Teen Wolf-Preferences (✔)

22. Novella

Újabb novella, ezúttal viki667 számára.
Remélem tetszik!😘
Jó olvasást!😘❤

15. Nem akarlak bántani!
30. Szeretlek te tökfej!
40. Hallgasd a szívverésem! Koncetrálj a hangomra! Koncentrálj rám!

Rémálmok

Ajkai az enyemekre tapadtak, majd heves táncba kezdtek. Percekig csókolóztunk, majd mikor már alig kaptunk levegőt, ajkai elindultak a nyakamon lefelé.
-Szeretlek!-Suttogta a fülembe, mikor elhaladt mellette.
Csak egy újabb álom volt és erre akkor jöttem rá, mikor az ébresztőm megszólalt és a nyakamat cirógató ajkak eltűntek.
Még percekig csak feküdtem az ágyban és újragondoltam az álmom.
-Istenem Merci! Hagyj már fel a folyamatos álmodozásokkal!-Temettem fejem a párnámba.
Az ágyamban fetrengésnek az ébresztőm újra szólása vetett véget. Nagy nehezen kikecmeregtem fekvőhelyemről, majd elkezdtem normális külsőt varázsolni magamnak. Fél óra készülődés és enyhe smink után, késznek tituláltam magam és elindultam reggelit készíteni. Lent egy cetli fogadott a lefőzött kávém mellett.
Behívtak a kórházba, szeretlek kicsim, este sietek haza.
Puszi, Anya.
Összeraktam magamnak pár szendvicset, megmelegítettem a kávém, dobtam bele egy kocka csokit és kezdtem volna a megivását, mikor megszólalt a telefonom és a képernyőn megjelent Lydia neve és hívóképe.
-Szia Lyds.-Szóltam bele.
-Hol vagy már?
-A konyhánkban?!
-Nézd, Merci, tudod hogy nagyon imádlak, de Maliaval tíz perce a kocsiban várunk, mert úgy volt, hogy első óra előtt a könyvtárban találkozunk a fiúkkal, de így nem fog menni.
-Bocsánat, megyek.-Nevettem el magam.
Kávémat beleöntöttem egy termoszba, fogtam a táskám és a kabátom, majd kikocogtam a kocsihoz.

-Hali, bocsánat.-Pattantam be hátra mosolyogva.
-Semmi vész.-Mosolyodott el Lydia is.
-Csak ne csinálj ilyet túl gyakran.-Fordult hátra mosolyogva Malia.
-Hé, így pontosan annyit késünk, ami stílusos.-Hajoltam előre közéjük.-És különben is,mindig mi várunk rájuk.
-Fő a stílusosság.-Nézett rám Lydia is.
-Nyomjad.-Tartottam a kezem, mire mindeketten
belpacsiztak, majd Lydia elindította a kocsit.
Az úton csajos témákról beszélgettünk és sokat nevettünk.

