2 héttel később
Reggel a frissen főzött kávé illatára ébredtem, az ablakon átsütő napfény kivakította a szemem. Kellemes vasárnapi reggel. 2 hét szünet után, ez az utolsó kiélvezhető nap, amikor nem kell suliba futnom. Kellemesen telt, utazgattunk anyával, jól esett, hogy végre velem van és nem dolgozik. Nem igazán szerettem volna másra gondolni rajtunk kívül, de ez nem olyan könnyű dolog.
Különös érzések keringtek bennem. Volt időm átgondolni mindent, és döntöttem. Jobb lesz elfelejtenem Tanár úrat. Ebből a kapcsolatból sem ő, sem én nem járhatunk jól. Szóval kerülöm. Nehéz lesz, ebben biztos vagyok, de muszáj lesz.
Kopognak az ajtómon.
- Gyere! - szólok ki az idegenhez.
Kinyílik az ajtó, és anya lép be.
- Hoztam neked reggelit! - mosolygott rám szelíden.
- Oh, nagyon köszönöm!
- Nekem most el kell mennem szólni szerettem volna róla és mivel messzire megyek késő este jövök. Szeretném, ha addig tanulnál, rendeznél és készülnél a holnapi napra.
- Rendben.
- Szia! - búcsúzott anya, és már csapta is be maga után az ajtót, válaszra nem várva.
Miután ettem, fürödtem és elrendeztem a szobám, tanuláshoz készültem. Letettem az irodalom tankönyvem az asztalomra és fölé görnyedtem, hogy elolvassam a verset amit elemezni kell. Csak, hogy a velem szemben levő ablak másik oldalán folyt az élet. Tanár úr épp most hajt fel, a garázsa elé amit én tisztán látok. Érdeklődve nézem, noha nem ezt ígértem magamnak. Kiszáll a kocsiból, becsapja az ajtót és megáll.
-Mi a francért áll meg? - kiáltottam fel, miközben hátat pásztáztam.
Megfordult, látta, hogy látom. Nem vettem el a tekintetem és ő sem. Nézett, mint aki sose látott. Néztem, mint aki sose látta őt. Nem tudtam kiolvasni szeméből mit is gondol. Így végül ezt a szemezést végleg én törtem meg, felálltam és lehúztam a redőnyt az ablakon. Szívemhez kapva döntem a falnak bár nem szívinfarktust kaptam, de az érzés hasonló volt.
- Most helyesen cselekedtem? - csak ez a kérdés jár a fejemben. - Végülis azt tettem, amit akartam, nem? De!
Megrezget a telefonom, feltápászkodtam a földről.
Tamás: Ez még is mi a fene volt?
Sziasztok! Ahh, gondolkoztam és végül úgy döntöttem folytatom~ iszonyat aranyosak vagytok, hogy ennyien írtátok, és hogy volt aki hosszasan fogalta össze üzenetben, miért is kell folytatnom. Lesz benne egy-két változás, de menni fog tovább!
Legyen szép napotok!❤️~
ESTÁS LEYENDO
Egy érintés
Romance"Tele volt a helység emberekkel, de szemünk a tömegen keresztül is egymásra talált." Szerelmi történet egy még sosem tapasztalt érzésről. A tiltott szerelem valahogy mindig vonzóbb, de sajnos kockázatos is. A főszereplő lány, Dorina úgy érzi, hogy a...
