ELŐSZÓ
>>JeongHan szemszögéből<<
Rohantam a kollégiumi szobámba és gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót. "Oh te jó ég! Nem hiszem el,hogy elfelejtettem!" Kiáltottam izgatottan miközben az ágyamhoz siettem. Elkezdtem lelapogatni az ágyneműt és meggyőződtem róla,hogy szép és rendezett volt az ágyam.
A másik ágy tökéletes volt mivel senki sem használta. Utána gyorsan fogtam magam és elkezdtem az újonnan kimosott ruháimat kivasalni. Negyed órányi farmernadrág, póló és más dolgok kivasalása után felakasztottam azokat és összeestem az újonnan megcsinált ágyamon, majdnem lehelet nélkül.
"Egy idióta vagyok!" Kuncogtam. "Ezt már órákkal ezelőtt kellett volna megtennem,de mindenről elfeledkeztem."
Újra rendesen kaptam levegőt és felültem. Eléggé magányos voltam abban a szobában. Egy kétéves művészeti egyetemre jártam és eldöntöttem,hogy a diák kollégiumba fogok lakni ahelyett, hogy az sulitól távolabb béreljek egy szobát. Pár hónapja kezdtem csak a sulit,de már rájöttem a titkok nyitjára a környéken és meglehetősen jól tudtam a napi beosztásomat. Amióta csak ide járok csak én laktam ebben a kollégiumi szobában,de ez mind nemsokára megváltozik.
Odasétáltam az antik asztalomhoz nem túl messze az ágyamtól és elővettem egy vázlatfüzetet és egy ceruzát. Leültem az ágyamra és a ceruzát az államhoz érintettem gondolkozva azon,hogy mit is rajzoljak. Agyhalott voltam aznap,úgyhogy végül nem rajzoltam semmit se. Ránéztem az órára és láttam,hogy van egy pár órányi szabadidőm még. Elmosolyodtam. "Nem lenne rossz ötlet elugrani a valahova egy órára meginni egy kávét." Mondtam magamnak miközben elindultam az ajtó felé.
Késő ősz volt és így egy kicsit hideg volt kint. Feldobtam magamra a fekete két gombsoros kabátomat, egy pár klasszikus piros és fehér teniszcipőt és egy fekete sálat. Oh! És el ne felejtsem a válltáskámat amiben a laptopom és a rajzcuccaim vannak. Ezzel és a pénztárcámmal együtt elhagytam a szobát és kisétáltam. A hideg levegő megütött ,mint egy téglafal. A kezeimet gyorsan eldugtam a kabátom zsebébe és a fejemet amennyire csak tudtam a mellkasomhoz közel húztam,hogy nehogy még jobban kihűljek. Majd kisétáltam az egyetem kapuin és elindultam,hogy egy közeli kis kávézóba megálljak.
Olyan 10-perc vagy negyed óra múlva ott találtam magamat a kávézó ajtaja előtt. Beléptem a kicsi kávézóba és amikor kinyílt az ajtó egy csengő megszólalt felettem ahogyan besétáltam. Odamentem a pulthoz és megrendeltem a szokásost: fekete kávé és egy csokoládéval megszórt fánk. Ezután kifizettem a pultost és türelmesen vártam,hogy elkészüljön. Miközben vártam észrevettem egy korombeli fiút akinek .... haja volt.
Egy kicsivel rövidebb nálam és nem is volt rajta kabát amitől kirázott a hideg. Nem hiszem el,hogy nem fázott. Egy kék flanel póló aminek az ujja fel volt tűrve, kockás sál, fekete szűk farmer és fekete hosszú szárú csizma volt rajta. A kezei a gatyája mellső zsebeiben voltak és mellettem állt. Amikor a pultos odament hozzá, ő csak egy kicsi fekete kávét kért, ennyi, semmi mást. Elkezdtem bámulni a srácot minden egyes vonását megfigyelve. Egy másodperc múlva pedig valaki megérintette a vállamat.
"Uram, készen van a rendelése..." A pultnál dolgozó ember mondta ahogy a kezébe tartotta a kávémat és a fánkomat.
Egy kis mosoly szökött az arcomra, és élénkvörös lettem. "Köszönöm" Mondtam miközben elvettem félénken. Majd elsétáltam egy kétszemélyes asztalhoz, a kávézó elülső ablakánál és elővettem a laptopomat. Ötleteket kerestem egy iskolai projekthez, ugyanis nem merült fel egy ötletem se. Belemártottam a fánkot a kávéba és haraptam egyet bele miközben az internetet fürkésztem néhány inspirációért. Újra bemártottam a fánkomat és még egyszer beleharaptam.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Love is love
FanficJeonghan szerelmes lett belé már aznap amikor először találkoztak azon a hideg, őszi napon. Jeonghan mindig is szerette őt, de félte bevallani...túlságosan félve attól,hogy az új legjobb barátja az új legszörnyűbb ellensége lesz. Cheol sohasem volt...