1. rész - A férfi

161 10 0
                                    

Nagy volt a kánikula azon a napon... A perzselő forróságot egy-két szél lebbenés tudta enyhíteni a 12 éves Kate számára, aki éppen iskolából tartott haza felé. A megszokott utcai zajoktól zengett a füle. -... ne higgy benne.... - A kislány amikor meghall egy kis mondatot egy telefonbeszélgetésből, mindig elkezd azon gondolkodni, hogy vajon milyen helyzetben lehetne azt mondani. Nem volt egy átlagos gyerek. Sokkal mélyebben szokott elgondolkodni a világról, ahogy mások. Nem szerette a hosszú hajat, mindig csak a nyakáig ért le a barna "koronája".

Az úton hosszú kocsi sor állt, amit a vezetők elég rosszul viseltek a hőség miatt. Kate a járda szélén egy fagylaltos kocsit vett észre. Jobb kezével egy határozott mozdulattal előrántott egy dollárt a zsebéből, majd letette a fagylaltos előtti pultra.

-Egy epreset szeretnék! -mondta miközben megnyalta a szája szélét

-Máris, kisasszony. -nevetett az eladónő

Miközben a sárga fagylaltoskocsiban előkészítette a hölgy a fagyit, Kate elnézett balra ahol meglátott egy férfit, aki egy kulacsból magára öntötte a benne lévő vizet. A barna, vizes ruhája hozzá tapadt izmos felsőtestére. A lány ráharapott az ajkára. A leérkező vízcseppek megkönnyebbülést jelentettek a forró talajnak.

-Mit bámulsz ennyire? -kérdezte a fagyis

-Jah, semmit. -pirult el Kate - Elkérhetném a fagyit?

-Tessék. -mosolygott - Csak óvatosan a fiúkkal. Sosem tudhatod hogy mit akarnak veled tenni...

-Köszönöm, viszlát!

Kate tovább indult a járdán, kezében az epres fagyival. Ha jobb oldalra nézett, még most is a kígyózó kocsi sort lehetett láttni a nagy, színes tömbházak között. Nem sokkal a fagylaltos kocsi után elhaladt a férfi mellett. Alig tudta levenni róla a szemét. A nap sugarai megtörtek a börén pihenő vízcseppeken. A pasasnak feltünt a folyamatos bámulás, majd ő is ránézett.

-Jó étvágyat, kislány! -kacsintott rá, majd tovább haladt

Kate azonnal elpirult.

-Istenem az a lágy, vékony szakáll. Olyan szívesen végig simogatnám az oldalra fésült sötét hajával együtt. -mondta magában

A fagyinak a fele elfogyott már amikor befordult egy sikátorba, ahol egy fekete furgont vett észre. Nem látta, hogy ül-e benne valaki, mert elvoltak sötétítve az ablakok is. Amikor már elég közel ért hozzá, kiszállt belőle egy látszólag 30 éves férfi, fehér rövid ujjúval és barna halásznadrággal.

-Nah végre itt vagy! Itt várok rád már mióta. -mondta a férfi

-Ki maga? -kérdezte nevetve Kate

-Ned vagyok. A szüleid küldtek érted. Kate Wish vagy igaz?

-Igen, de egyedül is haza találok, köszönöm.

-Na ne hülyéskedj szállj csak be. Különben nagyon haragudni fog apukád. -Ned megfogta Kate kezét, ami miatt kiesett a maradék fagyi a tölcsérrel együtt a kezéből a földre

Amikor Ned említette az apját kicsit megijedt, mert ő nagyon szigorú ember volt.

-Oh basszus. Milyen bunkó vagyok. Bocsáss meg. Ígérem, amint megérkezünk kapni fogsz jó sok fagyit.

Kate beszállt a hátsó ülésekre, majd maga mellé tette a táskáját. Ned egész végig szúrós tekintettel figyelte a visszapillantó tükörben.

<15 perccel később>

Mindkét oldalon sűrű erdő volt. Az úton senki más nem volt rajtuk kívül.

-Öhm -Kate nyelt egyet hangosan - Ez nem az otthonom. Vigyél haza kérlek.

-Ohh hogy milyen buta vagyok. Elfelejtettem mondani, hogy ma délután nálam lesztek. Talán itt is fogtok aludni. A szüleid is nemsokára megjönnek. -mondta zavarodottan Ned

-Miért aludnánk egy idegennél? Anyu még soha sem mesélt rólad...

-Igen? Ez érdekes...

Nem sokkal később jobbra kanyarodtak egy föld útra ami egy nagy szürke házhoz vezetett. Minden oldalról zárt lombkoronák vették körbe a házat, napfényt csak nagyon ritkán engednek át. Hatalmas fák voltak...

-Elég ilyesztő ez a hely... Nem hiszem hogy anyáék ezt akarnák... -mondta Kate, mostmár megijedve

-Mondom. Fogd a táskád és kövess. Gyorsan vagy különben az erdőben élő szörnyek fognak megenni. -suttogta Ned kedves hangon

Ezzel Kate megragadta táskáját, majd Ned-el együtt beléptek a házba. Az ajtó nagyon nyikorgott. Jobbra volt a konyha, ahol látszólag már elég régóta nem főzött senki. Balra egy nagyobb szoba amiben volt egy kanapé, egy tv és több csendélet a falakon. Még egy kihűlt kandalló is volt. A bejárati ajtóval szemben egy lépcső volt.

-Nos kislány... Üdvözöllek azon a helyen, ahol a hátralévő nyomorult életed fogod leélni...

Nah sziasztok! :( Nagyon sajnálom, hogy nem tartottam magam a kiírt dátumhoz. Az ok egyszerű: unalmasnak találtam a már megírt alap történetet. Igen. Emiatt fogtam és az egészet kidobtam, majd ugyanazon az alapon újat írtam. Vártam vele is egy pár napot, hogy nehogy az legyen a vége mint az előzőnek. A fő története megmaradt, épp a "csattanó" része változott meg, de az nagyon. Remélem tetszeni fog, és köszönöm hogy elolvastátok az 1. részt! Hamarosan jövök a következővel! :D

2. rész - A kezdet : 2018.03.18


Múló idő &quot;BEFEJEZETT&quot;Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang