Egy érintés

Beszivárgó naplemente

Gondoltam kitakarítom a szobám, de ez nem sokaig tartott...

Rohadtul elkezdett fájni a fejem, és lázasnak is éreztem magam. Szuper, ha most megint hiányzók az iskolából tuti megbukok. Le kéne menni lázmérőért, de inkább ledőlők pihenni, az mindig jobb megoldás.
Halk koppanásokra ébredtem. Egyből az ablakhoz siettem, félve egy kicsit kitekintettem rajta.Tanár úr az abalakra kisebb kavicsokat dobált. Teljesen zavarba hozott,  gyengém a régi filmbe illő szerelmes cselekedetek. Kinyitottam az ablakot majd akaratlanul is, elmosolyodottam.  Kicsit szűkebb fekete gatya, helyenként kopott, felső testet pedig egy lazább fehér rövidujju takarta, kisebb- nagyobb koszfoltokkal bekoszolva. Úgy látszik nem kicsit aludtam el, mivel a nap már lemenőben volt, és a dobozok sem voltak sehol.T-nek ( már becézem is a fejemben🙄) fehér mosolya csak úgy világított a sárgás fényben.
- Befejezzük a teát?
Szívem hevesebben vert mikor meghallottam ezt kérdést, gyomrom jobban görcsbe rándult.
- M-mindenképp! - jött ki nehezebben a számból.
Félve, de villámgyorsan lerohantam az ajtóhoz majd kinyitottam,Tanár úr egy szempillantás alatt ott is volt, majd beljebb jött. Becsuktam az ajtót, és csak álltunk egymással szembe. Helyenként a nap sárgás fénye beszökőtt a sőttét nappaliba, Tanár úr arcára érve megtörve.A fények csak sokkal jobban kiemelték óceán szemeit, és arca egy-két erősebb vonalát.
Egy gyors mozdulattal kezeit derekam köre fonta, és csók helyett, "csak" megölelt amiért már régen is sokat adtam volna.
- Figyelj én sajnálom, hogy megcsókoltalak, de nem bírtam ki már, az a helyet, hogy itt voltam és amilyen gyönyörű voltál... félek, hogy te nem így érzel, és emiatt nem szeretném elrontani ezt a jó baratságunk- mondta bociszemekkel, és mikor folytatta volna közbe szóltam.
- Bárcsak most is megtennéd...- suttogtam, amitől úgymond én is meglepődtem, mert tisztába voltam vele, hogy hallja mivel eszméletlen közel volt hozzám.
- Biztos vagy benne? - majd alsó ajkába harapott, úgy vágta le a mondta véget.
Válasz helyett kezem, a tarkója köré kúszott, homlokunk összeért és a már inkább sötét, mint világos nappaliban hallgatuk egymás levegő vételtét. Nem csináltunk semmit, se ő, se én csak élveztünk eme idill helyzetett.
Egy kocsit hallottam meg ami a garázsunk előtt állt meg valószínű, annak van néha kicsit ilyen recsegős hangja a kavicsok miatt. Hmmm ismerős ez a hang. Baszki ez anya kocsija, villant a hang mellé kép a fejemben.
- Baszki, baszki, baszki - kiáltottam fel, majd löktem el magamtól Tanár úrat.
- Mi az? - kérdezte aggódva.
- Megjött anya!
- Baszki!!
- Fuss fel a szobámba, és maradj ott mindjárt jövök, vagy csinalj valamit tudom is én - szavaim alapján, úgy is tett eltűnt a feketeségben, én pedig a konyhába futva felkapcsoltam a lámpát és a hűtőt kinyitva tettem magam, mintha gondolkoznék.
- Megjöttem! - törte meg a csendet anya hangja.
- Szia! Milyen volt a napod? Nem vagy fáradt? - Majd anyu hosszas mesélésbe kezdett, amire nem igazán tudtam figyelni, mert csak arra tudtam gondolni, mit is csinálhat fent a szobámban ez a férfi...