konyhából szálingózó illatokat és észre vette, hogy szülei szobájának ajtaja is nyitva van apukája pedig még mélyen alszik. Elmosolyodott és folytatta útját a mosdóba. Megfésülködött elkészítette sminkjét, csak a szokásos napi rutinját csinálta... Mikor ezzel is elkészült még vissza ment a szobályába és maradék holmiát is összekapva elindult a konyhába. Igaz kicsit lassan sétált, de tisztában volt vele, hogy egyszer úgy is szembe kell néznie édesanyjával.
Halkan sétált ki, mikor észre vette, hogy a nő háttal üll a folyosónak ezért nincs veszélyben. Bőröndjét otthagyva lábujhegyen próbált settenkedni mögötte a konyhapulton lévő gyümölcskosárhoz. De akkor...
- Ennyire öregnek azért ne nézz! Még nem vagyok süket.
- Nem akartalak megzavarni.
- Ismét egy kifogás... Mikor terveztél elmenni?
- Nem tudom. Még beszeretnék nézni a csajokhoz az étterembe meg minden...
- Értem. Akkor mondjuk ülj le enni vagy ilyesmi.
- Ööhmm... Okké... *furcsállotta a dolgot, de engedelmeskedett*
- Hogy megy a suli? Milyen a munka?
- Hááát a-a suli nagyon jó! Dolgozni pedig nagyon szeretek!
- Aha szóval pincérnőként akarod leélni az életed... *motyogta lenézően két falat között*
- Khmm... Tudod a konyhán dolgozom már elég rég! És nyugodtan lenézhetsz! *egyre idegesebben és hangosabban beszél* Képzeld rohadtul elegem van már abból, hogy megmondod mit tegyek! Bocs, hogy nem orvos akarok lenni! De tudod tizenhét évesen csak eltudom dönteni, hogy mit akarok!
- A drága barátocskáddal úgy beszélsz ahogy akarsz, de egyenlőre én vagyok az anyád!
- Ezt nem hiszem el... Miért vagy folyton Grayel!?!??!? Képzeld Ő azóta, hogy megismerkedtünk többet tett értem mint te egész életemben!
- Na elég legyen! *csap az asztalra*
- Nem! *fel áll és úgy folytatja* Te hányszor jöttél el akár egy versenyre vagy bármi? Amikor bántottak a suliban ki volt ott mellettem!? Egyedül Apára számíthattam mindig is!
Mikor ezt a nő meghallotta felállt ő is és elkezdte kezét lendíteni lánya felé. De ez a lány már nem a régi Juvia. Magabiztos és erős minden értelemben... Mikor már majdnem leadhatott volna egy pofont Juvia megragadta a karját és határozottan anyja szemébe nézett.
- Engem te többet már...
De mondtatát nem tudta befejezni. Vagyis isgazából nem volt képes rá, mert a szava is elakadt. A veleszemben álló nő szemeiből egyre hevesebben jöttek a sós könnycseppek. De amitől a legjobban ledöbbent az az volt, hogy édesanyja elkezdte cirógatni az arcát.
- Any...
- Neee haragudj.....*fakadt ki a nő*
Egy hatalmas lendülettel megölelte Juviát és a döbbent lány vállan zokogott tovább.
- Tudom, hogy rossz anya vagyok! Tudom! De!
- Csssssssss... *kezdte simogatva nyogtatgatni Juvia*
- Én csak jót akartam neked! Mindent megakartam adni! Az a sok túl óra mind....
- Tudom. *simogatta tovább a hátát*
- Lehetek még az életed része?
- Eddig is az voltál!
Egy ideig még bőgött, de már a meghatódottság miatt. Mikor lenyugodott mind ketten leültek és normálisan elbeszlgettek. Sőt még nevetgéltek is! Nem sokra rá...
- Aaaaaaaww! Milyen édesek! *nyáladzik az ajtófélfának dőlve*
- Jó reggelt Apu!
- Szia drágám! *köszöntek egyszerre a lányok*
- Végre kibékültetek! *ült le ő is az asztalhoz*
- Hallottál mindent!? *kérdezte ilyedten a feleség*
- Hát nehézlett volna nem...
Erre mindhárman elnevették magukat. Nagyon régen volt már, hogy eggyütt vannak. Végül mint egy igazi rendes család elbeszélgettek és jólérezték magukat.