The Next Marauders Generation [Hungarian Harry Potter fanfiction]

| 6. Rész |

Elérkezett a várva várt nap; a karácsonyi bál napja. A lányok nem égtek különösebb lázban emiatt. A griffendél klubbhelyiségben minden diák az esti rendezvényről társalgott, kivéve a négy lány. Elizabeth és Mackenzie beszélgetése könyvekről szólt, Camilla a tűz fényébe meredve mélázott el azon, hogy vajon William fenttartja-e még a csatabárdot, vagy a kviddics edzések kimosták a fejéből az aznap történteket, és hogy áll-e még, hogy együtt mennek. Végül Isabella maradt említetlenül, aki szintén nem rágódott a bálon, csak unottan bámult maga elé várva, hogy valaki megtörje a kínos csöndet.
- Éhes vagyok. - jelentette ki Camilla, még mindig a tüzet bámulva.
Isabella felnézett értetlen bambulásából. Mackenzie és Elizabeth félbehagyták a beszélgetést, és lassan, értelmetlen tekintettel néztek Camilla-ra.
- Mivan? Unatkozok, és éhes vagyok. - fintorgott Camilla.
- Talán menj le, és egyél? - javasolta testvére.
Camilla bólintott, felállt a fotelból, majd Isabella karját rángatva, így a lányt maga után vonszolva ment le a Nagyterembe, ahol maradt még nyoma a reggelinek. A két lány lehuppant a griffendélesek asztalához, és kezükbe vettek egy-egy pirítóst. Majd mikor épp beleharaptak az ételbe, hangos és unott kiáltás kecsegtette fülüket.
- HUGII!
A lányok elnéztek a hang irányába. A mardekárosok asztalánál William Wood hadonászott feléjük lazán egy papírdarabbal a kezében. Isabella szemforgatva állt fel, majd elindult bátyja felé; Camilla kíséretében. Mikor a lányok az asztal körzetébe értek, pár mardekáros diák beszólása ment el fülük mellett, mint például a tipikus 'Griffendéles bénák' és hasonló kritikák, amiket a lányok elhessegettek fülük mellől, azonban William vetett rájuk egy gyilkos pillantást.
- Mivan? - tette unottan csípőre a kezét Isabella. Szeme találkozott a fiú mellett ülőével, és gyorsan el is pillantott, hogy ne vörösödjön el. A tag William mellett ugyanis Max Rufford volt. William továbbra is csak lebegtette húga előtt a lapot.
- Látom, szép lapod van, William. És én ezzel mit kezdjek? Ha ennyi lenne a mondanivalód, akkor mi-
- Nem. Ez egy levél anyáéktól. Ez a tökkelütött bagoly megint összetévesztett minket, mert anya célzásaiból ítélve, neked szánta a levelet. De azért olvasd el, mert érdekes dolgok vannak benne. - mondta figyelmeztetően William. Felállt kényelmes ülő helyéről, majd a két lány felé gyalogolt. A levelet húga kezébe nyomta, miközben a fülébe súgta a következőket.
- Az a bizonyos célzás a mellettem ülő 'szépfiúra' vonatkozott. - A fiú megveregette
Isabella hátát, majd komótosan visszaült az asztalhoz. Isabella megfordult, és elvörösödött, miközben a levelet mellkasához tartva elindult ő is a saját asztalához. Miközben a lányok visszaültek helyükhöz, Isabella felnyitotta a már kibontott levelet, és olvasni kezdte.

Kedves lányom!

Karácsonyi bál? Jól hangzik! Én is voltam egyben, mikor hetedéves voltam, de akkor még a trimágus tusa miatt volt megszervezve. Ismerősnek hangzik a fiú neve akit említettél, de nem nagyon tudtunk apáddal rájönni, ki is az a Max Rufford. Nocsak! William Camilla-val? Ezt hogyan hozták össze? Remélem jól szórakoztok majd. Ami minket illet, nem vagyunk a legpompásabban. Múlthéten egyik edzésünkön édesapádat elég súlyosan fejbe találta egy gonosz gurkó, és egész héten kómában volt. Pár nappal ezelőtt felébredt, hála a jó égnek, és most én vigyázok rá, úgyhogy hiányzunk a csapatból, aminek a kapitány nem nagyon örül. A minisztériumba sem tudok bemenni, nem hagyhatom apádat egyedül. De ezen ne fájjon a fejetek. Remélem veletek nem történik hasonló, nagyon vigyázzatok magatokra!

Ölel, édesanyád.

