Édes Tudatlanság...

4.fejezet

- Derek -beszélnünk kell!- Ő csak ült a és nézett rám a kanapéról. Nyugodtsága a frászt hozta rám és csak idegesebb lettem . Ennek is most kellett megtörténnie. És min veszekedhettek?!..

- Rendben de előtte azokat ott fogyaszt el mert Tom megharagszik. Direkt a kedvencedet készítette egész reggel. -Mutatott az asztalra ugyan úgy mint pár perccel ezelőtt is.- Aztán nehogy rosszul legyél ,mert akkor nekem kell téged újra élesztenem .-kacsintott rám huncutul. Hogy ütnélek meg...

Szó nélkül leültem az asztalhoz és enni kezdtem .. Tom imádlak. Minden falat egy darab volt a mennyországból. Mivel meg úgy mond növésben vagyok egy egész tányér energia bombát kaptam. ...még kukoricát is rakott hozzá ... isteni.

Amikor befejeztem és úgy gondoltam miért is kerülgessem a forró kását, ha már majdnem nyakig benne vagyok. Fordultam a székkel felé.

-Szóóóval Derek mond csak ...-túrtam bele a hajamba – izé.. szóval én tényleg komolyan te és én szóval tudod ... - Csodás ennél gázabb nem is lehetnék...retardált ..Nyeltem egy nagyot - Szóval mi komolyan csókolóztunk.?! .. - Még magam se tudtam elhinni azt, hogy akkor én azt megmertem tenni és most álmaim srácával beszélek erről. De erre én most nem érek rá. Térj már a lényegre.! -Tudom hogy ezt undorítónak tartod, de kérlek Tomnak ne mondj erről semmit se ..nem akarom hogy megtudja hogy igazából. Érted.

Mikor már azt hittem nem lehet rosszabb semmi sem pont akkor érnek ezek a váratlan véletlenek és ezt is magamnak köszönhetem. És annak a hülye piának. De persze én voltam a hibás nem a pia. Tisztában voltam azzal, hogy nem bírom az alkoholt de csak bele mentem. Miért?! Hát persze hogy csak azért mert az általam kedvelt srác hívott meg. De persze miből is gondolhattam azt hogy így nem fogom leleplezni magam mások előtt. Idióta.

Pont előtte kellett te barom ..Ezt jól elszúrtad. 

- Tényleg akár térden állva is könyörgök csak ne mondj semmit neki. – néztem rá kérlelően. Nem tudtam hogy mit tegyek. Össze voltam zavarodva.

-Milyen kis Aranyos vagy, de ne aggódj Rick -lépett mellém hirtelen. És kezét a vállamra tette nyugtatásképp - Nem mondom el senkinek szóval legyen ez a mi kis titkunk rendicsek ?! -hintett egy gyengéd csókot az arcomra és rám mosolygott – Bízz bennem.! -kacsintott rám. Persze ha ez ilyen könnyű lenne megtenném de nem akarom hogy mások de főleg Tom magamra hagyjon és furán nézzen rám.. Azt nem bírnám elviselni ha ő nem lenne mellettem .. nem is akarok belegondolni. És mi ez a fura nyugodtság Derek részéről.?! – De az biztos hogy meglepődtem hogy az eseted vagyok ..-kuncogott és az arcomba csípett.

-Ne csináld már ezt te idióta! Én komoly akarok lenni. Csak arra kérlek ne mondj el semmit se .. – zavartam el magam mellől ő pedig csak nevetett rajtam. Ekkora az arcom már egy paradicsomhoz hasonlított. - Megyek megnézem Tomot hátha felkelt már. -Álltam fel ültemből és a szobámba siettem. Ez igy nem lesz jó nagyon nem .. valamit kezdenem kell.. De még mindig nagyon furcsa nekem ez az egész.

Beléptem a szobába. Azonban hirtelen minden sötétbe borult.

--------------

Villant be valami .De zavaros volt.

Tom elkapta a karomat és maga mellé húzott jó szorosan. Karjai börtönt képeztek a testemnek. Na most mi a halál történik?!..

Úszott be egy másik kép. Réges régről.

„Emlékszem utoljára akkor ölelt így mikor anyu meghalt ..szörnyű volt.. 2-3 hétig suliba se engedtek pedig akkor lett volna az évkezdés dokikhoz járattak mert nem tudtam feldolgozni hogy ő már nincs többé velem. Mindig én voltam az ő pici kisfia ő pedig az én elragadó édesanyám.

