Barátság Extrákkal!?❤️

2.rész

Mikor elhajoltam, Derek meglepődött arcal fürkészett.

-Ehh...Lena-szólalt meg

-Igen?-nézten rá mosolyogva

-Elakartam neked már korábban is mondani, csak nem tudtam hogy mondjam el. Tudod....nekem barátnőm van-jelentette ki kicsit ijedten.
Nem tudtam mit reagáljak, teljesen ledöbbentem. Csak meredtem magam elé és próbáltam feldolgozni, amit Derek mondott.

-Te ezt komolyan eltitkoltad? Most teljesen idiótának tűnhetek a szemedben! Jézusom megcsókoltalak, neked meg barátnőd van!-keltem ki magamból, erre megfogta a karom és behúzott a szobámba, nehogy anyáék is meghallják!

-Nyugodj le kérlek! Nem vagy idióta! Nem tudhattad!-próbált nyugtatgatni, de nem igazán sikerült.
Föl-alá járkáltam a szobámban és végig az az egy mondat ismétlődött a fejemben..."barátnőm van!"

-Kérlek, most menj el! Nem akarlak megbántani, sem kiabálni veled! Így lesz a legjobb!-mutattam az ajtóra, majd lehuppantam az ágyra és szorosan megölelten a párnámat.

Derek az ajtó felé vette az irányt, de mielőtt kiment volna megfordult és szomorúan rámnézett!

-Sajnálom Lena!-majd kiment a szobámból, lesietett a lépcsőn és mikor becsapódott a bejárati ajtó...elsírtam magam!

Egész este sírtam, anyáék olyan hét körül bejöttek a házba, a feldíszített nappaliban foglalt mindenki helyet, majd folytatták a beszélgetést. Nem mentem le hozzájuk, nem akartam megzavarni őket. Próbáltam utolérni Carlat, de nem vette fel a telefont, biztos még mindig a szüleivel nyaral.

Teltek múltak a napok, Dereket már nagyon régen láttam, nem is beszéltem vele, biztos a barátnőjével tölti az idejét. Nem tudtam elfelejteni azt a tekintetet, azt a mondatot, amit aznap mondott....
Iszonyatosan megviselt ez az egész, de az a legnagyobb baj...hogy én magam sem tudom mit is érzek iránta pontosan.

-Lena...nagyi keres telefonon.-kiabált fel anyu lentről, majd leszaladtam hozzá és elvettem tőle a telefont.

-Szia nagyi!

-Szia Kincsem! Figyelj csak...mit szólnál hozzá, ha eljönnél hozzám néhány hétre?-a hangján hallatszódott a lelkesedés.
Gondoltam magamba, úgyis egy kis nyugira van szükségem, hogy elterelődjön a figyelmem és ne foglalkozzak Derekkel.

-Rendben nagyi! Összepakolok, veszek jegyet a vonatra és még ma elindulok!

-Ezt örömmel hallom! Akkor nemsokára találkozunk, addig is Puszillak!

-Én is téged nagyi!

Amint leraktam a telefont felrohantam a raktárszobába és előkerestem a legnagyobb bőröndöt. Sajnos tanultam a legutóbbi alkalomból....anya a fél bőröndöt telepakolja mindig vagy receptekkel vagy épp kész sütikkel, hogy vigyek mamának. Megfogtam és átvittem a szobámba. Imádom a nyarat, így nem kizárt, hogy nyári ruhákból van a legtöbb a ruhásszekrényemben. Elraktam majdnem a fél ruhatáram, majd néhány pár cipőt és 1-2 táskát. Mikor készen voltam lementem anyához és ahogy sejtettem 3 doboz süti és 2 receptes könyv várt a konyhapulton.

-Anyu ezt mindet vigyem?-meredtem a konyhapultra, mintha nem tudnám a választ.

-Igen Lena! A nagyi még nem olvasta a legújabb szakácskönyveim, illetve ez néhány süti, aminek a receptje benne van a könyvben.

-Rendben anyu!-beraktam a dobozokat és a könyveket a bőröndbe, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Szeretlek anyu!-jó szorosan megöleltem, majd egy puszit nyomtam a homlokára.