A múltunk súlyán múlik a jövőnk szépsége. // Wolfstar

Karácsony, rózsák és könnyek

Majdnem egy év távlatában olyan elenyészőnek és mégis éltetőnek tűnik Sirius csókja. Éppen december 22.e van, a csókunk pedig azóta is a múlt homályába veszve és mégis a fejemben olyan élénken létezik. Mióta az megesett Sirius kicsit még védelmezőbb lett felém, de az elmúlt időszak mind a kettőnk számára egy megalkuvó időszak volt. Epedezve néztük egymást és minden rémálmom mézédes lett, mert miattuk volt okom összebújni vele és így egy kis örömöt nyújtott a rideg falak között. A Roxfort az otthonom tudom jól, de mégis néha a hatalmas kőfalak megfojtanak... a tanórákon néha alig tudok figyelni és elenyésző mennyiségű olyan zug van ahol azt érzem biztonságban vagyok és nem pedig a halált vágyom.

-Remus. Ideje ébredezni cicám.- Keltet a fekete fürtjei csinizésével Sirius. Amikor nagynehezen megemeltem a fejem és azokba az ébenfekete szemekbe néztem szinte azonnal kisuhant a fejemből annak a gondolata, hogy a közel jövőben bevetem magam a halál örök tengerének habjai közé. Hogyan ? Te aki annyi mindenen mentél keresztül és mégis ragyogsz.. hogyan és miért pazarlod magad rám?

-Mi az kedves álomszuszék? Talán szellemet látsz? Na, ideje elbúcsúzni a hazautazóktól és megnézni idén vajon hány árva lélek fog itt bolyongani... mármint diák, nem szellem.- Fejezte be eszmefutatását Tappmancs elgondolkodva.

-Jó-jó, kelek már te, nagy dög. Szállj le rólam és akkor felállok..- Mondtam egy nagy ásítás közepén.

-Mi az nyuszifül? Én nem vagyok elég, hogy jól megmérev... akarom mondani kikelj az ágyból?- Kuncogva ezzel lekászálódott rólam és még utánam szólt. 

 -Pedig megesküdtem volna, hogy van egy jó kis reggeli „problémád".- Mit ne mondjak kellően vörös lettem és a mosdóban kötöttem ki egyből. Mivel Dumbledore tud a kis vérfarkas problémáról a szobánkhoz társul fürdő, ha esetleg vér vagy szőrcsomó köpés miatt kéne.

//18+ veszély//

Ahogy bementem a hátamat a hideg csempének támasztottam és lecsúsztam a földig. Éreztem ahogy dobban a szívem úgy lüktet a merev tagom is amin nem olyan rég álmomban kedves szerelmem dolgozott, reggel pedig egyenesen rajta ült. Nem tudom visszatartani a késztetést, pedig annyira mocskosnak érzem magam amikor ezt teszem.

Lassan a boxerembe nyúltam, csak a pólóm fedte a testem ezen kívül így erősen sütötte a hideg csempe a vágyban úszó testem. Az ujjaimat lassan a merev tagom köré kulcsoltam és a hideg ujjak hatására egy lágy sóhaj hagyta el az ajkaim így jobbnak láttam egy bűbájjal hangszigetelté varázsolni a helyiséget és egy mozdulattal be is zárni.

Most, hogy nyugtom volt lassan elkezdtem a csuklómat fel és alá mozgatni, minden pici mozdulattól megrezzent a testem. Olyan rég éreztem ilyet, hogy a sóhajaim visszafoghatatlan rohamként törtek rám. Főleg ahogy az álmom képeit idéztem magam elé, Siriust ahogyan meztelenül magához szorít, gyengéden végigsimít a gerincemen aztán rámarkol a fenekemre egy kéjjel teljes csók közben, majd tagját lassan az enyémmel együtt kezdi kényeztetni kezeivel mindaddig amíg... és ekkor ívben hajlott meg a gerincem a kéjtől ami hirtelen a testembe áramütés szerűen ütött. Törlőkendőért indultam, hogy feltöröljem a szennyet amit okoztam majd rájöttem hogy úgy remegek, hogy felállni is nehéz.

//18+ vége//

Ezek után vettem egy forró vizes fürdőt és csak kattogtak a fogaskerekek a fejemben. Az elmúlt időszak förtelmes volt, mindet megtettem, hogy Sirius jobban legyen, de most az se tudom ki vagyok. Az a fiú akit szeretek elvett tőlem mindent és új életet adott. Elvette a bánatot és a fájdalmat amiben eddig éltem és adott helyette szeretetet, de nem eleget ahhoz, hogy érezzem, hogy élek.