Isabella riadt arccal meredt Camilla-ra.
- Mi az? - kérdezte a lány teliszájjal. Isabella átadta neki a levelet, hogy eltudja ő is olvasni. Miután a levél végére ért, megértette barátnője riadt tekintetét.
- Ó. Sajnálom, remélem Oliver mihamarabb felépül. Nem jó dolog, ha egy gurkó neked megy. Nekem egyszer a karomat törte el majdnem.
- Úgy látom muszáj lesz hazamennem a szünetben. William-et elrángatom, és hazamegyünk apához. - jelentette ki határozottan. A két testvér nagyon szerette szüleiket, és minden áron szerették mellettük tudni magukat az ilyen helyzetekben. Eközben a csapat másik két tagja, Elizabeth és Mackenzie is megérkezett az asztalhoz.
- Elmentünk a könyvtárba megnézni a bájital receptet ami a papíron volt. - jelentette ki Elizabeth miközben leült.
- Igen, és a zárolt részlegben megtaláltuk, mi is ez pontosan. - Farkasölőfűfőzet.
Enyhíti a vérfarkaskór tüneteit. - folytatta Mackenzie.
- Logikus. - vont vállat Camilla.
Nagy nevetés közepedte, James Potter és néhány barátja ért be a nagyterembe. Látszólag kviddicsezni voltak. Elbúcsúztak egymástól, majd leültek saját asztalukhoz. A fiú leült a lányokkal szembe.
- Szia James. - köszönt rá Mackenzie.
- Sziasztok. Ti még itt? Azt hittem ilyenkor már nem talállak itt benneteket.
- Probléma, talán? - kérdezte Isabella.
- Nekem? Dehogy. De neked sietned kéne, ha utol szeretnéd érni a barátodat. Nemrég futottam vele össze, és a könyvtárba tart. - James egy erőltetett, gúnyos mosolyt villantott a lány felé, miközben felállt, felkapott egy kis ételt, és elindult kifelé a Nagy Teremből.
- Barátod? És mi nem tudjuk? - háborodott fel Camilla.
- Az igazság az, - kezdte Isabella miközben karját a tarkójára helyezte - hogy én sem tudom, miről beszél. De az biztos hogy utána küldenék egy gurkót, ezért a bunkó stílusért. Ilyenkor töprengek el azon, hogy érdemes volt-e megmentenem a dementor elől a 'híres James Potter'-t. - bosszankodott Isabella. Mackenzie idegesen körülnézett, odahajolt a lányokhoz, és halkan elkezdett beszélni.
- Láttátok a karját?
- A karját? Igaz hogy Potternek sok 'rajongója' van, de egyik sem olyan
elvetemült, hogy végigtanulmányozzák a srác testét. Még a végén kiderül, hogy Kenz is egyike ezeknek a-
- Nagyon vicces, Camilla. - vágott közbe Mackenzie jelezvén, hogy nem
kívánja hallani a mondat véget. - A viccet félretéve, egy seb volt a karján.
- És? Nekem is van sebem a lábamon. Csúnyán belerúgtam abba az asztalba
a könytárban... - simította meg bokáját Elizabeth.
- Nem olyan apró karcolásokra gondolok. Egy igazi seb, egy nagyobb, nem egy bolha méretű.
- És most dobjak hatost kockával, vagy mi? Pont nem érdekelnek James Potter sebei - felelte unottan Isabella, mire Camilla felnevetett.
- Lányok, komolyan! Emlékeztek a roxmortsi hétvégére? Mikor a
szellemszálláson voltunk és találkoztunk a - itt halkabbra fogta mondandóját - vérfarkassal. Isabella, te megharaptad őt, emlékszel?
- Igen, pontosan a karján - jött rá a felismerés. - Ezek szerint ő lenne a mi kis bestiánk?
- Ez hülyeség úgy ahogy van! James Potter egy vérfarkas? Ennek annyi
valóság alapja van, mint hogy én kákalag vagyok. - nézett körbe a társaságon Camilla.
- Camilla-nak igaza van. Emlékeztek a füzetre, amit találtunk? Ötödéves
bájitaltan, és James nem ötödéves. - csatlakozott Elizabeth is. A lányok bólintottak.
- De akkor miért van ugyanott egy seb a karján? Ekkora véletlen lenne?
Beszélgetésüket egy szintén griffendéles lány törte meg. A tanuló leült Isabella és Camilla mellé, és mosolyogva meredt a négy lányra, akik a padon térdeltek, nagy kupak tanácsok közepette. A lányok lassan, értetlenül a vendég felé fordították fejüket. Egyikük sem tudta, ki ő. A lány két copfba összefonva hordta haját, szemüveget viselt, és fogszabályzó díszítette fogait. Izgatottan üldögélt a négy lány mellett, és mosolya letörölhetetlen volt.
- Szia. - köszönt rá Mackenzie. A lány vidáman intett. Lába folyamatosan járt a pad alatt.
- Talán, öm... Néma vagy? - kérdezte Camilla. A lány csak elmosolyodott.
- Nem, nem vagyok. Nemrég érkeztem ide, és ha jól tudom, veletek egy osztályba járok.