Mikor megérkeztünk, Scott, Stiles és Liam már Jeepnek támaszkodva vártak minket.
-Nem siettétek el.-Mondta Liam, mikor elég közel voltunk hozzájuk.
-Fő a stílusosság.-Mondta Lydia, majd meg sem állva mellettük, besétáltunk a könyvtárba.
A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk értetlenül összenéznek és kézmozdulatokkal kommunikálnak, de mivel nem jutottak semmire, bejöttek utánunk. Elfoglaltuk szokásos asztalunkat, kényelmesen hátradőltem és hintáztam a székkel. Mikor Scotték beléptek a könyvtárba, a tekintetem ráragadt a fiúra, végigkövettem a mozgását, még akkor sem vettem le róla a tekintetem, mikor leült velem szembe. Rámnézett és tekintetünk összeakadt, mire elmosolyodott. A mosolyától, a gödröcskéitől, a barna szemeitől, zavarbajöttem és elpirultam, ezért elkaptam a tekintetem, de ekkor megbillent a szék és majdnem hanyatestem, csak Scott akadályozott meg benne.
-Ezt hogy csináltad?-Kérdeztem, mire összenézett a többiekkel.
-Reflex.-Vágta rá és még mindig a karjaiban tartott.
-De ilyen gyors? Az előbb még az asztal másik végében voltál.-Néztem a szemeibe.
-Tudod-kezdte és közelebb hajolt hozzám-ha kijönnél egy meccsünkre, látnád mennyire gyors vagyok valójában.-Suttogta a fülembe.
Lehelletétől egy kellemes borzongás futott végig rajtam és éreztem, hogy pirulok.
Liam megköszörülte a torkát, mire Scott visszaállította a széket velem együtt, majd visszaült velem szembe. Elkezdtem agyalni, Beacon Hills sosem volt normális kisváros. Amikor ideköltöztünk már akkor is sok furcsa dolog történt, ott voltak a teliholdas éjszakák, amikor farkasüvöltéseket hallottam, aztán anya mesélte, hogy volt egy fiú, Isaac Lahey ő is Scotték barátja volt, egyik pillanatról a másikra összeforrtak a törött csontjai. Aztán ott volt Liam, hallottam, hogy egyszer Lacrosse edzésen Scott eltörte a lábát, aztán másnap már simán tudott futni rajta. Malia, Malia többször rámorgott az emberekre és mindenki hallotta Lydia vérfagyasztó sikolyait, ahányszor meghalt valaki. Sokszor utánanéztem már a dolgoknak és vérfagyasztó dolgokat találtam a neten és hallottam pletykákat a suliban. Hallottam óriási fekete szörnyről, ami a suliban rátámadt az emberekre és Scott vörösen ragyogó szemeiről, karmairól és agyarairól, amint nekiment a fenevadnak, de nem akartam elhinni hogy ezek igazak.
-Merci minden rendben? Csak egy meccsről volt szó.-Mondta Stiles, ezzel visszarántva a valóságba.
-Persze, minden rendben, csak rossz volt az éjszakám.-Kamuztam.
-Mért? Mi volt este?-Nézett rám aggódva Scott.
-Semmi, nem fontos.-Ráztam a fejem.
-Azért vagyunk barátok hogy elmondd és nekünk fontos.-Tette kezét Lydia a karomra.
-Ti is fontosak vagytok nekem, de ez tényleg nem nagy dolog, csak egy álom.-Mondtam sóhajtva, majd akaratlanul is Scottra néztem.-És az is marad.
-Nem akarod elmondani? Hátha segíthetünk.-Nézett rám Stiles.
-Tényleg nem fontos. Inkább mondjátok, hánykor kezdődik a ma esti meccs?-Tereltem a témát.
Senkinek nem mondtam mit érzek Scott iránt, nem találtam fontosnak, mivel tudtam, Scott nem így érez.
-Azta, Merci tudja, hogy ma meccs van.-Bökött meg Liam.-Ez igazán nagy előrelépés.
-Az hagyján hogy tudja, de el is akar jönni.-Adta alá a lovat Malia.
-Jó, értem én, eddig nem mentem a meccsekre, sajnálom, oké?-Mosolyodtam el.-De elmondjátok végre, vagy a mostanira se menjek el?
-Hétkor átmegyünk hozzád, segítünk elkészülni, aztán együtt megyünk.-Nézett rám Lydia.
Már épp nyitottam volna a szám, hogy el tudok készülni, de valami azt súgta Lydia többről akar beszélni, minthogy mit vegyek fel.
-Rendben, benne vagyok.-Bolintottam.-Viszont ne haragudjatok, de eszembejutott, hogy még le kell fordítanom egy francia szöveget és nem akarok belerondítani a meghitt első óra előtti képbe, szóval megyek is.-Álltam fel, fogtam a cuccom és meg sem várva a válaszuk, kiviharzottam.
Még túl korán volt ahhoz, hogy bármely osztálytársam, évfolyamtársam, vagy sulistársam bentlegyen, így nyugodtan kuporodtam le a szekrényem elé és próbáltam megnyugodni.
-Merci, csak bemeséled magadnak!-Mondtam magamnak.-A vörös szemek, a visítások, a morgások, a karmok, az agyarak, az üvöltések, a gyors gyógyulás, a szörny, ezek csak filmekben vannak. Ők nem olyanok!-Teljes pánikban voltam, fogtam a telefonom és rákerestem a vérfarkasokra.
Egy csomó találat volt, volt szó Lycaonról az első vérfarkasról, volt szó sisakvirágról, ezüstről, vadászokról a Fenevadról, vérprérikről, a visításra pedig csak egy találat volt, banshee.
-Merci, biztos jól vagy?-Jelent meg mellettem Scott, mire összerezzentem.
-Persze, minden, csak a francia házi.-Léptem ki gyorsan az oldalról, zártam le a telefonom és dobtam a táskámba.
-Ne haragudj, hogy megijesztettelek.
-Nem ijesztettél meg.-Kamuztam, de megremegett a hangom.
-Leülhetek?
-Persze, gyere csak.-Csúsztam alrébb és ahogy leült mellém a szívem annyira felgyorsult, hogy azt hittem kiüti a bordáim.
-Nézd, valami rosszat mondtunk?-Nézett a szemembe.
-Nem, miért?
-Csak mert olyan hírtelen álltál fel és rémültnek tűntél.-Vett lágy hangszínre.
-Tényleg csak az éjszaka miatt.
-Nézd, nem akarom erőltetni, de nekem barmit elmondhatsz.-Fogta két keze közé az arcom és csak pár centi választott el minket.
-Köszönöm, de biztos csak a telihold miatt volt.-Mondtam, miközben felváltva néztem a szemébe és az ajkait.-De te is bármit elmondhatsz nekem.
-Komolyan mondod?-Támasztotta a homlokomnak az övét.
-Igen, komolyan Scott.
-Merci én már régóta el szeretném mondani, hogy s.....-Az előcsengő szakította félbe Scottot és a diákok beömlése az iskolába.
Csalódottan húzodtam el tőle, felálltam, majd elrohantam a mosdóba. Bezárkóztam az egyik fülkébe és próbáltam észheztérni a Scott okozta varázsból. Még percekig ültem a fülkében és szídtam magam, hogy így elrohantam, anélkül, hogy meghallgattam volna.