Változás

II. A munkahelyen

Lucy elköszönt a lányoktól, egy darabig nézte őket, majd sietve haza indult, közben mit sem sejtve arról, hogy nincs egyedül.

-Francba! Elfogok késni...*elövette a telefonját, és fülhalgatóját fülébe igzítva szedte lábait, közben csak meredten bámulta a földet, és gondolataiba merült*
Az őt követő srác csak figyelte tisztes távolságból, mikor hirtelen dúdolásra lett figyelmes.
~Ez a dallam......olyan ismerős.. . . . Na neee! A szöszi Fairy Tail számot hallgat!? Legalább van izlése... Egy plusz pont jár neki. De, azért még vissza kapja amit tett! Lehet, hogy jól néz ki, de rohadt bunkó.. A szülei, hogy viselik el?~
Futottak át a gondolatok Natsu fejében. Eközben Lucy fejében:
~Tapló pink hajú idióta, remélem belévertem egykis értelmet! Basszus, de fáj a csuklóm... Még jó, hogy beválalltam AKKOR a karatét...... AKKOR..mikor...és még ez a bunkó képes elkényeztetettnek hívni? Na csak várd ki a végét Dragneel, sajnos úgy érzem lesz még dolgunk. De nem hagyom magam, megmuttom az összes fiúnak, hogy nem egy.......*ekkor megcsörrent Lucy telefonja kiszakítv őt gondolatmenetéből. A lány gyorsan felvette mikor meglátta ki is keresi őt*
-Cső Aquariasu *köpte a szavakat a lehangolt lány*
-Mi az hogy CSŐ!?!? Kicsit több tiszteletet a nagynénédnek!!
-Ne haragudj.. *sóhajt egyet* tudod nagyon felidegesítetettek ma a suliban..
-Na ugye megmondtam, hogy nem jó ötlet eköltözni!
-De igen is jó! Ne érts félre imádlak!! De...de muszáj volt. Egyszerűen képtelen voltam abban a városban maradni. Minden nap elsétálni ott...
-Jó, jó megértem...! Inkább meséld el mi idegesített fel annyira.
-Most viccelsz? Egy olyan suliba járok aminek a 90%-a fiú.
-Ennél azért pontosabban mond el. Mellesleg nem haragudhatsz örökké a pasikra. Te se maradsz mindig fiatal. Kezdj el NORMÁLISAN öltözködni, és szerezz egy barátot!
-Ha Ha Ha. Még mit nem! Nem izgat annyira az öltözködés, úgy is vagy az egyenruha, vagy a munka ruhám van rajtam. Barátról szóóólvaaa... Mi van veled és Scorpioval? Ki van már tűzve a dátum?
-Szerintem jövő nyár. De akkor leszel szives koszorúslány ruhát viselni!
-Jó, jó főnök *kuncog eggyet*
-Na, de mond már el ki miatt vagy ideges!
-Csak az eggyik bajkeverő a suliból..
-Csak nem az a Daginel
-Dragneel..
-Ugyan az!
-Rosszul esett amit beszólt.. Ráadásul nem is ismer és..
-Úúúúúr Isteeeen találkoztatok!?!? Na és milyen? Jóképű? Magas? Azt tudom, hogy sportoló, de kb hogyan néz ki?
-E-ez most.. Ez most, hogy jött? *pirult el a lány*
-Kivele vagy kevesebb zsebpénzt küldök!!!
-Jól van! Jól van!... Egek... Hááát elég magas és rózsaszín haja van.
-Ééééés jóképű?
-Most erre mit mondjak?
-Tehát az.. *szólt büszkén*
-Én ezt nem mondtam...
-De nem is tagadtad..
-Oké nyertél! Tényleg helyes....*mondta egyre jobban elhalkulva*
-Tud...
-Ki nem mond! *vág közbe, kicsit zavarba esve* Ne felejtsd el amit megfogadtam! Meg amúgy is csak a bajom van vele, nem tanul, és azt terjesztik, hogy nagy nőcsábász, és hogy úgy cserélgeti a nőket mint a zoknikat.... Te is koppantál már ezért!
-Igen.. És most a menyasszonya vagyok! ...Férfi és a zokni csere mi... *motyogta a nő*
-Jó de..
-Figyelj Napocskám.. Ne hagyd veszni! Esküszöm nem mondom többet, hogy megmondtam, vagy hogy tudtam! Csak ne maradj egyedül!
-Hagyjuk! Amúgy.... Hogy, hogy ilyenkor hívsz?
Épp munkába tartok, picit késni is fogok... De ilyenkorán még sosem hívtál.
-Oh..hát...öhhm *fél perc csend* Lucy figyelj... az apád *a lánynak ekkor eltűnt a mosoly az arcáról, és ideges beszédbe kezdett*
-Ne merd mégegyszer apának nevezni!
-Oké, na figyelj Csillagom híreket kaptunk róla... Jövö hónapban szabadul.... *ekkor Lucy megtorpant majd egy könnycsepp gördült le az arcán*
-Majd később hívlak *mondta elcsukló hangon, és kinyomta a telefont*
Elővet egy zsebkendőt a táskájából, de már nem tudta megálni, s patakogban folytak a könnyei. Csendesen ennyit ismételgetett:

                                               Miért?

