Változás

VII. A suliban

Ismét kora reggel járt az idő. Rózsaszín hajú barbárunk.... Akarom mondani Natsunk, nyálcsorgatva horkolt, takarója pedig a földön hevert. Valamit motyogot miközben úgy volt kiterülve, mintha hóangyalt készülne csinálni. Bár az ágyából itélve már csinált is.
Mikor az óra hatot ütött, egyszerre szólalt meg két vekker és a telefon ébresztője. Még a konyhában sürgölődő Virgo is meghallotta, de Natsu csak a hasát vakargatva aludt tovább.
Persze a nő tudta mit kell tenni. Azt amit minden hétköznap, meg ha úgy adódik hétvégente.
Elővett két serpenyőt, majd elindult az emeletre egyenesen a durmoló fiú szobájába. Bekopogott, de nem kapott választ ezért benyitott. A szokásos látvány fogadta.
Az alsógatyás srác tátott szájjal horkol, az ágy szétugrálva, a takaró a földön. Lesz mit pakolni... Virgo az ágy széléhez ált, s ennyit mondott.
- Natsu-san, ha nem kelsz fel muszáj lesz!
- Khrrrrrr... *horkantott a fiú*
- Sajnálom! *sóhajtotta a nő*
Virgo széttárta kezeit, a serpenyőket markolva, majd egy hatalmas kongás kiséretében össze csapta őket. Ezt persze mind néhány centire a srác fülétől.
Ekkor Natsu egyből felébredt, de ijedtében egyenesen lerepült az ágyról. A nő csak ismét nevetett.
- Mhiiiihért..... *kérdezte reked hangon a fiú*
- Én szóltam Natsu-san! *kuncogta* Hozzá kéne szoknod a koránkeléshez! Hiszen az iskola már lassan két hónapja megy...
- Megpróbálom! Csak ne csináld ezt többször! *nyávogota*
- Nyugodtan megbüntethe...... *kezdte a nő*
- Elég! *vág közbe Natsu halálkomoly tekintettel* Sosem bántottam egy lányt sem... Hidd el nem te leszel az első! Ezt jegyezd meg! *és beviharzott a fürdőbe, ami a szobályából nyílt*
Virgo csak meglepetten figyelt egy darabig, majd elmosolyodott, s vissza ment a komyhába.
Natsu felöltözött az egyenruhájába, amire felkapta szokásos pulcsiját és sálát. Persze eszébe is jutott róla édes apja és, hogy elég régen beszéltek ezért úgy tervezte este felhívja. De nem csak Igneel, hanem Lucy is eszébe jutott. Hiszen megigérte neki, hogy segít elcipelni az újságokat. Persze alapesetben esze ágában nem lett volna ezt tenni, de mindenképp beakart vágódni a csajnál.

Natsu lesietett a konyhába, iskolatáskájával a vállán és a haját állítgatta. Szerencsére nem volt túl sok könyv nála...Khhmm...nem mintha máskor lenne... De most legalább volt oka is. Mivel pénteken nagy meccsük lesz, ezért egész héten készülnek rá. De ugye órák után nem mindenkinek jó, ahogy Natsunak sem, ezért utolsó két óráról el lettek engedve. Hogy miért készülnek így? Ez nem sokára kiderül...
Virgo reggelivel várta a fiút és a ninjás kajásdobozban gondosan elhelyezett ebéddel.
- Virgo ez most komoly? *nézett kétségbeesetten a nőre*
- Miért Natsu-san? Azt hittem szere...
- Persze! Persze! De Gray piszkálni fog... *vág idegesen a szavába*
- Talán ha nem ,,hagynád" el a dobozokat, nem ezt kéne elő venne! *kuncogott a nő*
Natsu csak durcásan pillantott rá, majd az órára. Mikor meglátta mennyi az idő, gyorsan befalta a maradékot és elköszönt Virgotól. Mind ezt persze teli szájjal. Úgy gondolta jobb, ha kocsival megy, hogy véletlenül se késsen el. Meg persze cipekedni sem volt semmi kedve. Lucy csak kibírja azt a tíz percet kocsival...

Eközben Lucynál:

Kócos szőke tincsei puha arcát takarták. Nyakig betakarózva szorongatta rongybabáját. De nem Natsu az eggyetlen aki motyog álmában. Folyamatos mocorgás közben ezt az egy szót nyögdöste.
- N-Nee....
Fürtyei között megcsillantak, a lassan folydogáló könnycseppek.
Vajon mikor lesz vége a rémálomnak? Hiszen már rég elmúlt hat óra. Lucynak fent kéne ilyenkor lennie. De ezek szerint elfelejtette beállítani az ébresztőt.
Szerencséje, hogy...
- Luuuuuúúúúúce! *kopognak az ajtón*
- ... *még nem ébredt fel*
- Natsu vagyok. Beengednél?
- ... *ha ébren lenne sem válaszolna szerintem...*
A srác percekig csak várt az ajtó előtt, de nem történt semmi. Találgatni kezdett miért nem nyit ajtót.
~ Talán alszik? Neeem, fél hétkor biztosan nem.... Lehet készülődik még. Készülődik? Akkor talán.....fürdik!? ~
Perverz mosolyra húzta a száját és a kilincs felé nyúlt megnézni, hogy hátha nyitva van e az ajtó. A tegnapi mutatványa után persze, hogy kinyílt. Eszébe is jutott, hogy egyáltalán nem kereste a kulcsokat.
~ Basszus ezért ki fog nyírníííí..... Mikor lettem ilyen nyápic? Bár ő képes is lenne rá. Csak Gray meg ne tudja. Még a végén szét kéne rúgnom a seggét! ~ *egy magabiztos, önelégült mosolyt vágott (De, hogy miért!?...)*
Belépve a házba körülnézett, de nem látta a lányt sehol. Benézett a konyhába, ott sem volt. Vízcsobogást sem hallot ezért arra következtetett, hogy alszik.
- Lucy? Ébren vagy? *kérdezte kicsit hangosabbn*
Nem jött rá válasz, így elindult felfedező útra megkeresni Lucyt.
Igaz, hogy járt már nála, de nem az egész házban. Nem tudta hol van a szobája. Végig sétált a folyosón ahol minden szobába benyitott. Az első a mosókonyha volt. Aztán a fürdő, ahol legnagyobb bánatára nem volt a lány. Jött a következő szoba, de mikor megfogta a kilincset és beakart nyitni kiderült, hogy zárva van. Kicsit meglepődött, de nem vesztegette az időt indult is az utolsó szoba felé. Kinyitotta az ajtót, majd belépett és végigmérte az egész hálót.
Szinte csodálattal nézte a babakék falakat, a teli könyves polcot, a hatalmas íróasztalt és ruhásszekrényt amin tükör volt, és megpillantotta benne az ágyat. Odafordult és észre is vette a bebugyolált lányt. Odasétált az ágy mellé és megkérdezte.
- Lucy ébren vagy?
- ... *csak a heves szuszogása hallatszódott*
Natsu letérdelt mellé a földre. Mosolyogva figyelte a lányt, aki éppen átfordult az oldalára, így szembe kerülve a fiúval. Kezével óvatosan nyúlt Lucy hajához, hogy félre túrja. Finoman végigsimított arcán, így megérezte a hideg könnycseppek nyomát. Mikor minden tincset elsöpört meglátta a lány szomorú arcát. Valamit szorongatott a takaró alatt. Olyan volt mintha félne valamitől. Natsu aranyosnak találta ezért továbbra is mosolygott, majd megszólalt.
- Mi jár a fejedben Luce...
Ujjaival cirógatni kezdte a lány arcát, aki egy nagyot sóhajtott és kinyitotta szemeit. Fél percig csak bámultak egymásra, hisz Lucy fel sem fogta mi történik. Egyszer csak elkerekedtek a szemei és felpantant. Mivel az ágy a sarokban van, ezért a falnak tudott dőlni, de így nem volt menekülő út számára. A takarót lerúgta magaról, felkapta a párnáját és telierőből a vigyorgó fiúhoz vágta. Natsut felkészületlenül érte ezért fel is borul.
- T-Te mit keresel itt!? *kérdezte kétségbe esetten*
- Héééj! *tápászkodik fel haját igazítgatva*
- Hogy kerültél ide!? És mit képzelsz, hogy csak úgy bejössz a szobámba!? *kérdi idegesen, babáját szorongatva*
- Inkább megkéne köszönnöd! Tudod mennyi.....az.....idő..... *felnézett és végigmérte Lucyt* Azta! Így szoktál aludni? Szexi! *vigyorgott perverzen a lányra*
Natsu feltápázkodott és a tehetetlen Lucy felé kezdett mászni. De persze ő sem hagyta magát! Mikor a fiú közelebb ért, akkorát rúgott belé, hogy ismét a földön kötött ki.
- MÉG IS MIT KÉPZELSZ TE IDIÓTA PERVERZ BAROM!?!??!?!? *ordított Lucy*
- Ahhhhhhu... *nyekergett*
- Betörsz a házamba! Rám mászol! Talán még kutakodtál is! Simán rád hívhatnám a rendőröket! *sorolja idegesen a lány*
- Lu-Luuuuuuce... *nyögi a fiú*
- Ne ,,Lu-Luuuce-ozzál" nekem te barom! Mondj EGY indokot, hogy ne hívjam a rendőröket! *kérdi miközben felveszi az ágy végén lévő köntöst*
- Cuki a babád... *mosolyogva ül fel, hasát fájó pontjánál szorongatva*
Lucy éppen az ágyból ált fel, de e mondat hallatán megtorpant, és ismét kétségbe esés tűnt fel az arcán. A gonoszan vigyorgó Natsura bámult, majd az éjjeli szekrényen elhelyezett órára. S ekkor...
- TE JÓ ÉG ELFOGOK KÉSNI!!!
Lucy csapot, papot otthagyva lekapta a fogasról kikészített egyenruháját, és berohant a fürdőbe. Natsu csak kárörvendően nevetett. Felált és közelebbről is megcsodálta az aranyos szobát. Odasétált az író asztalhoz és felmérte mi található rajta. Sok tankönyv, ami nem igazán fogta meg a fiút, rengeteg toll és egyéb író eszköz, de amin megakadt a szeme az egy fénykép keret volt. Elvolt fektetve az asztalon, Natsu pedig úgy gondolta felállítja, pusztán kiváncsiságból. Egy gyönyörű, fiatal, mosolygó, szőke hajú nő volt a képen. Hasonnlított Lucyra ezért a fiú azt gondolta, hogy egy rokona.