Fangirlként az Útvesztőben

Teresa

Sandra szemszög:

Rose arca felvette a rá esett paradicsomok színét. Gyorsan befutottunk a kunyhóba.
- Istenem de szerencsétlen vagyok! - sírta el magát Rose.
- Nyugi! Ilyen mindenkivel megtörténhet.
- Ja persze...

Rose szemszög:

Már fél órája csak ültem és nem mertem mozdulni, mert tudtam, hogy valami történne velem. Ekkor kopogtak.
- Nem tudom ki vagy, de ne gyere be.
- Én...öhm...Newt vagyok.
- Mit keresel itt? Gondolom látni sem akarsz.
- Ellenkezőleg.
- Micsoda? - csillant fel a szemem.
- Sokat gondolkodtam azon a...khm...khm..bizonyos eseten, amikor megérkeztetek.
- És?
- Nem kezdhetnénk előröl? Newt vagyok. Te ki vagy?
- Rose. - mosolyogtam rá.
-Akkor rám jöhetnél. - nevetett fel.
- Hülye! - boxoltam bele a vállába.

Sandra szemszög:

- Cuteeeee! - vettem elő a zsebemből a nem rég szerzett fényképezőgépem. Rose bemutatott. - tudtam, hogy összejöttök - vigyorogtam.
- Mi nem... - vörösödött el Rose és Newt.
- Nemár! Most feleslegesen rajzoltam ezt? - mutattam a lapra, amin egy szívben az ő nevük szerepelt.

Mercy szemszög:

- Össze kéne őket hozni. - dőltem hátra a füvön.
- Nyugi, csak most lettek beszélő viszonyban. - ült fel Sandra. - Viszont Rose oda van Newt-ért. - mosolyodott el.

Sandra szemszög:

- Sandra! Új lány érkezett. - jött Minho - bár ezt neked felesleges mondanom.
- Köszi, hogy szóltál. - vigyorogtam - de most mennem kell.
Gyorsan futni kezdtem a kunyhónk felé.
- Lányok! - fulladoztam - Minho most szólt. Teresa megérkezett.
- Akkor most kb. egy napig fekszik, aztán megkövezi a fiúkat. - mondta Mercy.
- Én jó fej leszek vele. Hátha így majd le tudjuk beszélni az árulásról. - ültem le az ágyamra.
- Lehet, hogy igazad van - néztek egymásra. - Jó. Legyünk kedvesek, de ha így is elárulja őket, én is megkövezem. - mondta Mercy.

Mercy szemszög:

Éjszaka van és nem tudok aludni. Eldöntöttem, hogy kimegyek sétálni.
A tóparton leültem és néztem ahogy a holdfény játszik a víz felszinén. Néhány perc múlva lépteket hallottam magam mögül. Thomas leült mellém.
- Szia - köszönt.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Tudtok valamit a lányról? - nézett rám.
- Ha tudnék se mondhatnék semmit.
- Jó. Mesélsz nekem arról, honnan jöttetek? - mosolyodott el.
- Persze! - és innentől kezdve az egész éjszakát átbeszéltük. Csak akkor vettük észre, hogy hajnal van, mikor ránksütött a nap első sugara.
- Nekem mennem kell a lányokhoz. Szia! - indultam el.
- Szia! - futott ő a konyha felé.

- JÓ REGGELT GYERMEKEIM! - kiáltottam el magam, amit szerintem még a legtávolabbi sirató is hallott.
- Anyád! - dobott meg egy parnával Sandra.
- Hagyj! - ismételte meg a mozdulatot Rose is.
Szép lassan azért elkeszültek és elindultunk Teresa-hoz a toronyba.
Ahogy sejtettük, már kövezte a fiúkat.
- Hé! - kiáltott fel Sandra, mire a lány lenézett.

Sandra szemszög:

- Én most felmegyek, jó? - kérdeztem Teresa-tól, mire ő bólintott. Elkezdtem felmászni és mikor felértem, egy felém machetét tartó lánnyal találtam magam. - Hé, nyugi! Nem támadlak meg. Ahogy ők sem ott lent. - mutattam az alattunk lévő fiúkra.
Teresa lerakta a fegyvert. - Így sokkal jobb. Szóval Teresa, le ké-- kezdtem, de ő félbeszakított.
- Honnan tudod a nevem? - kérdezte.
- Az most nem lényeges. Gyere! - kezdtem el lefelé mászni. A lány követett.