Ekkor még apa is normális volt nem ivott nem cigizett, mert anya nem szerette. Volt normális munkája és nem kötött ki minden egyes nap egy árokban. Akkor még éreztem, hogy szeret úgy tényleg igazán a szívéből... de a baleset óta csak kiabált es ütött ott ahol nem nagyon volt észrevehető.

Gondolhatjátok. A depresszió szélén álltam ..mikor már suliba mentem egyedül csak Tomot ismertem máshoz nem is szóltam. Ám mások már pletykákból tudták hogy mi is történt az én családomban. . Ők mit tudhatják hogy mit éreztem akkor?! .. Minden nap próbáltam mosollyal az arcomon suliba menni de minél több agressziót kaptam apám felől annál jobban törtem össze lelkileg ..

Az i-re a pontot azt tette mikor Tom meglátta a kék zöld foltokat a testemen .. Soha nem láttam még őt úgy kiakadni. Az nap nem is engedett haza hanem magánál marasztalt. Ez így ment napokig. Minden este mikor nála voltam vele aludtam. Szorosan ölelt amikor érezte hogy rám tör a remegés .S nem hagyott magamra. Apámat nem is érdekelte hogy nem vagyok otthon .. Számára a pia fontosabb lett. Beletörődtem.

Azt hiszem Tomnak köszönhetem, hogy újra az vagyok, aki. A vele töltött napok által kezdtem vissza nyerni azt a sok energiát ami lehúzott engem lelkileg .."

A kép megszakadt és visszatért Tomhoz.

Tom tudta hogy én vagyok az. Még közelebb húzott magához. Éreztem ahogy a férfiassága nekem feszül és ettől csak még jobban zavarba jöttem. Az egészet tetőzte egy hirtelen tett amit soha nem gondoltam volna. Egy kis fuvallat csapta meg a fülemet. Ez most komoly megszaglásznak?!... Majd puha ajkak érintették meg bársonyos bőrömet . Na álljon mega.. Abban a pillanatban egy kis szívást éreztem a nyakamnál. Ugye ez nem ugye nem ...?! .. Próbáltam eltolni az arcát ,de tovább vizslatta a nyakamat ..ne baszakodj már.. először Derek most meg te.

Próbálkoztam kiszabadulni a karmai közül. A francba veled. Semmi haszna. Kezdtem magam egyre kényelmetlenebből érezni. 

Elértem, hogy egy kicsit meglazuljon az egyik karja ,de hiába volt meg az öröm érzése bennem.Egy hirtelen mozdulattal megfogta az állam és maga felé fordította az arcom. -nenenenenenene..! . Ellenkeztem de Tom erősebbnek bizonyult és a szája megtalálta az enyémet. Nem volt durva velem. Ajka puhának bizonyult.Más volt mint a Dereké reménnyel és szenvedéllyel teli.

Nem tudtam mi hol merre hány méter. A fejemben káosz majd hirtelen újabb sötétség.

Amikor már kezded megszokni, hogy vannak melletted. Minden szép és jó aztán bele gondolsz, hogy ez akár egy pillanat alatt el is tűnhet. Mekkora egy idióta vagyok .. mégis mit hittem hogy ez a titkolózás meddig fog tartani ?!.. örökké na ne nevettess .. idióta .. itt a vége a titkolózásomnak. Pedig próbáltam minél tovább kihúzni, hogy ne kelljen szembesülnöm azzal hogy mi lesz ha megint egyedül maradok

Nem akarom megint az átélni mint ami általánosban volt. Félek. Ne hagyj el Tom .

-----------------

Erős karokat éreztem a vállamon amik egyre jobban szorítottak .. Mintha valaki a nevemet mondogatta volna ..a hangja remegett sír ?! értem ? kizárt..! Engem szólított a sírás alábbhagyott és felváltotta az aggodalom. Lassan kinyitottam a szemeimet és Tommal tálaltam szembe magamat.

Szemei könnyben úsztak. Ez miattam van?! Nem, ezek a saját könnyeim.

-Rick kelj fel - rázott meg egy kicsit . -Rick.. a francba is ..-kiáltotta.

-Sajnálom. – nyögtem ki rekedten és megpróbáltam letörölni a könnyeket a szemeiből. -shajná..lom..- fakadtam ki és hozzá bújtam.

-Cssssshh.. nincs semmi baj itt vagyok nyugodj meg ... – Ölelt szorosan és közben simogatta a fejemet. -Csak rosszat álmodtál.

Egy álom ?!..