Egy tinédzser kisebb hiábakkal

4. nap

A csuklómban óriási fájdalommal keltem, de nem érdekelt. Gyorsan összekészültem, majd átmentem reggelizni. Épp a teáknál álltam sorba amikor valaki megbökte a vállam.
- Lola beszélhetnénk? -hallottam meg Dani hangját.
- Nem -válaszoltam egyszerűen, majd elléptem mellőle. Reggeli után gyorsan összeszedelőzködtünk, majd a buszra szálltunk. Ma nem volt se energiám, se kedvem a többieket hallgatni így fülessel a fülemben pihentem át a 20 perces utat.
- Rendben gyerekek! Akkor ma 14:00-kor van találkozó a bázison és utána megyünk haza. Ma van a rövidített nap. -mondta Varga tanár úr- Lola, ti ma is Zsófival mentek?
- Igen, ha lehet akkor igen.
- Persze! Vigyázzatok magatokra! -köszönt el, majd beszállt a felvonóba. Zsófi, Beka és Szabi külön kabinba keveredtek, én 3 némettel meg Peti bával és Zoli bával voltam egy kabinban. Éppen a kesztyűmet vettem le, hogy megnézzem mennyi az idő, amikor hirtelen megszólalt Peti bá:
- Lola! Mi történt a csuklóddal? -nézett rám aggódva. "Óó hogy az a... Elfelejtettem a csuklóm"
- Őőő. Semmi... -néztem le a padlóra.
- Lola ne csináld ezt. -mondta Zoli bá- tudnunk kell ha valakivel valami történt.
- Jó. Tudom. -gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Hé. Nyugalom nem harapjuk le a fejed -nevetett Peti bá.
- Tudom -mosolyogtam elkeseredetten- de tegnap este.
- Mi történt? -hallottam meg Zoli bá feszült hangját.
- Összevesztem valakivel, és ez lett a vége. -sütöttem le a szemem.
- És ez a valaki fiú volt?
- Igen.
- Ki volt az?
- Nem. Nem mondhatom el, mert tuti kicsapnák, vagy valami ilyesmi. Mondom nem vészes. -bizonygattam.
- De Lola ez vészes. Nagyon bevérzett. Délután muszáj meglátogatnod a Dokit. Ami meg a titokzatos fiút illeti, úgy is kiderítjük. -mondta Zoli bá, majd kiszálltunk a felvonóból. A többiek ott álltak és vártak. Elköszöntem a tanároktól és odaléptem a többiekhez.
- Király. Most már ők is tudják hogy valami történt tegnap. -mondtam morogva. -Nehogy el merjétek mondani! -néztem végig mindannyijukon, majd megállapodott a szemem Szabin- Te meg se szólalj!
- Miért véded? -akadt ki.
- Mert majd ha esetleg megdumálom vele, akkor azt ne úgy kelljen, hogy nem az osztálytársad! Es most skip-peljük ezt a témát. Irány a sípálya!
10-kor leváltak a többiek, és átmentek a 10.-esekhez, így csak hárman maradtunk. Nem sokkal később találkoztunk Bálinttal és Zsófi apukájával. Velük is síeltünk egy kicsit. Kicsit később megszólaltam:
- Szerintem én most visszamegyek a bázisra. Nekem ennyi elég volt ma. -néztem a telómra. 12:45- Úgy is már fáj a csuklóm.
- Oké. Visszakísérünk -mondta Szabi- Aztán meg megyünk Andrisékhoz.
- Á. Hagyjad, visszamegyek egyedül, csak 1 pálya -magyaráztam- amúgy is ott vannak. Most is tudtok csatlakozni.
- Biztos? -kérdezte Zsófi.
- Persze. Majd megcsörgetlek,  ha leértem -mondtam mosolyogva- akkor 14:00-kor találkozunk.
- Vigyázz magadra! -köszöntek el.
Miután leértem gyorsan megcsörgettem Zsófit, majd elfoglaltam kint a hütte teraszán egy asztalt, majd rendeltem magamnak egy adag carbonara-t és egy vizet. Levettem a sisakom, a sálam és a kesztyűim majd kizipzároztam a kabátom és csukottszemmel élveztem a napsütést.
-Lola! -hallottam meg Dani hangját- Kérlek had beszéljek veled.
- Jó -nyitottam ki a szemem majd néztem a szemébe. Szomorú volt. Láttam, hogy mardossa a bűntudat.
- Ne haragudj! -ült le velem szembe- nem tudom miért csináltam ezt tegnap -mutatott a csuklómra- Még soha nem csíptem be egy sörtől, 3 korty vodka-narancstól és fél pohár bortól.
- Hát most még is sikerült -néztem a padot.
- Nem, nem érted! Nem voltam másnapos -akadt ki- magamtól meg nem vagyok akkora hülye, hogy csak úgy leteperjelek.
- Jó értem, de akkor mitől lettél olyan? -néztem rá kérdőn
- Valami volt abban az italban -jelentette ki
- Mi?! Miért?!
- Mert, -hajtotta le a fejét- azt az innivalót neked szánták.
- Tessék? Ki? Meg minek? -akadtam ki.
- Nem tudom miért, de Áron csinálta -nézett rám. Ismét megeredtek a könnyeim.
- Szóval a tegnapi a jobbik végkimenet volt? -néztem rá elkeseredetten.
- Úgy néz ki igen. Bocsánat -mondta.
- Se-hem-mi ba-haj -szipogtam.
- Na. Gyere ide -lépett hozzám majd megölelt. Jól esett.  Csak ott sírtam, de közben biztonságban éreztem magam. Közben kihozták a kajáinkat, szóval nem sokkal később nekiláttunk enni. Eleinte csak csöndben ültünk, majd kezdtünk feloldódni és beszélgettünk. Miután megettük az ebédet  még kértünk egy-egy Apfelstrudel-t (szerk.: istenien finom almáspite szerű édesséd) és forrócsokit. Leültünk a napágyakra és ott napoztunk, beszélgettünk és forrócsokiztunk tovább. Rápillantottam a telómra. 14:02 ideje menni. Felálltam és beálltam Dani elé.
- Hé! Hol a napom! -nevetett
- Ideje menni, elmúlt kettő -mondtam és odanyújtottam a kezem. Megfogta majd felrántotta magát, de majdnem visszaesett, ezért másik kezemmel a vállához kaptam.
- Szz! - szisszent fel.
- Jaj! Bocs -mondtam furán. Valószínűleg láthatta hogy nem értem mi van, ezért így szólt:
- Miután tegnap kimentél, bejött Szabi -kezdett bele.
- Istenem tényleg. Sajnálom -néztem rá.
- Áá hagyd csak megérdemlem -legyintett.
- Nem! Áron érdemli meg. Te nem. Hol vert meg? -néztem rá. És csak most tűnt fel, hogy nem húzza ki magát teljesen.
- Hagyjuk -mondta majd megindult.

