Egy tinédzser kisebb hiábakkal

3. nap

A kimerültségtől nehezebben keltünk fel mint tegnap, de a jókedvünk továbbra is megvolt.
Gyors reggeli és pakolás után 9kor már a pálya aljában gyülekeztünk.
- Tanár úr! -léptem oda Varga Vilmos tanár úrhoz- Mehetünk ma Garai Zsófival?
- Hányan lennétek?
- Heten. Zsófi, Márk, Kristóf, Beka, Dorka, Kinga és én.
-Rendben -bólintott rá- de fél 1-kor kérek egy bejelentkezést telefonon.
- Természetesen -vágtam rá vigyorogva, majd szaladtam a többiekhez a jóhírrel.
A csapat tempója pont nekem való volt. Talán még egy kicsit gyorsabbak is voltunk Zsófival a többieknél, de nem volt vészes. Fél 1-kor ahogy ígértük bejelentkeztünk, de csak mobillal, mert nem akartunk visszasíelni a bázisra, hanem maradtunk az 5. hegyen.
Olyan fél 3 lehetett, amikor ismerős hangot hallottam meg magam mögött. Megálltam a pálya szélén bevárva a többieket és a hozzánk csatlakozó társaságot (Dani, Takker, Bazsu, Marci és Márki).
- Sziasztok! Csatlakozbatunk?- kérdezte Takker.
-Persze. Majd a pálya alján megdumáljuk hogy merre -mondtam, majd elindultam. "Istenem, csak ne most zakózzak egy óriásit" mondogattam magamban...
A felvonónál megdumáltuk hogy merre, majd felvonóra szálttunk. Sajnos nem maradt hely a többiek között, már majdnem azt hittem, megint egyedül fogok 15 percig ücsörögni, amikor mellém csúszott Dani.
-Hello. Idejöhetek melléd? -kérdezte.
-Hááát.. Nem vagyok biztos benne hogy elférnénk egymás mellett ekkora egóval -nevettem- persze, hogy ideülhetsz
- Kösz -mosolygott- Amúgy jól síelsz.
- Köszi. Tudom nem valami gyors de ez van, nem szeretek nagyon száguldani.
- Tessék?! Rohadt gyors vagy! Komolyan. Néztem is hogy hogyan. -nevetett, majd levette sisakját és beletúrt a hajába.
- Pedig Szabi mkndig azt mondja h lassú vagyok -gondolkodtam el.
- Hát akkor Szabi hülye-jelentette ki nemes egyszerűséggel. Mire én felkacagtam.
- Kérsz szőlőcukrot? -nyúltam a zsebembe.
- Aha, köszi -vette ki a kezemből a felé nyújtott édességet. A maradék 10 percet tovább beszélgettük és röhögtük. Nem értem miért mondja mindig Szabi, hogy Dani nagy tapló tud lenni, meg hogy vigyázzak vele mert skk rosszba rántgathat bele. Szerintem tök jófej és normális.
- Na milyen volt Danival utazni? -kérdezte Zsófi- Kibírtad?
- Ő ja. -gondolkodtam el. "Csak velem ilyen normális vagy mi?"
- Bocs legközelebb megvárlak- magyarázkodott
- Semmi. Én jól éreztem magam így is.
- Most szivatsz ugye? -lepődött meg.
- Nem tényleg. Tök sokat beszélgettünk, meg nevettünk.
- Hát most megleptél -mondta majd látszott hogy nagyon elgondolkozik- na mindegy menjünk.
Háromnegyed 4-re értünk vissza a bázisra. Ma is beültünk a hüttébe, de ma nem csak 2-en. Jöttek Daniék is, meg Bekáék.
- Na szóval ki mit kér?- csapott a közepébe Bazsu.
- Én egy forraltbort -válaszoltam.
- Ihatsz te ilyeneket Szabihuga? -nézett rám kérdőn Marci.
- Miért ne ihatnék? Nem dedós vagyok.
- Jól van na. Azért megkérdem Szabit, mert utána meg engem vernek el h kértem neked alkoholt -nyúlt a mobiljához.
- Ezt nem hiszem el -morogtam.
- Mi is forraltbort kérünk -mondta Beka majd Dorkára és Kimgára nézett.
- Jó akkor eddig 3 forraltbor meg 3 forrócsoki és 5 sör -számolgatott Márki.
