Múló idő "BEFEJEZETT"

3. rész - A valóság

Előre szeretnék szólni, hogy ez a rész eléggé "erőszakos" lesz.

-Nos kislány... Üdvözöllek azon a helyen, ahol a hátralévő nyomorult életed fogod leélni...

Kate hátán egyből végig futott a hideg és lesápadt. Nem volt sok ideje gondolkodni... Ned egy határozott mozdulattal letépte a hátáról a táskát, majd félre dobta a konyhába. A lány próbált kiszabadulni erős karjai közül, de hiába. Bevonszolta a szobába, majd lefektette a kanapéra.

-Kérehwhmm... -nyögte Kate

-Nyugodj le kislány. Ne mozgolódj annyit, mert fájni fog. Nagyon...

Kate a felszólítás ellenére is próbált kiszabadulni, ezért Ned az arcára vágott egy nagy pofont.

-ÁÁÁÚHH!!

-Nem mondom el még egyszer te ribanc! Alig fogsz bármit is érezni... Csak az első lesz rossz. Utána meg fogod szokni. -nevetett Ned

Ezzel elszakította a ruháját hátul, majd a dinnyés szoknyáját is letépte. Végül a bugyiját is lehúzta. Kate próbált belemarkolni a karjába, de lefogta mind két kezét. A lábait meg a sajátjaival szorította.

-Nah látod? -kérdezte Ned lihegve - Nem is olyan rossz. Igaz még nőnöd kell egy kicsit, de lesz időnk... Bőven... -mosolygott

Kate kisebbeket nyögdécselt, miközben arra gondolt milyen jó lenne, ha Brandon hirtelen megjelenne és agyon verné ezt a rohadékot.

-Áhhhh.... Ez nagyon fáj!! És nem hadja abba egy percre sem... Azt hiszem megadom magam. Különben tényleg csak rosszabb lesz....

Miután Ned eltávolodott Kate hátsójától, a lány össze kuporodva próbálta eltakarni a nemiszervét a széttépett szoknyájával, ellenben a férfival aki bátran mutogatta a sajátját.

-Mi lesz te szarházi?! Ne légy szégyenlős. Még nem végeztünk.

Ned megpróbált megint közelíteni, de a kislány belekarmolt a jobb kézfejébe, amitől hátrálni kezdett.

-Ahhh... -nyögte a kezét markolászó Ned - Szeretem a harcias lányokat. Így legalább sokkal durvább leszek.

Kate megpróbálta kihasználni az alkalmat, de a pedofil gyorsan kapcsolt. Elkapta a bal lábát, amitől a lépcső előtt összeesett. A földön folytatta amit elkezdett, sokkal durvább kiadásban...

Estére már végeztek. Kate a lépcső legelső fokán ült, összekuporodva. Ned a konyhában volt. Egyfolytában csörömpölt valamivel. A lány csak sírt... Nem sokkal később Ned előjött, de elég furán viselkedett. Össze-vissza lépett, furcsán álltak a szemei is és Kate érzett rajta valami ismerős szagot, de nem tudta, hogy minek az "illata".

-Phfu... Gyere szépen kislány... -fogta meg a nyakánál

-NE KÉREMM! NEM AKAROM MÉG EGYSZER! -üvöltötte a félig pucér Kate

-Nyugodjá' má' meg... Csak felviszlek a "szobádba". De annak is el fog jönni az ideje. -mosolygott Ned

<EKÖZBEN A SZÜLEINÉL>

Judy egy barna, hosszú hajú nő volt. Imádott a konyhában lenni, főzni. William pont az ellentéte volt. Nem igazán tudott finom kaját csinálni, emiatt nem is szerett. A maga 179 cm-vel átlagos méretűnek számított. Minden nap konditerembe járt, ennek függvényében elég csinosan nézett ki.

Judy már pont terített, amikor férje haza ért a munkahelyéről. Öltönyben volt, és egy bőrből készült aktatáska volt a jobb kezében. A bal kezét általában szabadon hagyta, mert 5 percenként vagy a haját, vagy a nyakkendőjét igazította.

-Szia, életem. - köszöntek egymásnak, majd megcsókolták egymást - Mit fogunk ebédre enni?