Ekkor hirtelen megcsörrent egy telefon. Ez már nem az övé volt. Lucy egyből hátra kapta a fejét, de a látványtól ledöbbent (ha ez a történtek után még lehetséges). Egy rózsaszin fürtös, hasonló egyenruhá fiselő, magas srác figyelte, a már sírástól vörös szemű lányt. Lucy csak ennyit tudott kinyögni.
-Tűnj a közelemből!
Elég halkan mondta, de Natsu még így is értette. Lehajtotta a fejét, és egy papírzsebkendőt nyújtott a lánynak. Lucy meglepődőtt, de elfogadta, majd mikor a papírért nyúlt kezeik összeértek. A lány gyorsan elkapta hideg kezét a fiú forró ujjaitól. Nagyon zavarba jött, talán kicsit el is pirult, bár ez már nem látszódott rajta, hisz így is vörös volt arca a sírástól.
Ekkor Natsu csak ennyit mondott, de még mindig nem nézett a lányra.
-Ne haragudj..
Majd hátatfordított, és elsietett. A távolból még lehetett halanni ahogy felveszi a telefonját, (ami egész időalatt csörgött) s beleszól.
-Szia Apa
Lucy csak bámult utánna, és az elmúlt 5 perc eseményein gondolkozott. Hirtelen észbekapott, hiszen rá várt a munka. Ennyire még sosem örült annak, hogy dolgoznia kell. Legalább ezzel elterelődik a figyelme.
Útközben renbeszedte magát, szemei csak picit bevoltak dagadva, de semmi jele annak, hogy negyedórája szinte árvízként jöttek a könnyek.

Sietve lépked, nem is maradt ideje hazamenni. Úgy ahogy volt, egyenruhában, iskolatáskàval megpakolva ált meg egy aranyos kis étterem lőtt. Stílusa régies, s egy hatalmas fából faragot felirat volt a tetőn. Tenrou. Igen.. Azt hiszem ez az a hely ahol a kis csapatunk közös története elkezdődik.
Lucy belép az étterembe ahol egy gyönyörű, magas, vöröshajú lány, elegáns pincérruhában figyelt fel rá, de nem épp nagy örömmel. Szegény Lucy megtorpant a tekintetétől, s a vörös gyönyörűség azzonnal a lányhoz sietett, amint kiszolgált egy vendéget. Oda ált Lucy elé, majd mérges tekintettel megszólalt.
-Úgy aggódtam! Már azt hittem bajod esett!
Ezzután magához ölelte a reszkető szőkét.
-Ne haragudj Erza *szólalt meg Lucy megnyugodva*
-Csak az iskolában feltartottak..
-Látom nagyon lefárasztnak, még a szemeid is bevannak dagadva. Többet kéne aludnod!
-Hogy neked milyen igazad van! Hehehe *tettetett nevetésel*
-Mi lenne ha pénteken helyettesítenélek?
-Óóh ugyan! Ilyet nem kérhetek! Mellesleg biztos van jobb dolgod!
-Meglehet de...
-KawaiiNeko éjszaka van tudod! *szólt ki a pult mögül egy, magas hosszú fehérhajú lány, akinek olyan lágy hangja, és mosolya volt, hogy még egy jéghegyet is megtudott volna olvasztani vele*
-Köszi Mira-san, hogy emlékeztetsz!! *szólt vissza Lucy*
-Szerintem csak felakarja próbálni a jelmezt! Hihihi *nevette el magát egy rövid fehérhajú lány, kék szemekkel*
-Lisanna én nem..
-Semmi gond *vág szavába Lucy* feláldozom magam érted... Megngedem, hogy dolgozz helyettem!
Erre mind három pincérlány elnevette magát, majd Lucy elment átöltözni, és bele kezdett a munkába. Szerencsére hétköznap nem volt olyan sok ember, így hamar végeztek a takarítással is, majd a hétköznapi nyitvatartás szerint hétórakkor bezártak.
A lányok elköszöntek egymástól, és haza indultak.
Lucy pont a város másik részében lakik, de szerencsére az állomáshoz közel van amunkahlye, és pont időben volt, szóval az állomáshoz vette az irányt. Kényelmesen feltudott szálni (nem úgymint délután Natsu jóvoltából....) leült egyedül egy üres helyre, és szomorúan bámult ki az ablakon. Elgondolkodott azon mihez kezdjen most, hisz apukája nemsokára szabadul a börtönből.
Mikor a vonat megált gyorsan kapta fel a holmiát, mert elbambult, de még időben letudott szállni. Innentől csak 5 perc séta volt a háza. Egy átlagos panel ház aminek a 3. emelet 7. lakását birtokolta. Sok kisgyerek lakik ezen a környéken, ezért még egy játszótér is van az épület előtt, amire tökéletes kilátás nyílik Lucy hálószobályából.
Mikor hazaért fáradtan nyitotta ki az ajtót, mikor belépett villanyt kapcsolt, és egyből a fürdőbe ment. Letusolt, fogat mosott majd egyenesen bedőlt az ágyba, magához vett egy rongybabát amit az anyukája hagyott rá, s szinte azonnal el is aludt.
Lefárasztotta a mai nap, az új hír, a munka, de legfőbb kép az iskola, és azon belül is Natsu. Hisz szinte legtöbb panasz miatta kapja, tanároktól, de diákoktól is.
Lucy azzal a gondolattal aludt el, hogy vajon most mit kéne mondjon a fiúnak.
~Nem örülnék ha elterjesztené amit halott, és látott... Legfőgképp amit látott. Biztos mindeki csak egy gyenge érzékeny libának tartana ha elmomdaná! Pedig annyit dolgoztam a tiszteletért!
Azt hiszem holnap komolyan beszélnem kell vele....~

Köszönöm, hogy elolvastad!👆❤

III. Bentmaradás