Teen Wolf-Preferences (✔)

25. Novella

Elkészült a novellád PetraKovacs0.
Remélem tetszik!❤
Jó olvasást!😘

9. Szeretsz?

21. Ha mégegyszer csak egy SMSt küldesz, nem látsz többet!

31. Úgy hallottam mondani akarsz valamit.

Hiba és szerelem

Napfény, szerelem, boldogság, ezek is azok közé a dolgok közé tartoztak, amikre Rose vágyott, de nem kaphatott meg. Ahogy ült a kórház várójában és hallgatta a műtőben elhangzó
szavakat, míg Isaac a műtőasztalon az életéért feküdt, lehordta magát mindennek, amiért szóbaállt a McCall falkával és amiért belerángatta őket ebbe.
-Rose, kérlek beszéljük meg.
-Daniel, takarodj innen!-Pattant fel a székből.
-De Ro....
-Daniel takarodj! Ha mégegyszer csak egy SMSt küldesz, nem látsz többet!-Üvöltötte, mire Daniel dühösen indult kifelé.
-Ennyivel rohadtul nincs vége!-Szólt vissza az ajtóból Daniel, majd eltűnt az éjszakában.
Rose meggyötörten ült vissza a székre és arcát a kezébe temette, hogy az emberek ne lássák, amint könnyeivel küzd.
-Megvagy?-Nehezedett egy erős kéz gyöngédes Rose vállára.
Először nem felelt, visszanyelte könnyeit, pár pillanatig hallgatta a felette álló hanghoz tartozó szívverést, majd felismerte igaz alfa barátját.
-Én igen, már meggyógyultam, de Isaac....-Elcsuklott a hangja, ahogy Scott szemébe nézett.
-Túléli, ebben biztos vagyok.-Ült le Rose mellé Scott.
-Én tehetek róla.-Húzta fel lábait a székre Rose.
-Ez nem igaz.-Karolta át a vámpírt Scott.
-Ha nem vágom a fejéhez azt a sok mindent, hogy az agyamra megy, hogy utálom, csakmert féltékeny voltam, akkor nem indul el és Daniel nem ment volna neki és nem esett volna baja.
-Rose, normális volt, hogy féltékeny voltál.
-Nem volt!-Pattant fel idegességében.-Hisz semmi nincs köztünk! Csak barátok vagyunk!
-Dehát szeretitek egymást.-Jelent meg Rose mögött Stiles.
-Nem Stiles, ő Allisont szereti, én pedig őt, de ez nem számít.
-Semmi nincs közte és Allison között barátságon kívül.-Nézett a lány szemébe Stiles.
-Jó, ezt nem tudtam és most ezért fekszik a műtőasztalon.-Zuhant vissza a székbe.
-Rose.-Guggolt le Stiles Rose elé és megfogta remegő kezét.-Nem a te hibád.-Nézett a szemébe.
-Isaac mindig is makacs volt és önfejű, de ugyanakkor erős, fel fog épülni.-Simogatta Rose hátát Scott.
Rose bekönnyezett, miközben üveges tekintettel bámult magaelé. Bár vámpírként sokkal többet bírt el, mint egy átlag ember, azokban a pillanatokban sokkal sebezhetőbbnek érezte magát. Ha nem lett volna természetfeletti, szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek volna, szeme bevérzett volna a fáradtságtól és kimerültségtől és testét halálos sebek borították volna.
-Utolsó öltések.-Hallotta a műtőből az orvos hangját.-Nem károsodott belső szerv, túléli.
Ahogy ezt meghallotta Roseból egy remegő sóhaj szakadt fel és addig visszatartott könnyei előtörtek. Stiles és Scott úgy szorították magukhoz, mintha ezzel tartanák életben és valamilyen szinten ez igaz volt.
-Mi történt?-Jelent meg eperszőke barátnője.
-Mindjárt kihozzák a műtőből.-Válaszolta Stiles, de Roset egy pillanatra sem engedte el.
-Ügye túl fogja....-Allison sírástól remegő hangja elcsuklott.
-Igen, túléli.-Mondta finoman Scott, válaszolva a fel nem tett kérdésre.