- Hé és én? -kérdeztem
- Még nem vette fel Szabi -magyarázta
- Najó. Nesztek felhívom anyát legyetek boldogok -mondtam, majd tárcsáztam a számot.
-Igen, szia anyu- kezdtem- ha már nem síelek többet és mindjárt levonózunk, ihatok egy forraltbort? Jó köszi.
- Hé mi nem hallottuk! -szólalt meg Takker
- Anya várj kihangosítalak és mondd el hogy mit mondtál.
- Sziasztok! -köszönt minenkinek - Igen Lola ihat forraltbort, ha akar sört is, de csak ha máe csak a levonózás van hátra.
- Jólvan köszi anyu! Puszi, szia! -és kinyomtam a kihangosítast. "Szia Kincsem! Vigyázz magadra!" majd letette.
- Most hogy 5 perc maradt 4-ig kérem a forraltborom -nevettem.
Miközben beszélgettünk megérkezett Szabi, Máté, Andris és Gergő is.
- Sziasztok! -köszönt Dani
- Üdv, üdv -köszöntek, majd leültek közénk.
Végül 16:10-kor indultunk le a felvonóval.
Gyors pakolás és 20 perc út után a szállásra értünk.
Ma én fürödhettem elsőnek ezért rohantam, hogy a többieknek ne kelljen sokat várni.
Gyorsan letusoltam, kifésültem a hajam, felkentem a lemosódott szempillaspirált, majd a szennyessel a kezemben kiléptem a fürdőből. A telefonomat kezembe véve dőltem le az ágyamra.
10 perc lazulás után fel kellett áljak, mert Szabi írt, hogy kell a körömvágó készelet. Felsétáltam Szabiékhoz. Kopogtam, majd a "gyere" szó hallatára beléptem. Nem kellett volna...
- Öhm izéé- próbáltam nem megbámulni az alsógatyában álldogáló fiúkat- meghoztam a körömvágó cuccost -éreztem ahogy kezd vörösödni a fejem.
- Köszi- mondta Szabi.
- Srácok menjetek már! Megint én fürdök a hideg vízben! -lépett ki a fürdőből Dani egy szál törölközővel a derekán."Azta, milyen jó felsőteste van! Jajj hadd menjek már." -Ó, szia Lola
- Hali -sütöttem le a szemem. És közbem megindultam az ajtó felé.
- Héhé várj! -fogta meg a karom. "Jézusom mit akarsz tőlem, ez már nagyon gáz. Tuti vér vörös a fejem." - Kérsz sört?
- Öhm majd később -léptem ki az ajtón. -mondjuk vacsi után.
- Jó, de tartsd is be!
- Jólvan vacsi után jövök iszom egy sört -nevettem.
- Na jól hangzik -támaszkodott az ajtófélfának.
- De addig öltözz fel! -nevettem
- Miért? Nem tetszika látvány? -nézett rám perverz fejjel.
- Őő. Nem arról van szó, hogy tetszik vagy sem, hanem mert hideg van és meg fogsz fázni, ráadásul 15 vagyok... - forgattam a szemem nevetve, majd elindultam a szobánk felé.
Már épp álltam volna fel az asztaltól amikor Dani odalépett mellém, majd megfogta a vállam.
- Nos drága, gyere, megígérted -mondta
- Lola! Hova mész? -nézett rám kérdőn Kinga.
- A fiúk szobájába. A 208-asba, tudod.
- Miért is? -mezett rám rosszallóan Dorka.
- Istenem ne mézzetek már hülyének. Nem vagyok ribi. Megígértem, hogy megiszom egy sört.
- Mi sör?! Es engem nem akartál vinni? -kérdezte felháborodottan Beka.
- Miert akarsz jönni?
- Még szép!
- Dani, jöhet? -neztem Bekára.
- Felőlem, pia van dögivel.- magyarázta majd elindult.
Csak hogy tisztázzam magam, nem vagyok alkohoista. Nem szoktam inni, csak télen esetleg forraltbort, nyárom meg sört. Ennyi. Mást nem is ittam még, és egy darabig nem is terveztem.
- Na! Hoztam két leányzót -mondta Dani.
- Szuper! -hallottam meg Máté hangját. Majd egyszer csak megjelent 2 sörrel a kezében.
