A múltunk súlyán múlik a jövőnk szépsége. // Wolfstar

A történet kezdete

A nevem Remus Lupin és 16 éves vagyok. A Roxfort varázsló és boszorkány képző szakiskola 4. évfolyamos növendéke. Egy vérfarkas támadás teljesen megváltoztatta az életemet. Vérfarkas vagyok, megharaptak és onnantól kezdve pokol az életem. Már az elemiben is kikerültek azok, akik tudták mi vagyok, de végül a kegyelmes és mélyen tisztelt Dumbledore igazgató úr felvett ebbe a csodás intézménybe. Persze ideérkezésem előtt elvégzett néhány óvintézkedést, hogy ha át kell változnom akkor azt biztonságosan tehessem.

Jól éreztem magam itt és lettek barátaim. Három velem egyidős fiú Peter, James és Sirius. Minden időmet velük töltöttem bár valamivel szelídebb és szorgalmasabb vagyok, mint a három bajkeverő. A jegyeim is sokkal jobbak.
James és Sirius a legjobb barátok voltak mindig is, de Peter csak utánunk futkosott mivel szüksége volt a védelmünkre hisz elég gyenge és védtelen.
Egy idő után kiderült a dolog, hogy vérfarkas vagyok... Pontosabban James rájött. Azt hittem vége mindennek, de ők mellém álltak. Főleg Sirius. Ő ekkor kezdett el védelmezni.
Segíteni akart nekem a legnehezebb estéken is, de emberként ezt nem tehette meg. Hónapokig a klubhelyiség asztalán aludt, könyv tornyok között. Kereste a megoldást, hogy velem lehessen teliholdkor is. Mindig én takartam be vagy ébresztettem fel és kísértem a hálótermünkbe. Talán igazán ekkor kezdtem el érezni valamit iránta. Mikor láttam a kócos fekete tincseit az asztalon heverni és tudtam, hogy csak miattam marad fent. Beleszerettem a barátomba.
De, végül megtalálta a megoldást. Animágus lesz! Sok kísérletezés után sikerült neki és ezzel szebbé tette az életem, később James és Peter is sikerrel járt. Sirius kutya, James szarvas, Peter patkány alakot volt képes felvenni.

Most a jelben járunk. Én szerelmes vagyok Siriusba, James pedig Lily Evans-be. Miután James minden idejét Lily-vel töltötte, Peter pedig magolt, mert fél a bukástól. Ketten maradtunk Tapmanccsal. Minden időnket együtt töltöttük és megismertük egymást. Esténként együtt tanultunk és megvédett Lucius Malfoy sértegetéseitől. Én pedig mindig bekötöttem a sebeit, amiket a nagy szája miatt szerzett. (Mondjuk azt se ápolnám, akivel Sirius verekedett, rosszabbul fest, mint Black az biztos.) Kiegészítettük egymást. Ez így ment kb egy félévig majd a barátságot valami megszakította.

Egy Roxmortsi kirándulás után ki akartuk próbálni az új szerzeményünket (végül ezt is ketten csináltuk, mert mindenkinek dolga akadt). Elbujtunk egy nem túl forgalmas folyosón majd az új varázs felelsz vagy mersz készlettel kezdtünk játszani. Mikor unalmasak lettek a feladatok nehezítést kértünk a beszélő pergamentől.

-Na gyerünk Remus! Felelsz vagy mersz?

-Merek! Leszek bátor! - Erre kidobott egy cetlit a pergamen. „Ülj a társad ölébe." Ennél jobb nem is lehetne. Szerelmes vagyok Siriusba most pedig az ölébe ülhetek.

-Mit ír? - Elvigyorodott és a piros pofimból arra következtetett, hogy biztos valami vicces dolog. Oda mentem hozza majd vele szemben az ölébe ültem.

-Mit akarsz cica? - Erre a kijelentésre azt hittem menten elájulok!

-Ezt kérte a pergamen! Hogy üljek a társam ölébe...- Egy sejtelmeset hümmögött, majd hangosan felkiáltott, hogy „merek". Mire kapott egy cetlit. Amíg olvasta én lekászálódni igyekeztem róla.

-Ne olyan gyorsan! Szükség lesz rád ehhez a meréshez. - Meglepődve vissza ültem. Mikor megakartam szólalni megcsókolt, az ajkai finomak és puhák voltak ahogy az enyéimre feküdtek. Nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek. Megfogtam a vállát és viszonoztam mire ő is felbátorodott, falni kezdte az ajkaimat és egyik kezét az arcomra másikat a derekamra helyezte. Kis idő múltán a nyelvemet kérte táncra. Nem tudtam mit illik tenni, ha végig nyalják az ember ajkait így szimplán kicsit kinyitottam a szám mire Black elkezdett egyre bentebb hatolni az ajkaim közt. Pár pillanat múlva belejöttem a dologba és kezdtünk mind ketten a rózsaszín köd áldozatai lenni. Életem első csókját pont tőle kapom. Kb 2-3 perc intenzív csókcsata után elhajoltunk és egymás szemébe néztünk. A gyönyörű szürke szemei az izgalomtól csillogtak. Várta, hogy megszólaljak, de nem mertem és azt se tudtam mit illene mondani. Végül ő törte meg a csendet a mély és érces hangján.

-Jobban csókolsz, mint a legtöbb csaj Remus. Libabőrös lettem. -

-Gondolom az undortól, hogy a haverod visszacsókolt. -

-Hm? Te nem a haverom vagy. Annál sokkal többnek tartalak mióta láttam ahogy összetörsz James szavai alatt, amikor elmondta mi vagy. Te vagy az életem értelme. Megakarlak óvni és megtartani csakis magamnak örökre. Szeretlek Remus. Azért lettem libabőrös mert végre veled csókolózhattam. -
Ahogy ezek a szavak elhagyták az ajkait én ledermedtem. Annyit tudtam kinyögni csak, hogy...

- Én is szeretlek. -Megállt körülöttünk az idő és csak bámultuk egymást, amíg Lucius Malfoy idegesítő hangja meg nem törte a folyosó idilli csendjét mi pedig rejtőzhettünk el...