-Levesnek Chowder-t csináltam, igaz egy picit lágyabb lett a kelleténél, de szerintem meg lehet enni. Mellé Lasagne-t sütöttem. Remélem ízleni fog. -mosolygott Judy - Egyébként, Kate csak 14 óra fele fog haza érni szóval... Csinálhatnánk valamit ebéd után. - oda bújt William-hez, majd kacsintott

-Áhh.. Jó lenne tényleg, de ma valami bemutató lesz az edzőteremben. Majd este bepótoljuk.

-Igen-igen. Természetesen a tested mindig fontosabb mint én. Elnézést, hogy más feltételeztem rólad. -háborodott fel Judy

-De édesem... Tudod hogy mindennél jobban szeretlek és mindent megtennék érted, de kell most nekünk a pénz. Kate kinézte magának azt a drága könyvet és úgy tudom megszeretnénk neki venni. Meg amúgy is... Az izmos testemet szereted. -suttogta a fülébe

Judy megcsókolta, majd egyetértően rámosolygott. William elment átöltözni, majd együtt megebédeltek.

-Nyugodjá' má' meg... Csak felviszlek a "szobádba". De annak is el fog jönni az ideje. -mosolygott Ned

Felráncigálta a lépcsőn, ami miatt Kate többször is beverte a térdét, amitől kisebesedett. A lépcső tetején két másik szoba volt. Az egyik pont szemben, a másik jobbra. A szemben lévőbe dobta be a lányt. A fal fehérnek látszott, de több helyen le volt jőve a vakolat. Az ajtótól jobbra lévő sarokban egy fehér doboz volt, amiben emberi ürülék és hugy bűzölgött. A szoba közepére egy matrac, egy párna és egy pléd volt lehajítva. Az ajtóval szemben lévő falon egy kis ablak volt, ami "X" alakban le volt láncolva.

-Hogy tetszik, édesem? -kérdezte gúnyolódva Ned - Nem muszáj válaszolnod. A hallgatás beleegyezés drágám. Oh és még valami. Vedd le a szandálod, és a zoknidat is.

-Ho-... Hogy mi? -kérdezte remegve Kate

-Ne kelljen ezt is letépnem rólad. Hálás is lehetnél, mert adtam választási lehetőséget. Ez nem mindenkinek adatik meg.

-Mindig van választásunk, te szemétláda...

Kate levette magáról, majd odadobta. Ned lehajolt és felvette őket.

-Kérem, csak a zoknit had tartsam meg. Nagyon hideg a padló. -remegett

-Ejnye... Rohadt büdös a lábad. -közelebb lépett hozzá, majd a levett cipőjével képen vágta - A modorodon is változtatnunk kell...

Ezután Kate összeesett és kezei az arcára tapadtak. Ned kiment a szobából és rázárta az ajtót. A szobát átjárta a hideg. A lányon csak egy megtépedt felső volt.

-Kate, szedd összemagad. Fel kell állnom. Nem maradhatok ilyen beszari... Jól van... Keressünk valami használhatót.

Felállt, majd körbe nézett. Megfogta a kék lepedőt. Minden erejét beleadva próbálta ketté szakítani. Miután sikerült, még egy kis darabot letépett róla, amit aztán a vödör szájára tett, hogy felfogja valamennyire a szagot. A maradékot a dereka köré tekerte. Miközben csinálta, vérfoltokat vett észre a combján.

-Jézusom... Mit tett velem? Vajon terhes leszek? Tudom hogy így születnek a gyerekek...

Bele törölte a lepedőbe, majd az ablakhoz lépett. Mindkét kezével megtámaszkodott a párkányon, és lehajtotta a fejét. Becsukta a szemeit, aztán sírni kezdett.

-Anya kérlek... Gyere értem!

Ned lement, majd a kandallóba dobta a kislány ruháit, de nem gyújtotta be. Lehajtotta a fejét és könnyezni kezdett...

-Ez isteni volt. Mint mindig. -mondta William

-Hát mert én csináltam. -nevetett Judy - Alig várom, hogy Kate is megtanuljon majd így főzni.

-Már mint, hogy TE megfőzd azt a halat amit én kifogok vele? -kérdezet nevetve William

-Nagyon vicces kedvében van valaki. Biztos, hogy muszáj menned?

-Azt hittem ezt már megbeszéltük...

-Jól van na. -mondta Judy - Siess haza szerelmem. Szeretlek. Vigyázz magadra.

-Én is szeretlek. -megcsókolták egymást

William felkapta a táskáját, majd elindult. Nem sokkal később elért a sikátorhoz. Az edzőterem egyenesen lett volna. Ő viszont befordult a sikátorba...