15:15-kor már a szálláson öltöztem. Meleg futócuccban leptem be Szabiék szobájába.
- Hahó! Szabi itt van? -kérdeztem.
- Bent vagyok! -hallottam meg a hangját.
- Na azért jöttem, mert elmegyek futni és ne keress -néztem rá.
- Miért mész futni? -kérdezte Máté.
- Mert a többiek otthon edzenek én meg itt lazulok és hétvégén meccs van -magyaráztam.
- Miről van szó? -figyelt fel Andris is.
- A kézilabdáról -mondtam- Megígértem Csaba bácsinak, hogy fogok futni.
- Beszarok! -hallottam meg Takker hangját- ha én ilyen komolyan vennék bármit is! -nevetett.
- Hát jah -néztem rá és nevettem én is- na megyek sziasztok! -indultam kifelé. Ahogy kiléptem a szobából beleütköztem a félmeztelen Daniba. Ahogy hátrébb léptem rögtön feltűnk a rengetek lila, kék, zöld folt.
- Jézusom! -sikítottam fel.
- Szia Lola! -túrt a hájába idegesen.
- Mit csinátál? -néztem rá furcsán.
- Bementem Zoli báékhoz krémért.
- És mégis mi a jó istemt mondtál nekik?
- Elestem a pályán. -kacsintott- Te hova készülsz?
- Megyek futni -vontam meg a vállam.
- Mehetek veled?
- Nem.
- Miért?
- Nézz tükörbe, azért -mutattam rá a foltokra.
- De attól még tudok futni -magyarázta
- Igen tudom. Én is tudok szakadt bokaszalaggal futni, mert ha akarja az ember bármire képes, csak nem biztos, hogy jót is tesz vele  szervezetének.
- Honnan szedsz ilyen óriási okosságokat? -nézett rám csodálkozva.
- Van egy iszonyat jó edzőm, meg amúgy is imádok sportolni. Na megyek mert nem sötétben akarok futkározni. Te meg pihenj!
- Jó, de ha visszaérsz átjössz kártyázni.
- Igen, ha pihensz -néztem rá mosolyogva, majd lementem szólni Fülöp tanárnőnek, hogy futni szeretnék. Hosszas magyarázkodás után 16:05-kor sikerült elindulni. A háztömb körül futottam kb. fél órája, amikor egyszer csak a szállás kapujában megláttam Fülöp tanárnőt és Bekát.
Nem értettem mit akarnak, de fülessel a fülemben futottam tovább. A következő körnél szintén ott állt a tanárnő, Beka gondolom elment.  Csak akkor vettem észre, hogy stopperóra volt a tanárnő kezében. Mindenesetre futottam tovább. 1 óra futás után megálltam és szuszogva kapkodtam a levegő után.
- Lola! -hallottam meg Fülöp tanarnő hangját.
- Igen?
- Gratulálok! A végén ugyanolyan tempóval futottál mint az elején. A leggyorsabb köröd 6perc 45másodperc volt, a leglassabb pedig 6perc 59másodperc.
- Köszönöm.
- Hány kilóméter volt ez?
- Kb. 13 vagy kicsit több. Nem tudom pontosan.
- Wow. Ügyes vagy, de most irány befelé, mert megfázol. És siess a készülődéssel, mert 18:00-kor indul a busz a városba.
- Rendben -mondtam, majd siettem tusolni.
17:45-kor halkan kopogtam be Szabiékhoz, mivel nem kaptam választ csöndben bementem a szobába. Senki nem volt bent. Csak Dani aludt az ágyán. Nem volt  szívem felkelteni. Majd visszajövök 55-kor hogy menni kell.
Gyorsan átöltöztem. Egy fekete gatyára, egy bordó hosszúújjúra és a farmer ingemre esett a választás. Magamra kaptam a téli kabátom és a sálam és sapkám kezembe vettem.
Felszaladtam Danihoz, aki még mindig aludt.
- Hé. Álomszuszék ideje kelni -bökdöstem meg gyengéden. A franc se tudja hol van vagy nincs lila foltja.
- Miért? -morogta álmosan.
- Mert 4 perc múlva indul a busz a városba.
- Azt a rohadt! -pattant ki az ágyból. - A bőröndöm elejében ott van a pénztárcám, meg a telóm szedd már ki légyszi! -mondta miközben a fürdőbe rohant egy szál alsóban. Gyorsan megmosta az arcát és fogát, vizes kezével beletúrt a hajába "minden mindegy" alapon, majd kilépett a fürdőből. Gyorsan felkapott egy pólót és egy farmert, majd zoknit és cipőt húzott.
- Najó én megyek, mert ha Szabi észreveszi, hogy együtt késünk lehet nem éled meg a holnapot -mondtam, majd elindultam.

