Furcsa lánynak furcsa fiú (MARVEL, Peter Parker ff.)

-2-

Nah akkor ismertetném is az új információkat amiket megtudtam: Mint kiderült Scott a Hangya, aki képes nagyon picire összemenni és mint kiderült irtózatosan nagyra is tud nőni. Amúgy állítólag nagyon jó fej, Peter szerint biztosan kedvelni fogom. Végül is tényleg aranyosnak tűnt (nem úgy!! Abban az értelemben maradok Peter-nél ;) ). Dr. Strange és Wong hogy is mondjam... Konkrétan varázslók... És Strange az időt is tudja uralni az időkő segítségével... Na most ehhez kapcsolódik, hogy a világ biztonságát az őrült titán Thanos fenyegeti... Thanos és csapata elvileg hamarosan a Földre jön, hogy elfoglalja azt. De előbb összegyűjti a végtelenség ékköveit, amik az idő ékköve, a lélekkő, a tér ékköve, a valóság ékköve, az elmekő és a hatalomkő. Persze ezt kell elsősorban megakadályozni, ezért is indult Tony erőforrások keresésére. 

-Hű... -ennyit tudtam csak kinyögni.

-Ugye? És épp ezért szoros napirendünk van ám! Persze ezek csak akkor érvényesek ha éppen nem akarják elpusztítani a Földet. -vigyorgott Peter mire elnevettem magam. -Tehát amíg nincs éles akció addig a következő a napirend: na jó igazából semmi különös, a lényeg, hogy minden délelőtt és délután edzés van, délelőtt erőnléti, délután pedig mindenki a saját erőit gyakorolja. És neked van egy külön szabály is. Tony a lelkünkre kötötte, hogy egyedül ne menj sehová sem. Mármint itt a bázison belül természetesen lehetsz egyedül, de kérlek ha ki akarsz menni valakit vigyél magaddal! -kérlelt Peter a végén.

-Rendben, ezek közül egyik sem lesz probléma. Úgy is mindegyikőtöket nagyon kedvelem, főleg téged és Vandát. -mosolyogtam.

-Remek! Nos a délutáni edzés pár perc múlva kezdődik is, szóval azt ajánlom vedd fel azt ott és aztán az ajtód előtt találkozunk. -mutatott a szoba sarkában álló gyönyörű harcos ruhára, páncélra amit eddig észre sem vettem. 

-Azt a rohadt...! -ámultam majd az új felszerelésemhez futottam. Egy része vibrániumból készült rugalmas ruha volt, testhez tapadó, rengeteg övvel, fegyver tartóval és mindez egészen sötétkék volt, szinte már fekete. 

-Üsd meg. -ajánlotta Peter.

-Mi? Miért? -értetlenkedtem.

-Csak csináld! -nevetett. Erre én gyomron ütöttem, mire a ruhán égszínkék csíkok szaladtak ák, amik fokozatosan eltűntek. -Elnyeli az energiát, amit később az ellenséged ellen tudsz fordítani. Pont mint T'Challa új Fekete Párduc páncélja. 

-Azt a kurva...! -ejtett ismét révületbe új ruhám. -Na menj, menj, menj fel akarom végre venni! Akkor az ajtóm előtt találkozunk! -ugráltam, mire Peter felnevetett és kisietett újdonsült szobámból. Egy percig még csodáltam a ruhát, körbe sétáltam, néhol végigfuttattam az anyagon az ujjaimat. Pár perc múlva lekapkodtam magamról a ruháimat és belebújtam a néhol vibrániumból készült meglepő módon puha, rugalmas anyagba. Mozogtam kicsit benne, rugóztam, ütöttem párat a levegőbe, majd rúgtam is, hogy megszokjam. Egyszerűen tökéletes volt! Rugalmas, kényelmes és mégis megvéd mindentől! Praktikus nem igaz? A fegyvertartókba belesüllyesztettem egy-egy pisztolyt, sokkolót és természetesen dobókéseket is. Miután felfegyverkeztem hajamba beletúrtam párszor, hogy normálisan álljon, majd kislisszoltam a szobámból. Peterrel egyszerre léptünk ki, aki az új Vaspók ruhájában volt.

-Hű, nagyon állat az új cuccod! -mértem végig vigyorogva, egyben tátott szájjal Peter-t.

-Te mondod? Eszméletlenül nézel ki! -suttogta kábultan és biztosra vettem, hogy ki vannak guvadva a szemei, amitől elpirultam. -Mármint. Nagyon király! És izé... illik a szemed színéhez. -köszörülte meg a torkát.

-Köszönöm! -nevettem fel őszintén, majd Peter a fejével a folyosó irányába biccentett és elindult.

-Na kövess! -haladt el előttem, mire én utána siettem. Végigmentünk egy hosszú folyosón, majd beálltunk a liftbe és lementünk egy egyfajta kiképzőközpontba. Kilépve (ugyanis szabadtéren volt) eltátottam a számat. Mindenféle edző szerkezetek, bábuk, céltáblák voltak felállítva, s mikor kiléptünk rajtunk kívül már mindenki edzett. Amint megláttak engem leálltak amit kicsit mondjuk csodáltam. 