***

-Én nem tudok bemenni, biztos gyűlöl.-Torpant meg a szoba felé menet Rose.-És lassan kel a nap, szóval jobb lesz, ha eltűnök.
-Mindjárt felkel, itt kell lenned.-Fordult vissza Stiles.
-Nem, csak rontanék a helyzeten.-Kapta el tekintetét Rose.
-Ro....
-Sajnálom, kérlek azt azért mondjátok meg, hogy itt voltam.-Szakította félbe ember barátját Rose, majd egy másodperc alatt kifutott a kórházból.

Ahogy biztonságos távolságra ért a kórháztól, lassítani kezdett, majd sétára váltott. Igazából a napfelkeltéig volt még egy órája, de nem bírt volna Isaac szemébenézni a történtek után, bármennyire is szerette őt. Lassan kezdett lépdelni, mereven bámult magaelé, s hallgatta cipőjének kopogását a kihűlt betonon, hamár szívverését nem hallhatta többet. Ahogy ez eszébejutott egy keserédes mosoly futott át arcán, ahogy végigvette listáját, amit többet nem csinálhat, hogy többet nem feküdhet ki napozni nyáron, hogy nem lehet legalább kicsit részeg bulikban, hogy nem verhet hevesen a szíve, amikor meglátja szerelmét, akármennyire szereti is, hogy nem élheti majd át az anyaság örömeit. Aztán ott voltak a dolgok, amikről nem tehetett, de néha komoly kihívást jelentett számára, hogy ne menjen neki Stilesnak, Lydianak, vagy a falka többi tagjának, amikor meghallja hevesen dobogó szívét, vagy megérzi csábító vérük szagát, hogy nem tudott olykor parancsolni érzéseinek és forrófejűségének.
-Fenébe is!-Ütött bele egy fába, ami ezáltal kidőlt.
És akkor ott volt ez a vágya, nem kívánta soha, hogy komoly sérülése legyen, vagy halálos betegsége legyen, de a tény, hogy egy papír sem tudta megvágni ujját, kegyetlenül idegesítette. Mindenki azt hiszi, hogy jó olyannak lenni, aki sosem sérül, vagy ha igen, akkor is gyorsan begyógyul a sebe és hogy jó örökké élni, pedig nem, sorra temette el szeretteit és barátait. Rose hetven éve élt ebben a hideg, lelketlen tesben és csak akkor érezte magát emberinek, amikor Isaackel volt, ő volt az egyetlen, aki kihozta emberi énjét és igazi érzéseit, aki tényleg emberként bánt vele.
Amíg ezek a gondolatok foglalkoztatták, fel sem tűnt neki, hogy belépett sötét, ablaktalan házába.
-Úgy hallottam mondani akarsz valamit.-Szólalt meg a konyhából az ismerős hang.
-Neked a kórházban kéne lenned.-Mondta magaelé a sötétbe Rose.
-Meggyógyultam. Farkas dolog, tudod.-Hallotta közeledő lépteit.
-Pihenned kell.
-Előbb mondd el mit akartál.-Állt meg Rosezal szemben Isaac.
-Csak el akartam mondani, hogy mennyire sajnálom, nem lett volna szabad azokat a fejedhez vágnom és nem lett volna szabad féltékenykednem és....
-Szeretsz?-Szakította félbe Roset.
-Sajnálom.-Nyögte fájdalmasan.
-Én is szeretlek.-Válaszolt saját kérdésére, majd határozottan megcsókolta Roset.
Hevesen, követelőzőn csókolt, mint aki sosem akarja elengedni, és így is volt. Isaac számára Rose a világot jelentette és ezt oly régóta el akarta mondani neki, hogy most ebbe az első csókjukba minden érzelmet beleadott. Akkor sem váltak el, amikor Isaac felkapta Roset és lassan az ágy felé kezdte cipelni szerelmét.