Teen Wolf-Preferences (✔)

26. Novella

Ma egy Theos novellát hoztam nektek, az olvasó, aki kérte, megkért, hogy ne nevezzem meg, így az most kimarad, de remélem ettőlmég tetszeni fog!😘
Jó olvasást!😘❤

7. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.
14. Ha mégegyszer hozzáérsz, kitépem a torkod!
37. Nem lehetsz ilyen hülye, belhalhattál volna!

Pia, drog és megmentő

Adorabelle csak feküdt az ágyán az újabb vele való álom után. Csak feküdt és újraélte, az első találkozásukat.

Első napja volt a suliban, mint mindig, mikor le kell vezetnie a
stresszt, suli után bentmaradt párat kapura lőni. Lassan öltözött át az öltözőben, lassan vette át haspólóját és rövidgatyáját, miközben ujjonan megismert emberekre gondolt, az eperszőke Lydiara, a kicsit túlzottan szókimndó Maliara, a hiperaktív Stilesra, a kedves Scottra, a fiatal Liamre és barátaira, Coreyra és Masonre. Amennyire félt az első naptól, annyira gyorsan telt el és érezte magát jól, egy halvány mosoly futott át arcán, ahogy eszébejutott ez a tudat.
Amilyen lassú tempóban öltözött át, olyan lassú, kimért lépésekkel ment ki a pályára. Foci közben teljesen kikapcsolt és csak a játékra figyelt, olyankor minden érzelmet kiadott magából, dühöt, félelmet, boldogoságot, fájdalmat, mindent, ami ő.

Két óra elteltével, a kijövetelnél egy fokkal gyorsabban indult befelé, amikor az öltözőknél egy erős, félmeztelen mellkasnak ütközött és a földreesett.
-Jesszusom, megütötted magad?-Guggolt le vele szembe, az előbbi mellkas tulajdonosa.
-Dehogy, jól vagyok.-Nézett fel Adorabelle és, ahogy belenézett azokba a gyémántkék szemekbe, teljesen megbűvölte őt.
-Nagyon sajnálom.-Mosolyodott el a szemek tulajdonosa, amitől Adorabelle tekintete, telt ajkaira vándorolt.
-Nem, én sajnálom.-Válaszolta zavartan.
-Nem, én voltam figyelmetlen.-Segítette fel Adorabellet a földről, majd végigmérte.-Bár annyira nem sajnálom.-Mondta egy szívdöglesztő mosollyal újra az angyal kinézetű fiú.
-Hé, a szemem itt van fent.-Mutatott arcára Adorabelle, mikor a vele szemben álló alak újra végigmérte őt.
-Sajnálom.-Nevetett fel, majd kezetnyújtott a lánynak.-Theo vagyok.
-Adorabelle.-Fogadta el kezét, majd ahogy az előbb őt is végigmérték, ő is végigfutatta tekintetét Theo kidolgozott testén.-Annyira én sem sajnálom.-Mondta kacéran, amikor elhaladt a kiméra mellett.
Bőre még az öltözőben is bizsergett, ahol Theo megérintette, szíve olyan hevesen vert, hogy csak azt hallotta, pillangók ébredtek a gyomrában és nyomás keletkezett mellkasában.
-Nyugalom.-Tette hevesen verő szívére kezét, miközben a falnak támaszkodott hátával.
Csak meredt magaelé nézte a padlót és hallgatta fülében dobogó pulzusát, amely, úgy dübörgött a fülében, mintha egy ezerrel robogó vonat haladt volna el mellette. Mély levegőket vett, majd szíve kezdett lassan megint normálissá válni, ahogy ő is kezdett megnyugodni.