A múltunk súlyán múlik a jövőnk szépsége. // Wolfstar

Hogyan tovább?

-Tudod Sirius ez nem a te hibád volt!- Keltem ki magamból felocsúdva a kezdetleges sokkból.

-Hisz.. te akkor még csak 14 voltál! Egy gyerek. Egy gyerek tele érzésekkel, ő szinte kihasznált bármilyen rossz is ezt hallanod. Nem volt tőle jogosak... neked minden tetszett amit veled tett?-
Egy pillanatra rám nézett Tappmancs és megrázta a fejét.

-Az emléke és a bűntudat megszépíti az egészet és elvakulttá tesz. Hiszen igen is lesz más aki szeretni fog! Mert te egy csodás ember vagy és nem tehetsz arról amilyen családod van. Ha tőlük nem kapsz szeretetet mástól fogod igényelni. Valakitől aki megadja és az már nem a te hibád, hogy az a személy teljesen rád támaszkodott amikor neked is támasz kellett. Nem volt elég a saját gondod még az övét is a nyakadba sózta.. és.. és- Halkultam el ahogy a düh és érzések keveréke, hol fellobbant bennem hol elcsitult.
-Hagyd Remus... lehet igazad van, de nem akarom, hogy az én gondjaimat kelljen megoldanod, úgyse ma volt.. csak túljutok ezen.- Felakart mellőlem állni, de vissza húztam és szemébe néztem.
-Tappmancs.. figyelj rám ide. Amit elmondok az biztosan igaz, egyrészt. Másrészt pedig, te sose leszel a terhemre. Miattad élek igazán és csak miattad van erős minden reggel felkelni bármennyire is fájnak a sebeim. Ez nem sokkal másabb mint amikor bekötöm a sebeidet egy bunyó után. Mindig itt leszek neked! Mindig. Ha tetszik ha nem, és mindig kezelni fogom a sebeid legyenek akárhol is.- kezemet a mellkasára tettem ezzel jelezve, hogy a szívére utalok.

-Megérdemled a törődést és a szeretetet. Jobban mint a legtöbben Sirius.- Black arcán egy aranyos kis mosoly jelent meg.

-Hát Remus. Legyen igazad és nagyon szépen köszönöm. - Jól estek a szavai.

-Nincs mit, érted bármit.- Ekkor a cuki mosoly az arcán kaján vigyorrá torzult.

-Na és haaa esetleg este magányos lennék ? Vagy következőre eltörném a jobb karom és nem tudnák aznap helyre hozni akkooor segíteném rajtam, mert bal kézzel nem megy? Meg ugye azt is mondtad, hogy minden sebem bekötöd vagy begyógyítod legyen bárhol... hát lehet ha ez így van kövire direkt tökön rúgatom magam egy mardekárossal.- Ezek után köpni nyelni nem tudtam. Mármint most mesélte el élete traumáját.. most vigasztaltam meg. Erre ezeket mondja és mit ad Isten rám is kacsint.

-Hát izé.. én nem így értettem.- Hebegtem elpirult arccal miközben a kezem még mindig a mellkasa közepén volt.

-Na, majd este kérem a kezed pont ugyan ide csak a pólóm alá. Bár a cirógatás jobban este mint a sima tapintás, de azért haladunk.- Elkaptam a kezemet és a fekete hajú lovagom mosolyogva elindult le a toronyból. Én valahogy ezt nem tudtam hova tenni. Ugye... nem? Nem akar bromancebe tenni? Az instant friendzone. Elkeudtem fejemet a falba verni kb mivel lehet az egyetlen jó alkalommal amikor belsőséges beszélgetésem volt vele azt elkurtam és most azt hiszi, hogy csak a barátja akarok lenni. Vagy mi van ha ez utalás volt ? És tetszem neki. Ahh biztos nem. Végül a monológomnak a fejemben az vetett véget, hogy Sirius felordított, hogy

-Remus... vonszold már el a segged vagy ölben vigyelek le? Fel is feltaláltál egyedül, nagy fiú vagy már te.- Jós mosolyogtunk mind a ketten ezen és elindultam le. Legyen akár mi is én megszelídítem ezt a farkast.. vagy kutyát, de az részletkérdés.
Le érve Sirius céltudatosan megindult. Igazából valamerre, én pedig kis csikó módra követtem. A Quiddtich pályára mentünk ahol a kezembe dobott egy ütőt meg egy mezt. -Akkor ütögessünk kicsit. Úgyis ügyesen repülsz.- Na igen, itt távozott belőlem minden erő és kb gyökeret vertem. Félre értés ne essen a játékot szeretem. Csak hát én egy aránylag vékony srác vagyok. Sirius meg, hát Sirius. Nagyon jó minden sportban. Ebben is többek közt és az erőléte is. Lenyűgöző. Biztos vagyok benne, hogy holnao fogok felébredni a gyengélkedőben.

-Legyen. De legyszi ne nyírj ki.- Mondtam szarkasztikus hangon.

-Dehogy nyírlak kisfarkas. Az elsőnél mindig óvatos vagyok.- Mondta kacsintva és máris a levegőben volt és intett nekem, hogy időm se legyen elemezni amit mondott. Fel is repültem majd elkezdtünk játszani. Mindaddig amíg nem a föld kapott el. Nem Black hibája volt igazából, nekem hagyott inkább ki az egyensúly érzékem. A következő emlékem az ,hogy a sárban heverek és a fekete hajú lovagom ébresztget miközben úgy cseng a fülem, hogy szinte fel akarom már venni.

-Mi van cica? Valaki levágta a bajszod, hogy leestél?-
Nagy nehezen feltámaszkodtam és megráztam bágyadtan a fejem. -Túl életem!- Ezzel vissza is feküdtem nevetve a sárba.

-Kicsit játszhattad volna tovább a holtat, hogy szájból szájba keljen lélegeztetni.- Mondta ezt a szépfiú miközben közel hajolt hozzám és homlokát enyémnek nyomta.

-Sajna felkeltem úgy rázogattál, szóval hamarabb is elkezdhetted volna.- Mondtam ezt kellő óvatossággal humorosan. Mire ő felkelt mellőlem mosolyogva.

-Na gyere szépfiú, kárpótlásul megfürdetlek.- Tetszett az ötlet így miután segített felálltunk és megcéloztuk a prefektusi fürdőt. Nekem oda ugyis szabad bejárásom van. Tetszik ezaz új Sirius. Mintha finoman kezdene a viccek által megbarátkozni a gondolattal, hogy szeressen valakit. Pontosabban engem. Már csak legyen igazam. Bárcsak az lenne...