-Katie! Jó hogy jöttök végre! -mosolygott Clint, majd mindenki elénk gyűlt egy félkörbe és Peter is közéjük állt, én meg egyedül maradtam velük szemben, kicsit megszeppenve.

-Nyugi nem fogunk bántani, mindössze csak látni akarjuk, hogy pontosan mire is vagy képes. Csak hogy tudjuk mennyire lehet strapálni, kikkel kéne edzened, stb. Érted a lényeget igaz? -nyugtatott meg kedvesen Natasha.

-Persze, rendben mehet! -bólogattam immár izgatottan.

-Remek! Akkor elsőnek nézzük meg mit kezdesz a gyakorló pályával rendben? -vezetett a pálya elé Clint.

-Okés. -bólintottam magabiztosan.

-Készen állsz? -ment arrébb Clint a többiekhez, mire válaszul bólintottam és rajthoz készen álltam. Tulajdonképpen egy csatatér volt. Amint bólintottam Natasha beindította a hatalmas szerkezetet, és megjelentek a hologramok amiket le kellett győzni. Egyből tűzgolyókat varázsoltam tenyerembe majd ellendítettem őket és leszedtem velük pontosan 10 felém repülő hologramot. Ezután egy hatalmasat ütöttem a földre miközben fél lábbal letérdeltem, mire a föld egy vonalban elkezdett felrepedezni, s egyenesen a hologramok felé tartott, majd megnyílt alattuk a föld és elnyelte a hologramokat a mélység. Még maradt pontosan 50 melyek két részre oszlottak. Az egyik csapathoz fordulva vízcsápokat sorakoztattam fel magam mögött amikkel elkezdtem ostorozni a felém tartó csapatot. Néhányat felemeltem és eldobtam, néhányat megfojtottam, néhányra pedig csak egyszerűen akkorát csaptam, hogy azok addig repültek amíg el nem tűntek a mezőből. Idő közben hátulról is jöttek felém és lábammal a hátsó csapat felé rúgtam, mire egy erős szélfuvallat a hátsó csapat háromnegyedét elvitte. Az első csapat utolsó tagjait is megfojtottam a csápokkal, majd eltüntettem azokat, előkaptam a pisztolyomat, megfordultam, biztos pozícióba helyeztem magamat és teljes higgadtsággal, mindkét kezemet kinyújtva előre céloztam az utolsó 10 hologramra, melyeket sikeresen le is lőttem. Zihálva ejtettem magam mellé kezeimet, majd miközben a csapat felé fordultam elraktam a pisztolyomat és nagy, valamint hangos levegővételek közepette felnéztem rájuk. MIndenki tátott szájjal, lefagyva bámult. Elsőként Vanda kapcsolt aki egyből tapsolni kezdett és lassan a többiek is így tettek. Peter levette a maszkját, arcán csodálat, ámulat tükröződött, majd ez szép lassan átváltott büszke vigyorba és tapsolni kezdett. Először teljesen elpirultam és zavartan éreztem magam, de Sam ezt megérezte odajött hozzám átkarolta a vállam és kicsit megütögette azt elismerés képp.

-Ez nagyon szép volt kölyök! -mondta elismerően, mire elvigyorodtam.

-Köszönöm szépen! -ugráltam, mire felnevetett és kicsit távolabb lépett tőlem. Másodikként Vanda rohant oda hozzám és gratulált nekem. Majd Peter aki csak büszkén vigyorgott, majd szép lassan a többiek is gratuláltak.

-Nah! Most, hogy megtudtuk Katie baromi ügyes, kezdődjön az edzés! -csapta össze tenyereit Clint, majd mindenki elvonult vagy erősíteni, vagy a saját gyakorlóterületére. Én meg nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, mert erősíteni nem akartam, de nem tudtam, hogy én hol is gyakorolhatnék. Vízió ezt észre is vette és odareppent hozzám.

-Gyere Kathlyn, Tony külön területet rendezett be neked is természetesen. -szólt kedvesen, majd egy füves mezőre vezetett Peter és Rhodey gyakorló területe közé. -Itt van a vezérlőpanel, itt be tudod állítani, hogy milyen területet szeretnél, és hány és milyen hologramokkal. Sok szerencsét! -mosolygott rám udvariasan, majd miután megköszöntem neki a felvilágosítást tovább állt. Lelkes mosollyal az arcomon állítottam be a városi területet, valamint a 100 röpködő, valamint sima harcos hologramokat. Hatalmas vigyorral a fejemen beálltam középre, majd vártam, hogy elinduljon a program. Amint meghallottam az első közeledő ellenséget egy hosszú lándzsaszerű tűzcsóvát varázsoltam jobb tenyerembe, megfordultam és a hologram mellkasába dobtam.