- Merre mész? -kérdeztem Bekát.
- Nem tudom. Megyünk együtt?
- Még szép! Nekem hűtőmágnest kell hogy vegyek, de amúgy bármerre jó.
- Oksa. Akkor irány a központ! -mondta majd húzni kezdett maga után.
1 óra nézelődés után úgy döntöttünk ideje enni. Már éppen kiválasztottuk, hogy hova menjünk, amikor telefoncsörgést hallottunk.
- Ez a tied? -nézett rám Beka.
- Nem. Nem a tied?
- Nem.
- Ó basszus. -nyúltam a zsebembe, majd húztam elő Dani telefonját- Halló? Bocs. Jó. Ő a főtéren. Oké. 10 perc -tettem le.
- Na?
- A főtérre kell mennünk.
- Jó de akkor valahol ott eszünk, mert már rohadt éhes vagyok.
10 perc séta után megláttam Marcit, Balit és Danit.
- Sziasztok! -köszönt Beka, majd szúrós szemekkel nézett Danira.
- Tessék! -adtam át a telefonját és tárcáját.
- Köszi. Merre mentek enni? -kérdezte. Mire én elhúztam a számat.
- Oda ahova te nem! -válaszolta Beka, majd megfogta a kezem és elhúzott. A vállam fölött még visszanéztem és tátogtam egy bocsit, majd követtem Bekát.
- Mégis hová megyünk? -kérdeztem.
- Nem tudom. El innen -mondta.
- Jó. Nézd 5 percre van innen egy étterem.
- Az jó lesz -mosolygott.
19:15-kor elégedetten álltam fel az asztalunktól.
Még volt háromnegyed óránk, ezért úgy döntöttünk hogy sétálunk egyet a főtértől induló vásáron. A sok nézelődés után a főtérre visszaérve megálltunk egyet forraltborozni. Mire befejeztük már nagyjából ott voltak a többiek is, és csak a buszt vártuk.

20:45-kor leléptek a többiek a szobából, miszerint mennek ZTB-re. Pár perccel később Zsófi nyitott be.
- Hellóka! Lejössz ZTb-re?
- Háát. Nem tudom.
- Na legalább nézz rá -mondta bíztatóan.
- Oké, de átveszek valami fehér pólót -kaptam le a farmer inget és pólómat.
Miután átmentem, maradtam, mert végre jó zenék voltak. 22:00 körül már egész sokan voltunk. A nagy ugrálás közepette találkozott a tekintetünk Danival. Odalépett hozzám, majd így szólt:
- Wow Lola! Hát te hogyhogy itt vagy? Szabi soha nem jön le.
- Ez van. Én nem Szabi vagyok -mosolyogtam.
- Táncolunk? -kérdezte.
- Felőlem -mondtam, majd adtam át ismét a testemet a zene ritmusának. Kb. 3 számot ugráltunk végig egymás mellett, amikor beraktak egy lassút. Dani nem zavartatta magát. Közelebb lépett, majd kezét derekamra helyezte. Görcsösen fogtam meg vállát, majd követtem lépteit. A szám felénél, már egész jól ment, amikor egy újabb kezet éreztem meg vállamon.
- Elkérhetem a hölgyet? -állt meg mellettünk Máté, majd fogta meg a kezem. Szóval táncoltam Mátéval is. A következő szám viszont szintén lassú volt, ezért Marci is felkért. Vele is táncoltam, majd az utolsó 3 gyors számra maradta és véget is ért a ZTB.
Mivel eléggé leizzadtunk mindannyian újra letusoltunk, majd ágyba bújtunk. "Ez a nap is milyen rohadt hosszú volt"