Bombázó {SPN}

11.-Hogy történhetett?

Dean erősen tartott magához. Az adrenalin csak úgy dolgozott bennem, majd a hajamat kezdte simogatni. A mellkasom egyenetlenül emelkedett fel és le. Félénken beletúrtam a hajába. Egyre szorosabban tartott és éreztem minden egyes porcikáját. Gyengéden elengedett majd kinyitottam a szemem és megláttam. Azt a gyönyörű szempárt ami az én barna szemeimet nézte.

-Gyere!-nyújtja felém a kezét. Elkapom, majd felpattanunk a földről. Dean arcáról egy levakarhatatlan mosoly van, de az én arcom se néz ki másképp. Csak az én arcom teljesen vörös.

Kimegyünk a szobából. Sam sehol. Dean felemel egy cetlit az asztalról, majd felolvassa:

-Elmentem! Ha végeztetek hívjatok fel!- Sam tudom mire gondolt. Dean az arcom láttán felröhögött. Szerintem sose látott még ennyire zavarban egy lányt se. A kezeimet nem engedte el. Furcsa, mert szerintem senki nem tudna elvinni, de ha ez neki megnyúgvás, ha foghatja a kezem, akkor rendben. Dean kikapta a zsebéből a telefont, hívta Sam-et, majd kihangosította.

-Dean ilyen gyors volt?-hallok egy meghökkenő hangot. Dean kicsit elmosolyodik. Köhintek egyet, hogy tudja Sam, mit mondjon, mert én is itt vagyok.

-Hol vagy?-érdeklődik Dean.

-Öm...Aby-nél!-nyögi ki mire én csak elmosolyodok.

-Akkor jó szórakozást! Szia!-tenném le, de Dean megállít.

-Hozd Aby-t ha jössz!-mondja.-Várunk!-majd lerakja.

Felvont szemöldökkel nézek Dean-re.

-Na ne legyél már ilyen!-tárja ki a karjait.-Gyere ide!

Keresztbefonom a karjaim, majd megfordulok és a könyvek felé megyek. Egy csalódott "kisfiút" látok mikor visszafordulok és csak kuncogok egyet.

-Addig mit csináljunk?-vonom kérdőre, mire csak egy hatalmas perverz mosoly ül ki a szájára.

Megforgatom a szemem, majd közelebb megyek hozzá. Próbálok úgy tűnni, mint aki valamit szeretne most. Dean meglepődötten néz, de aztán csak az arcára adok egy puszit.

-Ezzel érd be egy hétre!-húzódok el tőle.

Mérgesen néz rám, mire elfutok a konyhába.

-Ilyet nem játszunk!-hallom Dean hangját, de ekkor egy ajtó csapódást is kintről.

-Mizu Dean?-hallom meg Sam hangját.

Köszönöm Istenem.

-Semmi különös! Abby?-vonja kérdőre.

-Nem jött el, más dolga van!-hallom kicsit halkabb hangját.-Jess??

-Élek!!-bújok elő.

Sam csak nevetve rám néz.

-Mit csináltál ott??-néz rám, mint egy idiótára.

-Dean bántani akart!!-mondom kislányos hangon.

-Nem is igaaaz!! Csak játszani akartam!-vigyorgott.

-Aha persze, persze!-folytatom.

-Akkor ne hidj nekem! De tudod...-kezdte volna.

-Na jó elmegyek keresek valami ügyet inkább! Úgy viselkettek mint az ovisok!-nevet.

-Nem is igaaaz!-szólalunk meg egyszerre Dean-el, mire csak elmosolyodok.

-Oké, oké.-teszi fel védekezően a kezét Sam.-Akkor jöttök, vagy még...

-Megyünk!-indulok meg.