-Hölgyeim! -adta át a söröket majd befordult a hálóba. Kinyitottam italomat, majd én is lehuppantam egy ágyra. A mellettem lévőre leült Beka is. A másik oldalon Máté fetrengett a sörrel a kezében. Pár perccel később leült mellém Dani, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Kipkop! -lépett be Takker- van kedvetek átjönni a 203-asba játszani?
- Még szép! -pattantam fel -úgy is befejeztük a sört. - majd felálltuk és átmentünk.
Mimdenfélével játszottunk. Az activiy-től kezdve, az uno-n át egészen a römi-ig és a póker-ig mindent.
- Kérsz? -nyújtotta felém a narancslevet Takker.
- Ühüm -mondtam. Már éppen nyúltam az üdítőért, amikor Dani elvette a naramcslevet és beleivott.
- Bocs -mondta két korty között- De rohadt szomjas voltam -adta tovább.
- Áá. Semmi -mondtam majd beleittam. Ahogy lecsúszott a két korty őrülten elkezdtem köhögni- Ez nem sima narancslé! -nyögdécsletem.
- Még szép hogy nem az! -mondta Dani. Gyorsam fepattantam és átrohantam a 208-as ba (Szabiék szobája) és ittam egy kis vizet. Ajtónyitást hallottam, majd megláttam Danit. Látszott, hogy nem teljesen 100-as.
Egyre közelebb jött, és nem szólt semmit.
- Hé! Mit csinálsz? -kerdeztem félve.
- Lola! Maradj már csöndben! -lépett elém, majd megfogta a derekam. Lehelletén érezni lehetrtt az alkohol szagát. Megfogta a derekam. Teljesen kétségbe voltam esve. Nekem még soha nem volt barátom, nem így akatom az első csókot.
-Dani! Ne! -majd legördült egy könycsepp az arcomon. Én bíztam benne, erre most meg itt vagyunk ketten és ő teljesen részeg...-Hagyd abba!
- Olyan szép vagy -simította meg az arcom.
- Elég! -kiáltottam, majd ellöktem magamtól, de elkapta a karom és megszorította a csuklóm.
- Nem, nem az! -hajolt hozzám. Ekkor belerúgtam a hasába, majd kezénél fogva kicsavartam a kezét és máris én voltam a nyerő helyzetben.
Ekkor már zokogtam. Nem hiszem el, MIÉRT?! Mögötte áltam, és kezét a hátának feszítettem, de még így is szorította a másik csuklóm. Löktem rajta egy nagyot mire a földön landolt. Zokogva rohantam ki a szobából. Amint kiléptem az ajtón megláttam Szabit. Rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel, és azonnal megindult a szoba felé.
- Szabi! Hagyd már eleget kapott -mondtam szipogva majd elrohantam. A lépcsőház ajtajából még hallottam egy "A rohadt anyádat" felkiáltást és egy ajtócsapódást.
Nem a szobánkba mentem. Nem tudtam így a többiek elé állni. Egy szál pulcsiban kimentm az udvarra, és leültem egy régi, korhadt padra a ház mögött. Zokogtam, majd szép lassan sikerült lenyugodni. Egyszer csak egy kezet éreztem meg vállamon.
- Cssss -szólalt meg Zsófi.
- Zsó-fi-hi! -szöktek könnyek a szemembe.
- Na nyugi. Már minden ok -ölelt át- Menjünk be a végén még megfázol -mondta majd bementünk. Miután teljesen lenyugodtam átmentem a saját szobánkba ahol megláttam a lányokat meg Szabit.
- Jesszus Lola! Hol voltál? Úgy sajnálom. Aggódtunk érted -ölelt át szorosan Beka, majd a többiek is. Odaléptem Szabihoz majd nemes egyszerűséggel megkérdeztem:
- Mennyire verted szét? -mire a többiek meglepetten néztek rám.
- Annyira amennyire megérdemli -válaszolta.- a tanárok nem fogják látni mert a fejének nem lett baja. Amúgy szép foltot hagytál a karján és a hasán -bökött meg, majd kacagott hátha jobb lesz nekem.
- Igyekeztem.- mondam büszke mosollyal az arcomon.
- Na én megyek. Jó éjt lányok! -köszönt el Szabi, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Jó éjt! -köszöntem el. Ezek után gyorsan lefürödtem, majd ágyba bújtam, és reméltem, hogy minden holnap jobb lesz.