2014.10.25.
A nevem Park Na Yun. A múltom dióhéjban. Mikor 13 éves voltam a bátyám Jinyoung elutazott, hogy valóra váltsa álmait énekesként. A távozása engem nagyon letört. Ő volt az én legjobb barátom, a szigorú és szerető bátyám és a test őröm. So...
Reggel nulla életkedvel keltem. Munkám még nem volt így hát a mai napom is abból fog állni, hogy az öt darab egy kilógrammos nutellát fogyaszam egy kis oreoval. Igen. Ilyen az élet ha a szeretett bátyád magadra hagy, "idolá" válik és fel sem hív max olyan félévente egyszer, mert "nem engedi az ideje" hogy az életéből 5 percet a hugára szánjon. Igen én megértem. Továbbá abba belegondolni, hogy 19 évesen a szüleid nélkül kell boldogulnod. Nem láthatják az esküvődet. Az apukád nem kisérhet az oltár elé. Nem láthatod ahogy öröm könnyeket hullatnak azért mert boldog vagy. És már soha nem láthatják az unokáikat. Elég nyomasztó érzés mind ez. Már nem anyukám kellemes hangjára kelek. Nem hallgathatom apu humortalan vicceit amin azért nevetek mert látom hogy mennyire próbálkozik. Már nem segíthetek főzni anyunak, már nem köthetem meg apa nyakkendőjét. És már nem mondhatom nekik, hogy ,,Szeretlek titeket,,. Ezekkel a gondolatokal idítottam a napomat a fürdőszobába. Amit a türökbe láttam az valami borzalom. Kisírt szemek, lila karikák, kócos haj, semmit nem mondó szemek. Mint egy élő halott.
Gyorsan meg mostam az arcom, meg fésülködtem és vettem egy kellemes fürdőt. A pizsomámat ami egy kinyult póloból és egy francia bugyiból állt, a szennyes mellé dobtam és már be is léptem a bőrömet kellemesen égető vanillia illatú fürdővízbe. Mikor sikerült kénylemesen elhelyezkednem, betettem a fülesem és Oppa legújabb számát hallgattam a ,,Look,,-ot. Olyan gyönyörű hangja van. Úgy irigylem. Neki sikerült valóra váltania az álmát és még barátokat is szerzett. Ellenben én. Itt ülök depressziosan család és barát nélkül egy Busan-i ház kádjában és az elcseszett életemen gondolkodok.
Az én álmom nem volt olyan nagy durranás mint Oppáé. Én csak boldog akartam lenni. Egy szép nagy házban a szüleimmel és a családommal. Egy férfivel aki igazán szeret. És kettő kis angyalal, akik úgy néznek ki mint az apjuk. És a bátyámat szerettem volna boldognak látni. Bár ez már ki van pipálva. Ő már bolgod.
Miután meguntam a bőröm áztatását, kikászálodtam a kádból és felvettem egy kényelmes otthoni szerkót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lesétáltam a konyhába, és neki kezdtem előkészíteni az aznapi teendőmet.
Magamhoz vettem az eggyik üveg nutellát és rátetrem egy tálcára. Raktam még mellé oreot, milka csokit, fantát, nestea-t és kész is voltam. Amint felértem a szobámba, meg ágyaztam és ráterítettem az ágytakarót nehogy piszkos legyen. Gyors kikerestem a laptopom és hassal az ágyra vetettem magam az éjeli szekrényt leürítettem és magam mellé húztam majd rápakoltam a sok édességet.
Már a nutellás üvegem a végét járja és az italok is elfogytak. Az interteten böngésztem minden hülyeségre rányomtam és elolvastam. Tudtátok hogy Selena Gomez és Jutin Bieber nagy szerelemben vannak? Instára is felnéztem, hátha ott van valami érdekes. Miután minden oldalt minden eggyes porcikáját áttanulmányoztam, már dél elmúlt. Elpakoltam a maradékokat és elterültem a kanapén.
-Jinyoung vajon hallott anyuék balesetéről? És a temetésre eljön?-kérdezgettem magamtól.
A gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Jé valóban. Nekem van telefonom. Az utóbbi hetekben/hónapokban kikapcsoltam, hogy senki se zavarja a keserű életem. A képernyön a ❤BÁTYUS❤ név szerepelt. Na hát. Feltűnt neki hogy élek.
Kinyomtam.
Ha már így bekapcsoltam megnéztem hány részvétet nyilvánító üzenetet kaptam a rokonoktol.
Úr Is Ten
368 nemfogadott hívás: ❤BÁTYUS❤
1 olvasatlan üzenet: Oma
1 olvasatlan üzenet: Youri (anya barátnője)
1039 olvasatlan üzenet: ❤BÁTYUS❤
Eszembe se jutott hogy ő interneten nem irhat senkinek mivel azt megtiltotta a főnöke. Jaajj Oppa úgy sajnálom. Teljesen kiment a fejemből. Azt hittem elfelejtett és boldogan él, de ő nap mint nap próbálkozott.
Ahogy az üzeneteit olvastam a könnyek megint eláraztották az arcomat. Ő végig gondolt rám aggódott értem.
Amint az utolsó üzenetéhez értem, lesokkoltam. ,,Yun! Az utóbbi két hónapban nem adtál magadról életjelet. Én értesültem apuék balesetéről és hogy jelenleg senki nem tud rollad semmit. Kérlek pöttömöm! Nagyon agódom az állapotodért. Biztos magányosnak érzed magad, de ne feledd hogy a szerető Oppad nagyon félt téged és ő még veled van. Nem akarom hogy anyuék miatt bármit tegyél magaddal. Ha kiderül hogy téged is elvesztelek én nem fogok itt maradni egyedül. Megyek utánnatok...
Ha egy hét múlva sem jelentkezel, utazom haza.
Puszil: Jinyoung❤,,
Ez volt kereken egy hete. Túl sok ez nekem. Letettem a telefonom az asztalra és vissza dőltem.
- Akkor az elejétől-kezdtem el magamhoz beszélni már rekedtes hangon az utobbi hónapok zokogásai miatt- Jinyoung gondolt rám, aggódott értem, nem akar elveszíteni, tud anyáékról és mivel nem tud semmit arról, hogy élek-e hazajön- a gondolat menetem ismételten a telefonom rezgése zavarta meg.
Az üzenetet nem nyitottam meg, ugyanis nem volt hosszú ezért simán elbirtam olvasni az értesitések közt.
Új üzenete érkezett: Feladó:❤BÁTYUS❤ Üzenet: Indulunk.
