You Can Run(Dramione oneshot)

Who's that knocking at your door?

You've got lots to answer for

Draco Malfoy szótlanul görnyedt egy hosszú térkép felett, mely Európa különböző országait ábrázolta. Némelyik országnál és városnál egy apró X volt rajzolva, jelezve a szőke exmardekárosnak, hogy azzal már nem kellett foglalkoznia.

A roxforti csata óta öt, hosszú év telt el, s az idő alatt Dracónak mindössze hat darab helyet sikerült csak megjelölnie a térképen. Legnagyobb bosszúságára a többi ismeretlen maradt számára, hiába küzdött már évek óta azzal, hogy leszámoljon véglegesen a még életben lévő Főnix Rend taggal. Egyszerűen nem tudta megtalálni őt, pedig szinte mindenhol voltak kémeik a Halálfalóknak, ráadásul mióta Voldemort került a hatalomra, senki nem mert ellene szegülni, legfőképpen azért, mert féltek tőle. Draco azt is látta, ahogyan a Sötét Nagyúr megbüntette azokat, akik nem fogadtak neki hűséget. Élénken élt az emlékeiben, ahogyan Ron Weasley az utolsó lélegzetével felé fordult, majd miután egy nagyobb adag vért köpött a padlóra, megkérdezte Malfoyt, hogyan tud a tükörbe nézni azok után? A fiatal Halálfaló nem válaszolt, csak belerúgott a másik férfi oldalába és hagyta elvérezni a padlón egy Sectumsempra átok után.

Az elmúlt öt év mélységesen megváltoztatta Dracót, ő is észrevette magán a változást, nemcsak az édesanyja, Narcissa, aki elkeseredetten figyelte mi válik a fiából. Kegyetlen lett, pont olyan, mint amilyennek a Sötét Nagyúr akarta. Gondolataiból egy váratlan kopogás rántotta ki, tekintetét azonnal az ajtóra szegezte, ami azonnal kinyílt és az idősebb Malfoy lépett be a dolgozószobába. Halkan csukódott mögötte be a tölgyfaajtó, Draco azonnal tudta, miért jött az apja meglátogatni őt.

- A Nagyúr kérdi, fiam, hogyan állsz a küldetéssel - Lucius hangja szokatlanul halkan csengett, mintha csak félne a választól.

- Több időre van szükségem - jött a szűkszavú felelet, az idősebb férfi pedig nyelt egyet.

- Még mindig?

Draco hirtelen erős késztetést érzett arra, hogy elátkozza, s a túlvilágra küldje az apját. Ahogy teltek az évek, egyre inkább nem tudta már elviselni az apját, főleg olyankor, mikor meg akarta neki mondani mit csináljon. Az ifjabb Malfoy pedig nem szerette, ha valaki irányítani akarta őt.

- Már nem kell sok, hogy megtaláljam őt - válaszolta végül az apjának, majd figyelmét ismételten az előtte heverő lapra irányította.

- Hónapok óta ezt mondod - ingatta meg a fejét Lucius. - A Nagyúr kezd türelmetlen lenni, Draco, tudod mit veszíthetünk..

- A Nagyúr - nyomta meg gúnyosan a szőkeség a szót -, bizonyára tud még várni egy keveset.

S, azzal a mondattal a fiatal Halálfaló lezártnak tekintette az apjával folytatott beszélgetést, aki egy halk sóhajt követően távozott a régi dolgozószobájából. Draco újból belemerült a térkép elemzésébe, de sehogy sem tudta kifürkészni, mi alapján mozog az utolsó, élő, rendbeli tag. Semmi összefüggést nem látott a bejelölt falvak és városok között, ez pedig még inkább felbőszítette. Fel sem tűnt neki, hogy ujjaival görcsösen szorítja a fekete márvány asztalt, egészen addig, amíg a mellette lévő asztali lámpa remegni nem kezdett. A szőkeség mélyen beszívta a levegőt, majd azzal a lendülettel az összes cuccot, ami az asztalon található volt, lesöpörte teljes erőből. A méregdrága, üres whisky-s poharak csörömpölése és a lámpa sercegése, ahogy a padlóval találkoztak, betöltötték a hatalmas szobát és szinte teljesen elnyomták a férfi mérges zihálását. Draco Malfoy leírhatatlan dühöt érzett, a testében áramló sötét mágia ki akart törni. Kontrolláld magad.