Egy tinédzser kisebb hiábakkal

0-1. nap

- Lola! Ez nem normális, hogy 15 évesen hajnali 2-ig vagy fent már lassan 3 hónapja! - szólalt meg anyu.
- Tudom, tudom -kezdtem magyarázkodni- de már csak pár cucc és kész vagyok. Amúgy is vége a félevnek és most lightosabb lesz a suli.
- Azt én értem, de holnap korán indultok a sítáborba, jó lenne ha nem törnéd magad össze csak mert fáradt vagy.
- Rendben. Mindjárt lefekszem, de nem szeretnék semmit sem itthon hagyni.
- Na már is jobb -egyezett bele - viszont én megyek alszom. Jó éjt Kincsem! -nyomott puszit az arcomra, majd kilépett a szobámból.
 Miután mindent összepakoltam és késznek véltem a cuccaim én is fáradtan és kimerülten dőltem az ágyamba.

---

A telefon őrült csipogására ébredni szombaton hajnali 5-kor gyilkos. Karikás szemeim mégis felpattantak és izgatottan ugrottam ki ágyamból -végre eljuthatok a híres Sítáborba.
 Gyorsan magamra kaptam a kikészített farmerem és szürke pólóm, majd derekamra kötöttem pulcsimat is. A sminket sose viszem túlzásba, ma is csak egy kevés szempillaspirált és korrektort (a táskák eltüntetése végett) tettem fel. Gyorsan megcsináltam a szemöldököm (nem nagy dolgog csak kitöltöttem az üres részeket). Gyorsan összedobtam magamnak 3 szendvicset, majd elraktam a táskámba a narancslevem, vizem és a nasikat, szendvicseket.
- Lola, egyél valamit reggelire! -szólalt meg apu.
- Jójó -helyeseltem, és már csináltam is a pirítósomat. Közben belépett az étkezőbe Szabi (a bátyám-17 éves) is.
- Jó reggelt -köszönt kómásan.

Gyorsan megreggeliztünk és kipakoltunk az autóba.
- Szia anyu! Érezzétek jól magatokat nélkülünk -nevettem.
- Szia Kincsem,a vigyázzatok magatokra, és örülnék, ha minden nap adnátok valamj életjelet -magyarázta.
-Meglesz -mosolyogtam, majd odafordultam Botihoz (az öcsém-11 éves) - Legyél normális, és add át üdvözletem Mamáéknak -kacsintottam.
Egy "sziasztok"-ot kiáltva kiléptünk a házból és már pattantunk is be az autóba.

---

-Szia apu! -nyomtam puszit arcára, majd a cuccaimat magam után vonszolva elindultam a buszunk felé. Hamar megpillantottam Kovács Péter tanár urat és megkérdeztem, melyik a mi buszunk a 3-ból. Miután bepakoltam a cuccom, síléceimet is odaraktam az utánfutóhoz gyorasan foglaltam helyet Bekának és nekem, meg persze a maradék 9.b-seknek.

- Sziasztok! -ugrottam Beka nyakába.
- Szia Lola! -kiáltotta Lili - Végre Sítábor! Kezdődhet a buli! -nevetett
- Nanana -szólalt meg Péter bá -majd miután leszálltunk a 9 órás út után a buszról. Addig is nyugalom. Igaz Lola? - kérdezte nevetve.
- Természetesen - feleltem mosolyogva, majd elléptem a többiektől és elmentem Szabiékhoz.

-Sziasztok! -köszöntem vidáman a fiúknak. Amnyira jófejek, és ahhoz képest hogy 11.-ben "a fiúk már megkomolyodnak" ők pont csak annyira lettek komolyak és összeszedettek, amennyire az szükséges.
- Szia Szabihuga! -hát igen így hívnak. Tudják, hogy Laura a nevem, de ez egy "megtiszteltetés" :D
- Hallottam már magyon vártad a sítábort... -kezdte Dani... Kb. még 20 percet beszélgettünk a busz előtt, majd közölték, hogy ideje beszállni és elindulni.

Az út jó hangulatban telt el: filmeket néztünk (vicces nézni és hallgatni, ahogy kb. 50 ember üvölti a Mamma Mia-t, vagy éppen Harry Potter-ről beszélgetnek)
Útközben a kilátás gyönyörű volt, ahogy elhaladtunk a Balaton mellett, amikor átértünk Szlovéniába és elkezdtek "nőni" a hegyek, majd amikor elkezdett szálingózni a hó... Mesebeli látvány.

Miután megérkeztünk gyorsan kipakoltunk, a sícuccokat levittük a síraktárba, majd elfoglaltuk szobáinkat.
- Stipp-stopp egy alsó ágy! - Kiáltottam majd a cuccom odadobtam a velem szemben lévő ágyra.
- Én alszom Lola felett -mondta Beka.
- Majd én alszom Lili felett - mondta Luca.
- Akkor a maradék a miénk -nézett a fém emeleteságyra Kinga, majd kikiáltott Dorkának az üggyel kapcsolatosan.
Miután bepakolásztam az egyik szekrénybe nekivágtam felfedezni a szállást. Az 1. emeleten meg is találtam Szabiékat a 208-as szobában tehát pontosan felettünk. Mellettünk Lakatos tanárnő és párja Lakatos László ( a doki) volt. Zsófi ( Szabi osztálytársa és az osztálytársam-Bálint-nővére ) a mellettünk lévő szobában volt három 12.-essel, és egy évfolyamtársával Lillával.
18:45-kor léptem ki a házból, de mielőtt még bementem volna az étkező- és bulizós- épületbe korbenéztem az udvaron is. Nem nagy kert egy üres medencével. Kintről látni, hogy mindenki sürög-forog, pakolgat. 1-2-en már kimászkálnak az erkélyre. Akik először vannak itt kisebb-nagyobb csoportokban csillogó szemekkel fefldezik fel a helyet.
18:58-kor belépek az előtérbe majd 2 ajtón át sikeresen megtalálom az étkezőt. Szemeimmel keresem valamelyik osztálytársam, hova telepedhettünk le.
- Balra hátul vagytok -mondta Andris, majd leült Szabi mellé.

A vacsorára nagy meglepetésünkre normális kaja volt. Utána kaptunk egy gyorstalpalót, hogy mi hogy működik itt stb.
Ma este még nem volt semmi így is 11-re értünk vissza a szobáinkba. 12-kor sikerült mindannyiunknak lefeküdni aludni.