Elszórt boldogság

10. rész

Az ablakon beáramló nyári szellő hűs érintésétől, forgolódni kezdtem az összegyűrt ágyon. A szél lassan végigszalad meztelen testemen, de érintése közelről sem érhetett fel Sam kényeztetéseihez. Lassan eszembe jutott a délutáni szeretkezésünk és halkan felnyögtem. Sam annyira istenien nyalt, annyira érzékien kényeztetett, hogy a világvége is eljöhetett volna, én érzékelni sem tudtam volna azt, a gyönyörtől. Halkan felmordultam, majd kezem az ágy másik felét kezdte tapogatni, hogy megérezhessem a mellettem fekvő csodálatos teremtést. De ujjaim csak az összegyűrt, hideg lepedőt markolászták és rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok a szobában. Lassan ültem fel a szoba sötétjében, az éjjeli lámpa felkapcsolója után kutatva. A fejem fájt egy kicsit, de ezt a délutáni alvás rovására írtam. Mindig ezt történt, ha jót aludtam a nap folyamán. Sam ágy felére néztem, ahol egy üzenet várt. De mielőtt kezembe vettem volna Sam macskaköröm írását, elmosolyodtam a gondolattól, hogy van olyan ágyunk, ahol van Sam és van Anett oldal.

„Szia, drága szerelmem,
el kellett mennem a vacsorára. Ne haragudj, hogy magadra hagytalak! De nem volt szívem felébreszteni téged, annyira aranyosan aludtál. Ha van szíved, akkor megvársz engem, míg visszaérek! Nagyon sietek...
... és légy jó!
Volim te! ( Remélem, értékeled, hogy kigugliztam).
Sam XOXOXXO"

Állt Sam üzenetében, amelytől egy kicsit elérzékenyültem. Főleg a szerelmem kijelentésén. Egy éve folytattunk viszonyt, de most kaptam tőle először ennyire szép üzenetet. A levelet rögtön, a táskámba tettem emlékül és kiballagtam a hálóból. Sam még nem érkezett vissza a vacsoráról, nekem pedig nagyon fura volt egyedül a lakásán lenni. A konyhába indultam főzni magamnak egy bögre teát, mikor meghallottam a zár kattanását. A szívem rögtön kalapálni kezdett, a gyomrom pedig görcsbe rándult, miközben ezer pillangó repdeset a gyomromban. Sam lépett be, jó kedvűen a lakásba.
- Szóval megvártál? - kérdezte a konyhába menet, lepakolva a pultra a megtömött szatyrokat.
- Igen. - válaszoltam, majd rá és a szatyrokra pillantottam.
- A vacsorához. - válaszolta, meg sem várva a kérdésem.
- Aha. De te most voltál...
- Egy puccos étterembe mentünk végül, ahol az embernek a fél fogára sem elég az, amit felszolgálnak. De te amúgy sem ettél. - válaszolta, miközben én közelebb léptem hozzá. Egy romantikus csókkal üdvözöltem, amitől meglepődött, de ugyanakkor szemében boldogság csillogott. - Azt hiszem meg tudnám szokni az ilyen fajta üdvözléseid. - mondta a fenekembe markolva, mire levegő után kaptam. Hihetetlen, hogy minden egyes érintése ennyire hatással van rám. - Tényleg megtaláltad az üzenetem? - tette fel a kérdést a derekam cirógatva.
- Igen és nagyon aranyos volt. - feleltem a szemeibe nézve. - És köszönöm, azt is!
- Nem kell, hogy megköszönd! De ma már nem szeretkezünk. Más terveim vannak veled. - mondta a zacskókhoz lépve, majd elkezdett belőlük kipakolni.
- Miért érzem azt, hogy én ezt nem igazán fogom élvezni? - kérdeztem, miközben pólójánál fogva húztam vissza magamhoz.
- Mert jók a megérzéseid? - mondta felém fordulva egy csókot lehelve az orrom hegyére. - Na de, hogy ismertessem Önnel a terveimet. - kezdte el, mire mosolyogni kezdtem. Orrommal állát kezdtem el cirógatni, majd lágyan puszilgatni kezdtem puha arcbőrét. - Vacsorát fogok készíteni neked...
- Na, már tegeződünk? - kérdeztem nevetve, majd tarkójánál fogva ajkaimra vontam őt.
- Gyors tempóval szeretek haladni, - válaszolta még mindig csukott szemmel, ajkait ízlelgetve. De válaszán éreztem, hogy engem is kóstolgatni szeretne, ezért meg sem lepődtem szurkálódó válaszán.- Viccet félretéve, vacsorát fogok készíteni és beszélgetni fogunk.
- Beszélgetni? Nem szexszelünk inkább? Bármit megcsinálok... - először hatalmas nevetésben tört ki, aztán vigasztalóan nézett rám.
- Hoztam bort is! - emelte ki az üveget a bevásárlószatyorból.
- Igen! Na végre, valami jó is. - válaszoltam színlelt boldogsággal.
- Az alkoholista. - nevetett, miközben két borospoharat emelt le a polcról. - Őszintén és nincs ítélkezés. Rendben? - kérdezte, mialatt átnyújtotta nekem a borral megtöltött poharat.
- Rendben! Őszinte leszek. - feleltem, a poharam az övének koccintva, majd Sam egy köszönömöt suttogott.
Az est további részében nem engedte, hogy besegítsek neki a bruschetta elkészítésében, pedig még nem is tudja mennyire szerencséje volt ebben a döntésében. A konyhapulton ültem, figyeltem őt, ahogy a konyhában sürög. Egy fekete lenge ruha volt rajta és egy vicces főzőkötény, amelyen „egy csókot a szakácsnak, ha ízlett" felirat állt. Otthonosan mozgott a konyhában, öröm volt őt nézni. Sammel ellentétben én nem voltam elegáns, a szekrényében talált holmit öltöttem magamra. Csak egy fehér, félig begombolt, lenge inget viseltem, francia bugyival. Sam meglepődve nézett rám, mikor meglátott kiballagni a fürdőből és hangosan nyögött fel. Úgy voltam vele, ha már nem szexelünk, legalább egy kicsit kínozzam meg a kinézetemmel. Ami szerencsére sikerült is.
- Szóval akkor kérdezhetek? - kérdezte odalépve hozzám a pulthoz, mire lábaim összekulcsoltam a dereka körül, magamhoz szorítva őt.
- Biztos, hogy nem szeretkezünk inkább? Most elememben vagyok. - válaszoltam egy csábos mosoly kiséretében.
- Bármennyire is csábító az ajànlat, nemet kell mondanom rá. - felelte egy lágy puszit nyomva a homlokomra. - De mióta is lettél te ennyire szexmániás?
- Héé eddig nem panaszkodtál...
- Mert háromhetente találkoztunk?! És utána rögtön leléptél! De nem panaszkodásként mondtam. - mondta egy kacsintással.
- Jó igazad van! Beszélgessünk.
- Megismétled a mondat első felét? Nem hallottam jól...
- Azt mondtam, hogy...hahh nagyon cseles! - kuncogtam. - De igazad van, beszélgessünk és mélyítsük el a kettőnk kapcsolatát. - magyaráztam, mire homlokán három erőteljes ránc jelent meg.
- Szóval akkor kérdezz-felelek...-kezdte, mire fejem a vállának döntöttem és hosszasan fújtam ki a levegőt. Már előre éreztem, hogy ebből nem igazán jövök majd ki jól....