MEGGYFA. ✧ LEE TAEYONG !

vi.

✧ ━━━━━━━━━━━━━━━━━━ ✧

ÖTÖDIK RÉSZ

HETEK teltek el az utolsó találkozásuk óta. a tizenöt éves fiú gondolatai csak a szerelme körül forogtak. mindenhol ő járt a fejében.

csak mosolyára tudott gondolni. szemeire. kellemes hangjára. mámorító érintéseire.

úgy gondolta jelt kéne adnia magáról. nem haragudhat örökké arra az emberre, akit mindennél jobban szeret.

így azon a bizonyos nyári napon ellátogatott a lee rezidenciára. a meggyfához, amelyen a szabadidejét ütötte el taeyong szokása szerint.

" heló. " mondta félénken jaejoon. taeyong azonnal felé kapta a fejét, és fülig érő szájjal mászott le a fáról.

magához ölelte a törékeny kisfiút, s egy puszit nyomott annak homlokára.

" tudod mennyire hiányoztál? " szorította magához erősebben jaejoont.

" nekem is hiányoztál, taeyong. de csak mert szeretlek. "

egy csók elcsattant kettejük közt. sőt mi több, kettő is. a lágy puszikat felváltották a szenvedélyesebbek.

hiányzott már ez jaejoonnak.

taeyong hajába túrva viszonozta csókjait.

nem akart elválni. de tudta, hogy ez így nem helyes. nem érezte lezártnak a jaehyun ügyet.

" még mindig vele vagy? " kérdezte jae halkan.

" eddig sem voltam vele. jaejoon, tudod, hogy te vagy a szerelmem. nem fog ez változni. "

így is lett.

nem volt többé olyan, hogy jaehyun és taeyong.

csak jaejoon és taeyong volt. elméletben.