- Honnan jöttél? - kérdezte Isabella.
- Az Ilvermornyból. - felelte. Ekkor a Nagy Terem ajtaján Max Rufford rontott be idegesen. Szőke haja fésületlen volt, mintha most kelt volna fel. Fehér inge felső gombja nem volt becsatolva, és elég kószán állt rajta. Amint meglátta a lányokat, fellélegzett s feléjük vette az útját.
- Joy! Hányszor mondjam még el, hogy maradj velem, és ne futkározz el
jobbra-balra amíg bemutatom a kastélyt?
- De én csak barátokat akart-
- Majd utána, Joy. - zárta le szigorúan a témát Max. A lány szomorú fejjel
vetett egy utolsó pillantást a négy lányra, majd felállt helyéről, és elkezdett sétálni a Nagy Terem ajtaja felé.
- Várj! - Isabella utánakiáltott, majd felállt helyéről és a lány után ment. Camilla, Mackenzie és Elizabeth követték példáját. Joy megfordult.
- Isabella Wood - nyújtotta kezét a lánynak.
- Camilla Higgs - Isabella mellett, Camilla is így tett.
- Mackenzie Higgs
- Elizabeth Longbottom
Joy megnézte a négy felé nyúló kart, majd felnézett a lányokra. Szája mosolyra húzódott, majd bemutatkozott mindnyájuknak.
- Joy Rufford.
Míg a lányok elbeszélgettek vele, Isabella visszasétált Max-hez
- Ő a testvéred? - kérdezte érdklődve.
- Igen. Joy az Ilvermornyból érkezett. Másodéves koromban, a szüleim
elköltöztek Amerikába, így Joy ott kezdte az iskolát. Most valamilyen oknál fogva visszajöttek, így Joy-t át kellett íratni ide.
- Joy melyik Ilvermorny házba lett beosztva?
- A Pukwudgie és a Wampus is jelentkezett érte, de ő a Wampust választotta. - magyarázta Max. Isabella bólintott, majd visszafordult a lányok irányába, és indult volna feléjük, mikor azonban a fiú megragadta karját.
- Várj! - állította meg. - Áll még a ma este?
Isabella mosolyogva bólintott.
- Max! - kiáltott Joy. A fiú és Isabella a lányra néztek.
- Mondjad.
- Akkor körbevezetsz? Úgy tudom, este bál van.
- Te is jössz? - kérdezte Camilla. Joy csak bólintott. Max elment húgáért, majd karon fogta, és elindultak befejezni a kastély túrájukat. Miután a testvér pár elment, a lányok úgy döntöttek, - pontosabban Mackenzie döntött úgy - hogy megcsinálják a maradék házi feladatukat a bál kezdetéig. Miután felértek a lépcső tetejére a Griffenél Toronyhoz, bemásztak a portrélyukon, majd felmentek a papírokért és könyveikért a hálószobájukba. Gyorsan felkapták a szükséges holmikat. Elizabeth egyik karjával kinyitotta az ajtót, majd sikítva felugrott, így a lányok is mögötte.
- Mi történt? - kérdezte Isabella
- Patkány? - állt készen a bestiára Camilla. Nem talált. Az ajtóban Joy állt, miközben a csomagjával próbálta védeni az arcát a lehetséges támadások elől. Mikor a lányok észrevették, fellélegeztek, hogy nem valami vadállat.
- Bocsánat ha megijesztettelek titeket. - nézett fel óvatosan a 'betolakodó'
csomagjai mögül. A lányok beinvitálták Joy-t a szobába, miközben megmutatták neki saját ágyát, és hogy hova pakolhat le. Ezután összeszedték elejtett holmijaikat, majd miután a lépcsőt is elhagyták, kerestek maguknak egy szabad asztalt. Az elején még mondhatni, mind a négyen lelkesebbek voltak az átváltoztatástan házi feladatuk miatt. De a végén mint kiderült, mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan ezt ők gondolták. Mackenzie folyamatosan írt, Elizabeth ceruzáját forgatva gondolkodott, Camilla aludt, Isabella pedig minden ötödik percben az óráját nézte, hogy mikor kezdődik már az a nyavalyás bál, hogy végre szabadulhasson a sok lecke fogságából. Mikor elérkezett a várva várt óra, az egész klubbhelység a 'Mit vegyek fel?' az 'Úristen, mindjárt kezdődik' és hasonló kifejezések miatt zsongott. A lányok felhagytak a házifeladat készítéssel, és elindultak átöltözni. Isabella egy zöld ruhát öltött magára, amihez fekete 'magas(abb)' sarkú cipőt párosított. Camilla vörös ruhában volt, és ugyanolyan színű magassarkúban. Mackenzie világoskék ruhában pompázott, szintén ugyanolyan színű cipőben - akárcsak testvére -. Majd végül Elizabeth, sötétkék ruhát választott, és ugyanolyan színű balerina cipőt viselt. (A könnyebb elképzelésért: )