Ezekkel a démonokkal vagyis a hiányukkal megküzdve kiléptem a szobánkba ahol az ágyon egy adag ruha és egy jegyzet hevert. „Ma nem kell egyenruhában lennünk szóval választottam neked ruhákat. Puszi, Sirius U.i.: remélem a pulcsi nem lesz nagy, de legalább nem leszel olyan mint akit a nagyi szekrényéből kaptak elő. ;)"

-Héj! Nem is öltözködöm úgy mint...- Mordultam fel majd közelebbről is megnéztem a ruhákat. A fekete farmerem és egy fekete L-es férfi pulcsi hevert az ágyon, sóhajtottam, majd kivettem egy fehér garbót a szekrényből, hogy a nyakamon lévő hegeimet takarjam. Miután felvettem mindezt megálltam a tükör előtt, egy aránylag magas srác nézett rám onnan vissza világos kissé talán vöröses barna hullámos tincsek rengetege mögül. Ami a ruházatot illeti egy fehér garbó nyaka lóg ki a fekete oversize pulcsi alól ami majdnem egybe folyik a fekete farmerrel. Amikor előre akartam lépni valami megcsörrent a zsebemben. Furcsállva belenyúltam és egy ezüst színű lánc volt ott. Nem is Sirius lenne gondoltam magamban, majd beadtam a derekam. Feltettem a láncot a nadrágra.

Mikor megláttam mennyi az idő lerohantam az ebédre, a terem már tele volt fiatal növendékekkel akik izgatottan mesélték miket kértek karácsonyra. Én egyenesen Siriushoz rohantam aki éppen egy nagy csirkecsontot szorongatott amin az imént megesküdnék, hogy még egy kiló hús lehetett.

Lehuppantam mellé és szedtem a tányéromra néhány dolgot, hiába nem volt étvágyam. Hogy is lenne, hisz hosszú ideje először leszek Siriussal kettesben, mert egy jó ideje mindig haza hivatta az anyja, de most azt kérte karácsonyra, hogy bent maradhasson. Plusz az igazat megvallva az elmúlt időszakban eleve nem volt étvágyam. Kicsit le is vagyok fogyva így belegondolva.

Nagy sóhajjal az étel egy hányadát egy feneketlen zsákba ürítettem és folytattam az eszegetést. Lassú percek múlva vége szakadt az ebédnek és akik hazamentek lassan elindultak a főbejárat felé, ahol egy hosszas ölelkezés múlva a mi kis csapatunk számos tagja is elindult haza, mert nekik van olyan minőségben.

Amikor mindenki elhagyta a kastély épületét jött a társasozós, forralt boros félrészeg beszélgetés a kedvesemmel, mindez kihúzódott takarodóig amikor is megvártam, hogy Sirius elaludjon aztán pedig kimentem a tó mellé a növő hold fényében sütkérezni. A nálam lévő adag húst átadtam a sérült róka mamának, ahogy azt minden este teszem, hát igen szar dolog az insomnia. Bár szeretem nézni ahogy az anya oda hozza kis rókákat nekem megmutatni, mindig egyre nagyobbak és szebbek.

Ekkor vettem észre, hogy kijöttek a karmaim.

-Faszom..- Megint majdnem telihold van. Ekkor valami teljesen elborította az agyam és magamba martam. Minden kicseppenő vért élveztem, végre érzek valamit és az lehet bármi csak legyen valami.

A következő emlékem egy hatalmas üvöltés és valaki megragadja a karom. Ezután eszméletemet vesztettem és a fürdőben ébredtem Sirius pólójában és boxerben, ahogy az én kedvesem előttem zokog.

-Sirius?- Ezzel a kezem az arcára tettem. Felkapta a fejét és az ölébe kapott.

-Annyira utállak! DE ANNYIRA!- Ekkor megcsókolt és éreztem ahogy még mindig folynak a könnyei. Amikor elhajolt az ajkaimtól a szemeibe néztem, amik teljesen vörösen izzottak a sírás miatt. Nem tudtam mit mondani, hiszen amennyire megakartam óvni legalább annyira összetörtem most azzal, hogy nem bírtam őszinte lenni és összetörtem az érzéseim alatt, mert féltem tőlük.

-Sirius én... tudod én.. egy róka anyát ettek az ebédem felével aki megsérült egyszer miattam. Nagyon szépek a kicsinyei, megmutassam ?- Ekkor a fekete hajú fiú rám nézett és teljesen ledermedt.

-Remus.. te teljesen hülye vagy.- Ekkor úgy elkezdett nevetni, hogy le kellett ülnie velem az ölében, hogy el ne ejtsen.

-Amúgy.. nem fáj semmim. Miért ?- Néztem rá egy pár perc ölelkezés után, ekkor a homlokomra adott egy csókot.

-Tudok én bájitalt főzni ha akarok..-